Óriás nyálkalabdák táplálják az óceánok mélyét
TudományRégóta foglalkoztatta a kutatókat egy zavarba ejtő rejtély: honnan szereznek elegendő élelmet a mélytengeri hulladékevők.
Most rátaláltak a megoldásra, állítják azok a tudósok, akik tíz évet töltöttek az óriás farkos zsákállatoknak nevezett hálószövő, óceánlakó élőlények tanulmányozásával. Nevük ellenére az óriás farkos zsákállatok (Bathochordaeus sp.) kicsi, pár centiméteres állatok, ovális törzzsel és viszonylag hosszú, vékony farokkal, ami miatt ebihalakra hasonlítanak. A felszíni vizekben élnek nagyjából egy méter átmérőjű, ragadós, nyálkás hálók közepén, amelyeket azért szőnek, hogy táplálékot fogjanak velük. A jelek szerint a hálókat naponta levetik, és ezek azután lesüllyednek a fenékre.
A kutatók csak azután lehettek biztosak abban, hogy elegendő anyag van bennük, azaz magukban foglalják azt a mélytengeri lények táplálásához szükséges, korábban hiányzónak tartott 30 százaléknyi táplálékmennyiséget, miután kifejlesztettek egy különleges módszert a sérülékeny, törmelékkel teli, lesüllyedő hálók befogására.
"Meglehetősen nagy sűrűségben láttuk ezeket a hálókat a fenéken" - mondta Kim Reisenbichler, a Monterey Bay Aquarium Kutatóintézet kutatója.
Szén az aljzatra
De hogy mennyi szenet - az élelem alapvető "pénzneme" - visznek le a fenékre, egészen addig ismeretlen volt, amíg nem tudták kidolgozni a süllyedő hálók befogásának módját. A tengerfenékre érkező szénmennyiség meghatározására irányuló korábbi próbálkozások folyamán konzervdoboznál alig nagyobb gyűjtőedényeket használtak, amelyek túl kicsik és túl statikusak voltak ahhoz, hogy befogják az óriás farkos zsákállatok elhasznált hálóit. Ez olyasmi, mintha valaki azt próbálná meghatározni, mennyi hulladék sodródik le egy földútról, és ehhez teljesen az út szélén elhelyezett konzervdobozokra támaszkodna, magyarázza William Hamner biológus-oceanográfus a Los Angeles-i California Egyetemről. Port meg földet találnánk a konzervdobozokban, "de ha azt akarnánk kideríteni, hány szemetes zacskót dobtak ki az ablakon, nem látnánk egyet sem" - mondta Hamner.
Az óriás farkos zsákállatok hálói vagy házai - ahogy néha a biológusok nevezik ezeket - képviselik a szemetes zacskókat. Használat közben, amikor a finom farkmozgatástól felduzzadnak, több mint egy méter átmérőjűek lehetnek.
A házak mindenféle szerves törmeléket gyűjtenek össze a vízből, mivel alapvetően a zsákállatok külső szűrői, ezek az állatok pedig csak bizonyos méret alatti lebegő szervezeteket és törmeléket fogyasztanak.
Amikor a házat eltömi a törmelék, a zsákállatok megszabadulnak tőle, valószínűleg naponta egyszer, mondta Reisenbichler. Ezután a ház összeesik és egyfajta összeesett ejtőernyő alakot vesz föl, miközben napi 800 m-es sebességgel süllyed a tengerfenék felé.
Jó ideje a tengerkutatók, sőt már a klímamodellezők is próbálkoztak annak földerítésével, hogy vajon a hiányzó mélytengeri szén mintavételi vagy számítási hiba következménye-e. "A számítások helyesek voltak" - vonta le a következtetést Hamner. - "Egy (szén)forrás hiányzott."
[ National Geographic ]
(átlag: 4.5) nehéz körülmények 
Horvátország
