Észak érintése - Göteborg
Utazási élmények1/2. oldal
Svédországba utazni jó kalandnak ígérkezett, ráadásul ez egy teljesen más élményt kínáló ország, mint a búvárok által kedvelt úticélok többsége.

Persze nem állítom, hogy túl sokan irigykedtek volna rám a merülések lehetősége miatt. Még az volt a jobb eset, ha nem néztek egyszerűen lököttnek, a velem utazó barátnőm is inkább csak a fejét csóválta az ötletemet hallva. De én most már semmit nem bíztam a véletlenre, információk után kutattam az interneten, szerveztem és végül úgy festett, minden rendben lesz.
Persze ehhez először is el kellett repülni Göteborg városába. Gépünk kisebb késéssel érkezett, a reptéren pedig hamar kiderült, jó helyen vagyunk: itt minden működik, nagyjából úgy, ahogy egy civilizált országban működnie kellene. A buszjárattal gyorsan a belvárosba értünk, onnan pedig egy másik busszal jutottunk el szállásadónkhoz, aki egy kedves helybeli hölgy volt. Harriet többször is segítségünkre sietett útbaigazításával, tanácsaival, ráadásul kicsit bepillanthattunk abba, hogy élnek a helyiek. (Röviden összefoglalva: jól, de minden különösebb fényűzés nélkül.)
Göteborg és környéke olyan remekül összehangolt közelekedéssel büszkélkedhet (helyi és távolsági buszok, vasút, hajózás), hogy az mindenkit sok utazgatásra csábít - ez már csak azért sem kis feladat, mert ebben a városban 600,000 ember él. Az egyszerű és áttekinthető rendszer alapja egy kedvezményes, 100 svéd korona árú elektronikus "jegyfüzet", a tájékozódást mind a táblák, mind az ingyenes információs anyagok segítik, a jegyirodákban pedig nyelveket beszélő, számítógépük segítségével gyorsan kereső alkalmazottakhoz lehet fordulni. Így aztán ellátogattunk például a kis szigeten fekvő bájos városkába, Marstrandra, vonattal utaztunk a nagyon vidékies hangulatú Kungsbäckába, de eljutottunk a Göteborg tengerpartján levő kompkikötőbe is, ahonnan a környező szigetekre utaznak az ott lakók. A belváros tiszta utcáin pedig kellemesen sétálgathattunk, mivel az október végéhez képest meglepően jó időt fogtunk ki.

Hallgattunk rá - szerencsére. Talán nem meglepő, hogy elsősorban a vízi élőlények kötötték le a figyelmünket. A koncepció szerint a tárlat elején esőt imitáló zajok és effektek között sétálhatunk be a hatalmas tér legfelső emeletébe, ahonnan egyre lejjebb ereszkedve ismerhető meg a víz útja. Az első akváriumokban az északi hegyi folyók halait láttuk, majd következtek a már nálunk is látott fajok. Végül a víz a Balti-tengerbe "jutott el", itt nézhettem meg az azokat az élőlényeket, amelyekkel merülés közben találkozhattam volna, ha szerencsésebb vagyok. Végül az óceánok életét bemutató akváriumok következtek, az egyikben ráját lehetett simogatni, a másikban pedig több cápa is élt, és szerencsénkre éppen akkor értünk oda, amikor a heti három etetés egyike zajlott éppen. Olyan fajok ezek, amelyeket a mi tipikus úticéljainkon nem látni, ezért lelkesen fotóztam a velem szembeúszó homoki tigriscápát vagy fűrészhalat. Ezek után az esőerdők életét bemutató, egyébként szintén látványos rész már nem is kötött le annyira - önmagában megérte volna a cápás hely a belépő árát. Ugyan van ilyesmi Budapesten is, de azért a svéd vizek élővilágával itt jobban meg tudtam ismerkedni, mint 1-2 merülés során.
Az írás a következő lapon folytatódik!