»» ««

Kalandozások a Galapagos-szigeteken

Utazási élmények
4/5. oldal

Az előző mély merülés és a rövid felszíni idő után hamar kezdte a komputer osztani a dekó perceket. A merülőtársam valahol távolabb kapaszkodott, én megpróbáltam egy magasabb sziklát keresni még látótávon belül. Sikerült is nagy nehezen felkapaszkodnom 6 m-re egy kiálló sziklára, de ekkor már több, mint 10 percem volt. Nagyon keményen 10 körömmel kapaszkodva tudtam csak helyben maradni. Szerencsére jött néhány delfin és jól elszórakoztattak. Közben láttam, hogy a többiek elengedték a sziklákat és elsodorta őket az áramlás. Mikor letelt a dekóidő, az utolsó három percre én is elengedtem a sziklát, azzal számolva, hogy nagyjából oda sodor az áramlat, ahova a többiek értek. Csakhogy tévedtem. Mivel közelebb voltam a parthoz, az áramlat nem kifelé, a nyílt víz felé sodort, hanem bevitt a part mellé egy kis csendes öbölbe. A felszínre bukkanva láttam, hogy a pangák messze a nyílt vízen keresnek és hiába integettem, nem láttak. Szerencsére a jelzőkürt jó szolgálatot tett, pár percen belül felvettek.

Galapagos album

A merülés után kielemeztük az esetet. Egyrészt a nitroxosok egy része is dekóba csúszott, voltak néhányan, akik kidekózás nélkül emelkedtek fel, félve az elsodródástól. Az én merülőpárom csak a hajón vette észre, hogy nem vagyok sehol... Igaz, én is szólhattam volna neki, de egymástól viszonylag távol sikerült megkapaszkodni, ha odamegyek hozzá, biztos további hosszú perceket kapok. Végül jól sült el a dolog, de tanulságos eset volt. A következő merülést a társaság fele kihagyta. Sajnos míg a többiek merültek, még sznorizni sem tudtunk, mivel a hajó követte a merülőket minden eshetőségre felkészülve.

Ezután a szafari egyetlen éjszakai merülésén lazítottunk, de nem volt sok látnivaló. Mindenféle kis rákokon, alvó teknősökön kívül semmit nem láttunk.

Másnap a Darwin Arch nevű sziklánál merültünk. Ez az utolsó szikla, messze kinn a nyílt óceánon. A víz meglepően nyugodt volt és a gyenge áramlásban néhány eltévedt pörölycápán kívül csak makrélákat láttunk. Azoknak viszont éppen ívni volt kedvük. A hímek színe feketére változott, mindegyik egy ezüst nőstény mellett úszott, így párokban alkottak rajokat. A második merülésre nem sok minden változott, csak több pörölycápát láttunk. A végén azért megerősödött az áramlás, és egyből nagy területen szórta szét a társaságot. A panga az elsők között vett fel minket, és ekkor láttam, milyen hasznosak a jelzőzászlók, amiket kaptunk. A sötét, háborgó víz felett a búvárok feje alig látszott, ugyanakkor a kis zászlók teleszkópos rúdja kb. egy méter magasra, a vízvonal fölé emelte a zászlókat és jól lehetett őket látni.

Délutánra visszatértünk a Wolf szigethez és még kettőt merültünk. Már rutinosak voltunk, simán vettük az erősen áramlásos merüléseket, bámultuk a gazdag élővilágot. Szerintem ez volt a legjobb merülőhely a Galapagos szigeteken. Este ismét hosszú hajóút következett. Visszatértünk a déli féltekére, és a szigetcsoport Humboldt áramlás által hűtött, déli oldalát vettük célba.

Galapagos album

Magunkra vettünk mindent, ami találtunk és úgy ugrottunk a 17 fokos vízbe Fernandina sziget keleti partjainál. A hideg területeken egész más élővilág fogadott, mint a meleg oldalon megszokott. A sziklákat gazdagon benőtték a moszatok és egyéb növények. Sok apró hal bujkált az aljnövényzetben. A merülőhely sztárja a pirosszájú denevérhal, leírhatatlan fizimiskával... Vannak még itt harlekin ajakoshalak. Ezek leginkább a koi pontyokhoz hasonlítanak, fekete-narancs-fehér színben tarkállottak. Apró macskacápák és nagy tüskésráják lapultak az aljzaton. A teknősöket nem zavarta a hideg, tömegesen eszegették a moszatokat.

A második merülés inkább palackos sznorizás volt, egészen közel a parthoz, alig 3 m-es sekély vízben. Az erős hullámzásban tulajdonképpen ide-oda suhantunk a sziklák felett. Velünk együtt teknősök tucatjai ugyanígy hullámfürdőztek. Jöttek a fókák és mindenféle akrobatikus mutatványokkal szórakoztattak. A legjobbak a leguánok voltak. Kétségbeesetten kapaszkodtak a sziklákba és a moszatokat rágták. Néha elsodorta őket egy-egy nagyobb hullám.

A merülés után a pangában ülve nagy uszonyokra lettünk figyelmesek. Azt hittük, mola molákat látunk, de tévedtünk. Közelebb érve láttuk, hogy orkák egy csoportja úszik el mellettünk. Sokáig követtük őket.


Az írás a következő oldalon folytatódik!



Hozzászólást csak regisztrált felhasználótól fogadunk el. Regisztrálás/belépés.

Merülőhelyek

St. Johns, Dangerous Reef

Egypt, Red Sea

2/3 db alapján:érdekes(átlag: 3.7) átlagos nehézségű
max: 16m, látótáv: 25m felett , áramlás , driftes

szafaris megközelítészátony merüléskorallos, trópusi élőviláglegalább 1.5m-es hal

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés