Egy bő évszázada történt, hogy Dimitriosz Kondosz kapitány úgy döntött, hajójával egy védett helyen vészel át egy vihart Antiküthéra sziget közelében. Ha már ott volt, leküldte a búvárokat, hogy keressenek szivacsot- akkoriban nagyon veszélyes, de jól jövedelmező volt a rézsisakos felszerelésekkel végrehajtott szivacsgyűjtő merülés.

Az egyik búvár rémülten bukkant fel a felszínre: odalenn számos emberi csontvázat talált, mellettük pedig szobrokat, mindenféle régi tárgyakat. A keresgélés során került elő a máig sokakat foglalkoztató mechanizmus, ami egyesek szerint afféle ókori analóg számítógép. Sokakat meglepett a szerkezet fejlettsége, így a régészek fantáziáját mindmáig megmozgatja a roncs maradványa, és a még ott maradt további leletek.

Sajnos (vagy szerencsére, mert így a többség számára elérhetetlen) a roncs túl nagy mélységben van. Jól felszerelt búvárcsoportra volt tehát szükség a legutóbbi expedíción, és a profik szerencsével is jártak, félszáz tárgyat hoztak a felszínre a jelek szerint még mindig titkokat tartogató roncsból.

A leletek jelentős része arról árulkodik, hogy az egykori felső tízezer számára szállított rakományt vitt a fedélzetén az időszámítás előtti évszázadban elsüllyedt hajó. A különleges szobrok, míves edények sokat elmondanak arról, milyen körülmények között éltek az egykori gazdagok. Analizálják az amforák tartalmát, hogy többet megtudjanak a korabeli ételekről és italokról, a fémtárgyak összetétele is sok információval szolgál a szakembereknek.

Az idei kutatás eredményesen zárult tehát, de a munkának még nincs vége. Úgy sejtik, még több izgalmas dolgot találnak a tenger fenekén. A legnagyobb rejtélyt persze a felszínen kell megoldani: a mechanizmus titka még bizonyára sokáig foglalkoztatja majd a profi és amatőr régészeket.