A tündöklőhalak első, és második pillantásra sem keltik gyors ragadozó benyomását. Míg a tonhal, a cápa vagy a kardhal áramvonalas torpedónak tűnik, a tündöklőhal leginkább egy ezüstszínű, pöttyös, megnyomódott frizbire hajaz, amelyre utólag ráragasztottak néhány vörös színű uszonyt. A 2 méteresre is megnövő hal ennek ellenére rendkívül gyors, és Nicholas Wegner, a NOAA kutatója már azt is tudja, hogy miért: a tündöklőhal a többi halfajjal ellentétben melegvérű.

A halak többségének testhőmérséklete a környező vízhez igazodik, és csak néhány olyan faj akad, amelyek képesek egyes testtájaik hőmérsékletét ettől eltérően szabályozni. A kardhalak, a marlinok és a vitorláskardoshalak például átmenetileg fel tudják melegíteni szemüket és agyukat, hatékonyabbá téve ezek működését a vadászat közben. A tonhalak és egyes cápafajok úszóizmaikkal képesek hasonló mutatványra, így szükség esetén "turbó-módba" tudnak kapcsolni. Az említett halak egyike sem tud ugyanakkor egész testében a környezetnél melegebb hőmérsékletet létrehozni. Szívük és egyéb szerveik a vízzel együtt hűlnek ki vagy melegednek fel, így bár képesek a mély, hideg vizekben vadászni, időről időre vissza kell térniük a felszín közelébe, nehogy megfagyjanak.

A tündöklőhalaknak viszont nincsenek ilyen problémáik, hiszen teljes testüket folyamatosan képesek a környezetnél 5 Celsius fokkal melegebben tartani. Vagyis annyira ugyan nem melegvérűek, mint a madarak vagy az emlősök, de sokkal magasabb hőmérsékleten operálnak többi halnál. Wegner egy véletlennek köszönhetően fedezte fel a tündöklőhalak melegvérűségét. Egy befogott példány boncolása közben arra lett figyelmes, hogy a kopoltyúk belsejét vörös és kék színű véredények bonyolult hálózata szövi át, ami rendkívüli módon hasonlít a tonhalak és a cápák izommelegítő rendszerére, a rete mirabilére, vagyis a csodálatos hálóra.

Az állati izmokban azok összehúzódása során hő képződik, a legtöbb hal esetében azonban ez a hő rögtön el is szivárog a bőrön és a kopoltyúkon keresztül. A kopoltyúk különösen nagy szigetelési problémát jelentenek, ezen a részen ugyanis a vér szinte közvetlen érintkezésbe kerül a tengervízzel, ami nagyon gyorsan lehűti azt. Ennek megakadályozására szolgálnak a tonhalak és a cápák különleges érhálózatai. Ezek lényegileg úgy működnek, hogy a vénák elrendezésüknek köszönhetően még az izmokon belül átadják a hőt a kopoltyúkból beérkező artériáknak, megakadályozva a hővesztést, és melegen tartva az izmokat.

A tündöklőhalak esetében ezek a hálózatok a kopoltyúk belső részein kapnak helyet, így a szívből érkező meleg vér rögtön visszahevíti az előbbieken áthaladó és lehűlő testfolyadékot. Ennek eredményeként a halaknak nem csak az izmaik, hanem az egész testük melegen tud maradni. A hőtermelés túlnyomó részét az állatok óriási mellizmai végzik, és a hő megtartásában a szívet és a mellizmokat körülvevő vastag zsírréteg is sokat segít, amely elszigeteli a szerveket a hideg kopoltyúktól, és vízzel érintkező a bőrtől. Különleges hőszabályozásának köszönhetően a tündöklőhal minden más halnál mélyebben tud vadászni, és a halak közt egyedülálló módon meleg vér folyik át a szívén is, ami kecsesnek nem nevezhető testalkata ellenére is rendkívüli gyorsaságot biztosít számára.

[ Ipon ]