A Costa Ricához tartozó Cocos-sziget messze fekszik a szárazföldektől, olyan, mint egy oázis az óceánban. Szigorúan védeni próbálják az ország törvényei, de ezek betartatásához pénz kellene, mert rendszeresen járőrözniük kell a természetvédelmi őröknek, hogy fülön csípjék az orvhalászokat.

A University of Victoria kutatói arra voltak kíváncsiak, mennyire hatékonyak a valóságban a védett tengeri övezetek. A Cocos-sziget azért érdekes, mert rengeteg erre a cápa és a nagytestű rája, sok búvár utazik ide, így aztán elég jó adatok vannak arról, mikor mennyi különleges élőlényt látnak.

Az elmúlt 21 év megfigyeléseinek adatait az itt merültető Undersea Hunter nevű cégtől kapták meg. Mivel az orvhalászok kifogásairól értelemszerűen nincsenek statisztikák, hosszú távú kutatások pedig nem is voltak sose, az ő vendégeiktől kapott adatok számítanak a legpontosabbnak a terület élővilágát illetően.

Sajnos a leggyakrabban megfigyelt 12 cápa- és rájafaj tekintetében nyolcnál csökkent az egyedszám. Ezek olyan, az óceánokban vándorló fajok, amelyek nem állnak meg a védett övezet határainál, azon kívül pedig már bárki szabadon kifoghatja őket. Ezért a kutatók szerint át kellene gondolni, hogy az ilyen övezeteket minél nagyobbra terjesszék ki.

De azoknak a szirtcápáknak és sasrájáknak is csökkent a száma, amelyek a Cocos-sziget közelében élik életüket. Ez sajnos arra utal, hogy több halász is képes kijátszani a természetvédelmi őrök éberségét. Tehát nem elég papíron védeni a tengeri élővilágot, mert az olcsó ugyan, de igencsak kétes az eredményessége.