Kapunk különféle híreket felfedezésekről, "forradalmi" újdonságokról, amik a feltételezések szerint alapjaiban változtatják meg azt, ahogy búvárkodunk. Mindez nagyon jól hangzik, de mi a realitás? A túlnyomó többségünk még ma is a Cousteau-Gaugnan féle nyílt rendszerű nyomáscsökkentők továbbfejlesztett változatait használja. Noha elérhetőek az újralégzők, maroknyi búvár merül ezekkel a méregdrága készülékekkel, a sci-fi filmekbe illő találmányokból, például a műkopoltyúkból pedig egyetlen alkalommal sem lett kézzelfogható termék.

Szóval felmerül a kérdés, van-e értelme túl sok időt szánni a lehetséges újdonságok elemezgetésére, amikor a mai felszereléseink is biztonságos, kényelmes és elérhető árú lehetőséget biztosítanak a búvárkodásra? Érdekességként bizonyára jó foglalkozni velük, de ezek egyike sem tűnik megváltó eszköznek e pillanatban még. Egy blogbejegyzés kapcsán azért pár dolgot megemlítek, mert a szerző, Sebastiaan Van Aard végigvesz néhány lehetőséget.

ő azzal indít, hogy igenis van komoly fejlődés, a ma használt búvárkomputerek lényegesen nagyobb számítási teljesítményre képesek, mint mondjuk harminc éve egy nagyon drága asztali számítógép. Kétségtelen, a ma már mindenki által használt komputer sokakat segít a biztonságosabb búvárkodásban, de van némi hátulütője, mert egyre több búvár hanyagolja el a tervezést vagy az elméleti tudás fejlesztését, mert "majd a komputer megmondja, mit tegyek". Az újféle okosságok esetén pont az lehet a baj, hogy olyan szinten veszik át helyettünk a merülés irányítását, ami meghibásodásuk esetén bajba keveri a felkészületlen búvárt.

Ilyen például az önszabályozó kiegyenlítő térfogat. Szép dolog, hogy helyettünk fújja fel és engedi le a lufit, de tulajdonképpen miért is van rá szükségünk? Egy jól kisúlyozott búvár nem nyúlkál túl gyakran az inflátorhoz. Sőt, aki merészségből már próbálta, milyen mellény nélkül merülni, mint a régi búvárok, rájöhetett, nem akkora mutatvány. Szóval automatizálni egy alapvetően rém egyszerű dolgot nem tűnik annyira nagy ötletnek. Ha valakinek már erre is szüksége van, minek végez búvártanfolyamot? Kétségtelen, próbamerültetéshez talán jobb ez, ráadják a kezdőre, és az ott lesz ahol a merülésvezető akarja, aki akár távvezérléssel is beállíthatja mindenkinek a megfelelő mélységet. De én nem vágyok ilyesmire.

Azok a csodamaszkok is hidegen hagynak, amik a kijelzőre írják fel a merülési adatokat. Egyrészt időnként rá tudok nézni magam is a nyomásmérőre és a komputerre, másrészt számomra nem igazán szimpatikus, hogy roppant drága felszerelési tárgy legyen a maszkomból, ami leeshet, eltörhet, stb. És persze az sem igazán vonzó, hogy az orrom előtt írkáljon ki mindenfélét merülés közben. Ismét csak azt tudom mondani, az ilyen automatizált rendszerek kezdő búvárok vezetésénél biztosan hasznosak, ha folyamatosan láthatja a vezető az általa vitt emberek mélységét, levegőmennyiségét, de azt gondolom, a felkészült oktatók ma is, ilyen felszerelés nélkül is biztonságosan merültetik az újoncokat.

A maszkba intergrált információs kijelzők, halhatározók, kamerák, lámpák kapcsán szintén szkeptikus vagyok, én alapvetően nem videojátékozni akarok odalenn. Nem olyan hosszú egy merülés, hogy gombok nyomogatásával töltsem a maszkomon...

A légzőkristály használata a palack helyett egészen új sztori. Először arról szólt, hogy elég egy maroknyi, ebből lett az, hogy inkább egy vödörnyi kéne belőle. A technológia teljesen kidolgozatlan, és számomra nem is egyértelmű, mi az előnye annak, hogy egy nagy palack levegőhöz képest egy nagy tartály kristályra váltunk.

Az önszabályozó, a testhőmérséklethez igazodó hőt tartó búvárruha viszont már egy másik történet. Ebben azért van némi mozgástér, elismerem: egy olyan kényelmes ruhát képzelek el, ami képes valamiféle módon melegíteni, nem csak elszigetel minket a víztől. Ha trópusi körülmények közt búvárkodunk, akkor az érzékelők mindenféle melegítést kikapcsolnak, ha jég alá megyünk, akkor pedig fűt ezerrel. Mivel a búvárruha az, amiből sokan sokfélével rendelkeznek, ha a vékony és vastag neoprén nedvesruha mellett a szárazruhát is kiválthatnánk egyetlen ilyen csúcskategóriás cuccal, talán még me is érné. Csak nyilván ennek is nagyon üzembiztosnak kell lennie, mert ha sarkköri merülésen áll le a fűtés, abból nagy galiba lesz, pláne, ha javíthatatlan helyben, és a túra többi merülésének is búcsút mondhatunk.

A technológiai fejlesztésekkel mindig is ez volt a gond: egy maroknyi ember szereti megvenni a legújabb dolgokat, de ők azok is, akik megtapasztalhatják a gyermekbetegségeket is. Esetleg az életükkel fizetnek a hibákért... Mire a nagy tömegekhez eljut valami, addigra már túl van mindenféle tesztidőszakon. De a váltásnak csak akkor van értelme, ha tényleg előrelépést jelent valami. Ahogy fentebb írtam, a mai cuccainkkal is vígan tudunk merülni. Egy trópusi merülőhelyen 4-5 merülést abszolválunk minden nap, ennél különösebben többet akkor se tudnánk vagy akarnánk, ha mindenféle új kütyüt aggatnánk magunkra. Ott nem hiányzik a hőtartó ruha, a 100 méteresnél mélyebb merülést lehetővé tevő újralégző, az önszabályozó mellény...

Jelen pillanatban engem sokkal jobban érdekel az, hogy a mostani felszerelésekkel minél több szép helyre juthassak el, mint hogy a mostani merüléseimet újfajta felszerelésekkel hajthassam végre. És mivel a többség valószínűleg hozzám hasonlóan gondolkodik, egyszerűen nincs igazán nagy igény, így nincs a gyártókon se túl nagy nyomás. Nem forradalmi újításokról hallunk, hanem inkább fejlesztésekről: könnyebb felszerelések, újféle anyagok, netán változatosabb színek. És ennyi pont elég is számomra még jó ideig.

GR