Mélytengeri cápafaj védett fókákat fogyaszt
TudományEgy elsősorban dögevőnek és halfogyasztónak hitt, nagy testű és lassú mélytengeri cápafaj talán jóval nagyobb zsákmányra les, méghozzá az Alaszkai-öböl védett északi oroszlánfókáira.
Az utóbbi évtizedben Markus Horning, a vizsgálat kutatója különleges tervezésű adatgyűjtő készülékeket implantált fiatal fókák hasába. A készülékek rögzítik a hőmérsékleti adatokat, a fényviszonyokat és egyéb tényezőket a fókák élete folyamán, és haláluk után a felszínre emelkednek vagy partra mosódnak, majd műholdak révén juttatják el adataikat a kutatóknak.
2005 és 2011 között a csapat 36 fókát látott el a nyomkövetőkkel, egy több mint hétéves időszakban 17 egyedet veszített el. Tizenöt nyomkövető adatai arra utaltak, hogy ragadozók végeztek a fókákkal. "A készülékek érzékelték a fényt és levegőt, amelynek hirtelen ki voltak téve, rögzítették a hirtelen hőmérséklet-változást is - mondja Horning. - Mindez arra utal, hogy kitépték őket az állat testéből, de nem tudjuk, milyen ragadozó műve lehetett ez."
Elmondása szerint legkevesebb három fóka pusztulása másról árulkodott. "Hirtelen hőmérséklet-csökkenést dokumentáltak, de továbbra is sötétség és szövet vette körbe őket, ebből azt szűrtük le, hogy az oroszlánfókákat egy hidegvérű ragadozó fogyasztotta el, mert a rögzített hőmérsékleti értékek az Alaszkai-öböl mélységében uralkodókkal, nem pedig a felszíniekkel egyeztek meg" - magyarázza. Azt tudták, hogy a ragadozó nem lehet kardszárnyú delfin, mert melegvérű állatként a hőmérsékleti érték jóval magasabb lenne. A begyűjtött információk 5-8 Celsius-fokos hőmérsékletről árulkodtak.
Ennek alapján kevés egyéb gyanúsított maradt - teszi hozzá. Viszont az oroszlánfókák két ismert ragadozója - a nagy fehér cápa és a lazaccápa - egyfajta "ellenáramú hőcserélővel" rendelkezik, amely részben melegvérűvé teszi, így esetükben a nyomkövetők magasabb hőmérsékletet rögzítettek volna. Ennek alapján a gyanú a Somniosus pacificus mélytengeri cápafajra terelődött.
A kutató szerint mindenesetre a bizonyítékaik közvetettek, nem döntőek, így további kutatásokat terveznek a témában 2015-től. A cápafaj véletlenszerűen kifogott egyedeinek száma Alaszkában évente 3-15 ezer, ami azt sugallja, nagy számban rejtőzködnek a mélyben. A hálókba került egyedek rendszerint viszonylag kicsik, a nagyobbak ugyanis el tudják tépni a felszerelést, és ritkán kerülnek partra.
Horning szerint, ha gyanújuk beigazolódik, akkor a megoldás nem lesz egyszerű. "Az utóbbi években a fenéklakó halak kiaknázását az Alaszkai-öböl bizonyos régióiban korlátozták, hogy csökkentsék ama halak lehetséges versenytársainak arányát, amelyek az északi oroszlánfókák kedvelt zsákmányfajaiként szolgálhatnak. A halászat korlátozásával viszont lehet, hogy a véletlenszerű kifogások arányát is csökkentjük, amelynek része lehet benne, hogy keretek között marad az oroszlánfókák potenciális ragadozóinak száma" - magyarázza.
Más vizsgálatok során megtalálták már oroszlánfókák és más tengeri emlősök maradványait ilyen mélytengeri cápák gyomrában, de azok aktív zsákmányszerzés helyett a dögevés eredményei lehettek.
Az északi oroszlánfóka nyugati populációja az 1975-ös szinthez képest mintegy 10 százalékos hanyatlást mutat.
[ Delta ]