Egyiptom népszerű úticél a magyar búvárok között. Bár az ember azt gondolná nyáron minek elmenni délre amikor itthon is meleg van, azért vannak helyzetek amikor ott sokkal jobb mint kis hazánkban. Például ha az ember egész nap a tengeren van egy szafarihajó fedélzetén, napi négyszer csobbanhat egy jót a kellemes 27-28 fokos vízben, közte pedig csak napozni, enni, aludni kell vagy épp a barátokkal beszélgetni egy vízipipa mellett. Erre szoktuk a baráti körömben mondani: Tapos az élet!
Felmerülhet a kérdés mennyire "pörög" most az egyiptomi turizmus. Nos, bátran kijelenthető, hogy újra beindult. A választások lezajlottak, a kedélyek csillapodtak, bár a tengerparti városokban eddig is teljes nyugalom volt. A Thistlegorm roncson öt másik szafarihajóval éjszakáztunk és a többi északi helyen is jócskán akadt hajó rajtunk kívül, a Hurghada közeli népszerű merülőhelyeken mint például a Gota Abu Ramada pedig a megszokott pezsgő élet fogadott minket.

További képek a hajóról

Ha az ember eldöntötte, hogy Egyiptomba indul búvárkodni, ennek a legkényelmesebb és legbiztonságosabb módja ha keres egy magyar szafarihajót, mint például a Lighthouse Miracle 1. Idén volt szerencsém nekem is eltölteni egy hetet rajta, és előre mondhatom, roppant elégedetten távoztam.

A hajóról a technikai adatokat a weboldalán bárki megtalálhatja, én inkább a szubjektív élményeket írom le. A 32 méteres négy szintes hajó 24 búvár számára biztosít kényelmes túrát. A két személyes, saját fürdőszobás kabinok tágasak, jó kialakításúak sok pakolóhellyel. A fürdőszobában a zuhanyzó mérete egy lakásnak is becsületére válna, a meleg víz gyorsan odaér és kellő nyomással folyik. A szobák klimatizálása teljesen szabályozható, ami egyébként igaz a hajó szalonjára is. Tetszett, hogy minden ágy felett saját forgatható és erős fényű olvasólámpa van, ami a fényképező szerelésekor például nagyon jól jött, meg persze olvasáshoz is.

A szalonban kényelmesen körbe lehet ülni az asztalokat az étkezéseknél, a szakács pedig minden nap kitesz magáért, a fűszerezés és az ételek kiválasztása során figyelembe veszi az európai izlést is. Természetesen a nagyképernyős LCD TV, multimédia lejátszó, hifi stb. is rendelkezésre áll. A gasztronómiára visszatérve említést érdemel a folyamatosan hűtött italautomata, amiből hideg hibiszkusztea és narancslé mindig elérhető volt a palackos víz és üdítők mellett. A másik különlegesség az esték fénypontja, a sörcsap.

További képek a hajóról

Nem dobozos hanem frissen (a móka részeként természetesen saját kezűleg) csapolt Heineken sör, ami még a hozzám hasonló nem igazán alkoholizálók kedvét is meghozza egy utolsó merülés utáni dekobeer-re. Ha másért nem csak hogy csapolhassak egyet, hiszen hol máshol van erre lehetőségem?

A búvárfedélzeten a megszokott dolgok mellett külön tetszett, hogy a palackok felfogatása olyan magasságban van, hogy az nem ütközik a jacket palackhevederzetének- apróság, de fontos. A palack töltéshez minden oldalon külön csövek vannak így nem húzódik keresztbe a töltőcső a fedélzeten merülés után. A búvárfedélzet közepén egy csúszásgátló terítős asztal a fotós, videós felszerelések merülés előtti biztos helyét szolgáltatja, végül a búvárdekken uszonyos és hagyományos létra is található, így mindenki azt használhatja amit jobban kedvel.

A túránk úgynevezett északi túra volt. Sokan azt gondolják ez az útvonal kizárólag a roncsokról szól, pedig dehogy. A Ras Mohamed nemzeti park és a Tiran szigetek merülőhelyein kiemelkedően szép az élet, különösen ilyenkor nyáron. A Shark Reef-en és a Yolandánál hatalmas halrajok várnak ránk, unikornis halból százas rajt láttunk, nomeg barrakudát, teknős sőt a zátony mögött szintén százas nagyságrendű traveller raj forgott az áramló vízben. Fotósok a Gubalnál található Bluff pointot is imádják a kényelmes, mégis témadús merülések miatt, a Tiran leszakadó falain a hatalmas gorgóniák mellett bármikor beeshet valami érdekes nagyvad.

A kötelező "hol vannak a delfinek" élmény már első nap megvolt. Először út közben ugrándoztak a hajó körül, este pedig egy hatalmas világos példány jött a hajó mellé, hogy a fényünkben vadászgasson egy kicsit. A második nap a teknős mellé is pipa került a túra bakancslistán, amit még behúztunk párszor a hét folyamán.

A víz alatti képek albuma

Emlékezetes merülésünk volt a Shag Rock roncsánál, ahol akkora áramlás fogadott, hogy a csapat gyengébb része el se érte a roncsot így a visszadriftelést választottuk. A zátony szép volt, de mégis kicsit keserédesen sodortattuk magunkat, amikor csupán néhány méter mélységben kiszúrtam a túra sokadik teknősét. Szerencsére (mármint az én szempontomból) a csapat nagy részének kb. 5 perc után már fel kellett mennie a kevés levegő miatt, így merülőtársammal ketten még közel fél órát fotózhattuk, videózhattuk őkelmét a csónakban türelmesen várakozó Attila, a guide-unk legnagyobb örömére. Így lesz egy kellemetlenül kezdődő merülésből a túra legemlékezetesebbje, ahogy egy tanult búvárbarátunk szokta mondani: A tenger nem múzeum, sose tudhatja az ember mi jön szembe vele.

Természetesen északon a roncsok azért nem maradhatnak ki, a Thistlegormon eltöltött három merülés -főként az éjszakai amit sikerült nagyon jó látás és nulla áramlás mellett abszolválni- a túra egyik fénypontja volt. Körbemerültük, megnéztük a mozdonyt majd megnéztük alaposan a rakományt is. Szerencsére úgy jött ki a lépés, hogy mire mi végeztük akkor jött le másik öt hajóról a sok búvár, így merülés közben nem voltak útban, de felemelkedés közben a kivilágított roncsban és felette egy több száz egyedes denevérhalrajban gyönyörködhettünk. Fantasztikus látvány volt, amit bizonyára senki nem felejt el a résztvevők közül.

A túra igazán jól sikerült, szerencsénk volt az idővel is hiszen nem volt szél, bár ez nyáron annyira nem is jellemző. Áramlás is ritka volt, de annak köszönhetjük a teknős fotókat, a nagy roncsoknál ahol igazán zavaró lett volna békés volt a víz. De bármilyen is a merülés, ha a hajó és az ott lévő körülmények jók, az mindig garantálja a túra sikerét, és a Lighthouse Miracle 1 legénysége - még a Ramadan időszak ellenére is - kifogástalan munkát végzett. Ha szükséges volt segítettek, de nem tébláboltak feleslegesen, mindig ott voltak ha kellett a segítő kéz. A szakács külön említést érdemel, hiszen egy rossz vagy unalmas étel könnyen rányomhatja a bélyegét a túrára. Annyira puha tintahalat még sosem ettem mint ezen a túrán, nem is értem hogy csinálta a két szakács.

(x) Az élményekért köszönet illeti a Mistral utazási irodát (www.utazasguru.hu) amiért biztosította az utazást, és a Lighthouse Miracle-1 (www.lighthouse-1.com) szafarihajót a kiváló vendéglátásért. Köszönöm Attilának és Basemnek a merülésvezetést és a hajó személyzetének a kiváló kiszolgálást.