Amikor Isten megteremtette a digitális fotózást, a világ egyszerű volt és rendezett. A kezdőknek adta az olcsó kompakt, a profiknak a drága tükörreflexes (DSLR) gépet, és látá hogy ez jó. Aztán jött az ördög, és belerondított ebbe a szép rendezett világba. Jöttek az olcsó DSLR gépek és a drága kompaktok. És aztán jött valami természetellenes, melyet sok néven illetnek. A két legismertebb a MILC és az EVIL. A gonosz.

A fent említett "gonosz" a két kategória tulajdonságait ötvözi, egyfajta hibrid.

A képet lehetne tovább árnyalni, de ez nem célom - nem kimerítő ismertetőt akarok írni csupán gondolatébresztőt.

Hátránya, hogy az LCD kompozíció miatt az akkumulátor gyorsan merül, a fókuszálása lehetne gyorsabb, kis mérete miatt kevésbé lehet -főleg felszínen- stabilan tartani, erős fényben az LCD komponálás zavaró. Sorozatképnél nem látjuk mit fotózunk mert az LCD olyankor sötét, illetve az LCD bármilyen gyors, mindig lesz késleltetése a tisztán optikai keresővel szemben.

Makró Olympus 60mm f2.8 makró 500$ (185g) Nikon 60mm f2.8 makró 500$ (440g)

Halszem Panasonic 8mm f3.5 Fisheye 640$ (165g) Nikon 10.5mm f2.8 fisheye 690$ (300g)

Az összehasonlítás nem tökéletes (más szorzó, halszemnél fényerő) de a lényeg látható: az árak hasonlóak, viszont az aduász a súly. Pillekönnyű a mikro négyharmad és méretében is sokkal kisebb. Bizonyára a miniatürizálásnak és a könnyű súlynak anyaghasználatban ára van, bár épp a legutóbbi túrán mesélte egy nagygépes fotóskolléga, hogy a Canon obija megpusztult, szóval a hosszú élettartam ma már sehol nem szempont a tervezésben.

Víz alatti szet
MILC-ekhez ugyanúgy mint a DSLR-hez többféle tok létezik, gyártanak olcsó alutokot (pl.a 10bar), de már a közkedvelt és drága Subal kínálatában is szerepel MILC. Emellett vehetünk olcsóbb pl. ikelite vagy Olympus gyári tokot plasztikból, mindezeknél rendelkezésünkre állnak a különféle üveg és műanyag portok is, amivel akár valódi 180 fokos halszemet kapunk víz alatt is. Ez a kompakt kategóriában az előtétekkel nem valósítható meg. Tehát a MILC esetén legalább akkora mozgásterünk van, mint a DSLR világában.

Napjainkban az ár az, ami az emberek életét mozgatja, úgyhogy számolgassunk. Mondjuk legyen azonos vaku mindenhez, szerencsére az optikai TTL minden kategóriában elérhető, szóval ezt nem számolom.
Egy csúcskompakt alu tokkal, előtéttel bizony bőven 2000 dollár felett jár. Ez nem kevés, bár ha megnézzük, hogy a DSLR-ekhez ajánlott Subal tok önmagában 3000-5000 dollár (port, gép és minden egyéb nélkül), szinte ingyen van.

Ehhez képest egy Panasonic vagy Olympus rendszer tokkal, dome és makro porttal, 12-42mm kitobival, 60mm makró és fisheye lencsékkel 2500-3000 dollárból mindenféle akciók nélkül összerakható. Ne feledjük a MILC esetén valódi optikai halszem, valódi makró objektív van a gépen a megfelelő portokkal, amíg a kompaktok esetén kompromisszumos előtétlencsékről beszélünk. Ezek minősége jóval gyengébb mint egy valódi optikai megoldásé, miközben a végösszeg láthatóan nem nagyon tér el.
Természetesen lehet árnyalni a képet, léteznek olcsóbb DSLR és kompakt tokok is, mint ahogy természetesen vázból is léteznek komolyabb és kevésbé drága gépek. A fenti összehasonlítás inkább csak nagyságrendekre vonatkozott. Egy MILC és egy csúcskompakt esetén az ár közel azonos lehet, sőt extrém esetben a kompakt lehet drágább. A DSLR szinte biztosan drágább lesz mindkettőnél, de biztosan sokkal nehezebb.

Szubjektív vélemény
Számomra a DSLR nem volt alternatíva, mert drága és nehéz. A csúcskompakt és a MILC között hezitáltam.

A csúcskompakt előnye a rugalmasság. Az ember felrakja a vakukarra vagy zsebrevágja a dome és makró előtétet, és jöhet bármi, ő felkészült. Szép csiga- fel a makrót, jön a cápa- fel a nagylátót. A csúcskompaktokban is megjelentek már a nagy méretű érzékelők, minőségi előtétekkel egy Sony rx100, Canon G15, Nikon 7100 és többi társuk bizony jó képminőséget produkál, onnantól az emberen múlik, hogy érdekes vagy tucatképet lő.

A MILC esetén a témaválasztás ugyanúgy korlátozott mint a DSLR-nél, hiszen az objektív fix. Persze merülhetünk zoomobjektívvel és előtétezhetünk, de ennek értelme aránylag kevés, akkor már inkább egy jó kompakt. Ha pedig felrakjuk a makrót és jön a cápa ... hát az pech. Cserébe kapunk nagyobb érzékelőt jobb érzékenységgel és képminőséggel, valódi halszemet, valódi makrót valódi ... valódi optikai képminőséget.
MILC víz alatti vakuhoz toktól függően elektromos vagy optikai TTL vezérléssel kapcsolódhat. Utóbbi mellett szól, hogy már a nagygépes tokokban is megjelent, hiszen olcsóbb, könnyebb és kevesebb a hiba- valamint a beázási lehetőség, viszont meglepően jól működik.

Szóval a kompakt és a MILC mellett is szólt érv. Ami viszont még szempont lehet, az a felszíni fotózás. Én még nem nagyon láttam olyan jó kompakt víz alatti fotóst aki a felszínen is kompaktozott, többnyire egy DSLR gép volt a kezében. Viszont egy MILC víz alatt és felett is hű társunk lehet, köszönhetően a cserélhető objektív adta mozgásszabadságnak. Így a mérleg rögtön a MILC javára billen, nem kell mellé egy DSLR.

Én azt gondolom, a MILC mindenképpen komoly szereplője lesz a jövőnek, hiszen kis helyen elfér, könnyű, mégis megadja a cserélhető objektívek rugalmasságát és a nagy érzékelő minőségét. Ahogy anno a digitális fotózás is leváltotta az analógot, úgy azt gondolom a most még kicsit értelmetlennek tartott MILC is helyet fog követelni magának. Nem hiszem, hogy leváltaná a DSLR-t, bár meggyőződésem, hogy ez csupán üzletpolitikai döntés, technikailag megoldható ebben a mérettartományban ugyanaz a képminőség, fókusz gyorsaság stb. mint a nagy vázak esetén. Inkább kiegészíteni fogja, esetleg felváltja a jobb kompaktokat és az olcsó DSLR-eket. De az biztos, hogy van jövője, sőt egyre komolyabb szerepet fog kapni a fotós világban, akár másodgépként profi fotósoknál akár főgépként amatőröknél.
-Sz.K.-