Az óceánok világnapja
EgyébA mai jeles napon érdemes a számunkra oly kedves óceánokra, tengerekre gondolni.
Ám ezekben a napokban a víz erejét mi egészen más formában tapasztaljuk meg. A Duna áradása miatt ezrek kerültek veszélybe, rengeteg hivatásos és önkéntes dolgozik a gátakon, és messze van még a tetőzés is, nem hogy a védekezés vége. (Minden elismerés kijár azoknak, akik erejüket megfeszítve segítenek a munkában! A Facebookon lehet például informálódni arról, hol van szükség még önkéntesekre, milyen támogatást várnak.) Az árhullám végállomása aztán a tenger, majd az óceán lesz, tehát ha úgy nézzük, a mai napon minden természetes vizet ünnepelhetünk. Mert akármennyi gondot is okozhatnak a tengerek és folyók, mégis fontosak a számunkra- sajnos most inkább a fenyegetésekkel szembesülünk idehaza, de lesz ez másként is.
Az árvíz csak azt bizonyítja, az ember ugyan alakíthatja környezetét, a természet erői mégis maguk alá gyűrhetnek bármit. Meg kell próbálni egyensúlyra törekedni, megtalálni az összhangot a fejlődés és a megóvás között. Ebben nem vagyunk igazán jók, és ezt az óceánok állapota is igazolja. Pedig az egész emberiség jövője múlhat azon, hogy ne hagyjuk elsavasodni, megbetegedni a tengereket, ne fogjunk ki minden halat és bálnát, ne tegyük kihalttá a korallzátonyokat.
Ennek szellemében próbáltunk egy, a mai naphoz illő idézetet keresni. Végül egy ógörög versre esett a választásunk, ami ugyan a tengerről szól, mégsem nehéz átvitt értelmet is találni benne...
Légy előrelátó!
Még kint a partról mérd a hajó-utat,
s hogy markod izma vajjon elég erős?
Ha már a tenger habjain vagy,
arra repülj, ahová a szél hajt!