A bálnahús nyomában
KörnyezetvédelemA bálnavadászatot sokan elutasítják, ám ehhez képest megdöbbentő, kiknek lehet eladni a kilőtt állatok húsát.
A japánok által űzött bálnavadászatról sokan és sok helyen beszéltek már, a mi oldalunkon is számos cikk jelent meg a témában. A hírek közt voltak beszámolók hajók összeütközéséről a Déli-óceánon, hallhattunk különféle gazdasági érvekről, hagyományról, feltüzelt nemzeti büszkeségről. Bár vannak, akik szerint nyugati idealisták akarják ráerőszakolni vélemünyeket más országokra, tény, hogy a bálnavadászatot még azokban az országokban is sokan ellenzik, ahol űzik. A legtöbb elemzés talán Japánról születik: ők nem csak bálnákra vadásznak hanem delfinekre is, és egyelőre minden eszközt bevetnek azért, hogy továbbra is vadászhassanak. Igazság szerint van viszont egy tényező, ami minden külső befolyásnál nagyobb gondot okozhat hosszú távon: a kereslet hiánya. A japán lakosság nem rajong a bálnahúsért, nem nagyon vásárol ilyet, az ország lakosságának élelmiszerfogyasztásához mérten elenyésző mértékű bálnahús-mennyiségnek sincs túl nagy piaca.Ezek után tényleg nehéz indokot találni a bálnavadászat folytatására. A helyzet pedig nem csak itt hasonló, hanem például Izlandon is, ahol a közelmúltban indították újra a vadászatot, a nemzetközi közösség haragját kiváltva. Egy blogger izlandi útja során igyekezett foglalkozni a kérdéssel, és azt a meglepő választ kapta, hogy a helyieket a bálnahús nem hozza lázba, mégis a vadászokat támogatják, mert az országuk életébe beavatkozó "ökoterroristák" felbosszantották őket.
Hogy mennyire nem kell nekik a bálnahús, arról egy felmérés tanúskodik: állítólag csak a lakosság 3-5 százaléka fogyaszt ebből készült ételt. Izlandon viszont mégis üzlet a bálnavadászat, a csekély helyi kereslet ellenére. Voltak hírek arról, hogy Japánba viszik a húst, de ott így is raktárakban állnak az eladhatatlan készletek, tehát a kereslet máshol jelentkezhet. Nos, a blogger, Alex szerint a döbbenetes tény az, hogy a más országokból érkező, bálnákért rajongó és bálnanéző túrákon részt vevő turisták jelentős része megkóstolja a bálnahúst, ők fogyasztják el a kifogott zsákmány 40 százalékát! Gyakorlatilag azok tartják életben a vadászatot, akik a leginkább tiltakoznak ellene... Álszentségnek tűnik ezek után a bálnavédelem ügyének hangoztatása. (Persze egy kicsit mindannyiunkkal szemben jogos az álszentség vádja, hiszen 1-2 dologért hajlandók vagyok áldozatot hozni, rengeteg másért viszont nem. Nem vagyunk hibátlanok, de valahonnan el kell indulni, legalább néhány ügyben jó lenne valami eredményt felmutatni.)
Ismét egy olyan faramuci helyzettel szembesülünk tehát, amikor elvi szinten ugyan ellenez valaki valamit, de a gyakorlatban a kíváncsiság mégis felülírja az elveket. A dolog nem szokatlan, sok utazós blogon találhatunk beszámolókat például arról, hogy valaki "egyszer az életben" megkóstolja mondjuk a cápauszony-levest. Csak egy tányérről van szó, mondhatnánk, de a globális turizmus volumenét ismerve aztán sok-sok tányér lesz ebből összeadva. A saját, egyedi felelősség kérdése nem megkerülhető, pont úgy, mint a szuvenírt gyűjtögető búvárok esetén. Ezért lenne jó, ha inkább más helyi ételkülönlegességet kóstolnának meg az utazók Izlandon és nem a bálnahúst. Vagy ha igen, akkor legalábbis nem a gonosz vadászokat kellene kizárólag okolni, hanem a tükörbe nézve kellene tisztában lenni a saját felelősségünkkel. Mert az a bizonyos 40 százalék a kifogott mennyiség közel fele- ennyire rúg a sok-sok "csak egy adag" bálnasteak...
[ Alex in Wanderland nyomán ]
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Sopron
