Tudományos cápavadászat
EgyébA NOAA szakemberei egészen különös módon próbálják megvédeni a fiatal fókákat.
A NOAA idén 18 cápa kifogását célzó programját az állam hagyta jóvá márciusban. Az, hogy nem járt sikerrel a kiszemelt fajokra leszűkített halászat, egy szakember szerint két dolgot jelezhet: vagy a kutatók nem elég jó cápavadászok, vagy nagyon is óvatosak voltak abban a tekintetben, hogy másféle cápák ne essenek áldozatul. A NOAA neve hallatán természetesen nem a cápavadászat jut elsőre az ember eszébe hanem a környezetvédelem. A 2000-ben indult cápafogási program éppen emiatt vihart is kavart a helyiek körében. A szakemberek maguk is kényelmetlenül érzik magukat ebben a szerepben, és azon döntéshozóknak is vegyes érzéseik vannak akik jóváhagyták a tervet. Mégis, a veszélyben levő faj védelmét fontosabbnak ítélték a másik fajénál. A terv megítélése ennek ellenére sem egyszerű feladat.
A probléma az. hogy a Hawaii környékén élő barátfókák száma erősen csökken az ötvenes évek óta, és ma már csak alig ezer él belőlük. Mostanában évről-évre 4 százalékkal kevesebb van ezekből a tengeri emlősökből a NOAA adatai szerint. Ezért dolgozta ki a NOAA azt a tervet, hogy a galapagos cápákat kiszorítja azon szigetecskék körzetéből, ahol a legtöbb fiatal fóka él. Megfigyelték ugyanis a kilencvenes évek végén, hogy elsősorban ezek a cápák vadásznak a fókákra és több tucatot ejtenek el belőlük, noha korábban ez nem volt jellemző. Természetesen az is köztudott, hogy nem csak a ragadozók miatt van kevesebb a fókákból, egyszerűen kevesebb az élelem, gyakran gabalyodnak hálókba és így tovább. A fiatal állatok védelméért viszont a NOAA szeretné a lehető legtöbbet tenni, mert jelenleg ötből csak egy éri el az ivarérett kort.
Azt nehéz eldönteni, hogy a cápavadászat igazán hatékony-e. Ennek oka jelentős részben az, hogy a tudósok nem különösebben sikeresek ebben, az előző két évben csak 1-1 ragadozót öltek meg, 2000 óta pedig összesen 14-et. Az idei évre tervezett 18-as kvóta a korábbi kutatásokon alapult. A fókakutatásra és -védelemre szánt keretet viszont 40 százalékkal csökkentették, és ez nehezíti a helyzetet. Kevesebb kutató és rövidebb ideig állomásozhat mostantól a távol eső kis szigetecskéken ennek köszönhetően. Kevés az idő, ráadásul nagyon vigyáznak rá, hogy más élőlényeknek ne okozzanak sérülést, így pedig nehéz eredményeket elérni. Ha a jellemzően mély vízben élő galapagos cápák közül azokat kifogják, amelyek a sekély vízben kalandoznak, talán a fókák túlélési esélyei is javulnak.
A cápák kifogása nem mondható igazán eredményesnek, de nem csak ez van a kutatók eszköztárában. Időnként a fiatal fókákat más, biztonságosabbnak tartott szigetekre viszik át. Emellett pedig megpróbálják a cápákat elriasztani az érintett szigetek közeléből, mert megfigyelték azt, hogy az intenzívebb megfigyelési tevékenység hatására a ragadozók inkább távol maradnak- vélhetően nem örülnek az emberek jelenlétének. Olyan eszközöket próbáltak ki tehát, amik az emberek mozgását, hangját utánozzák. Ám ez nem bizonyult különösebben hatékonynak. Az ötlet jónak tűnt, de egy világ végén levő helyen elektronikus eszközöket telepíteni úgy, hogy az hosszú távon is működjön és ne zavarja az élővilágot, nem egyszerű feladat.
Marad tehát a jelenlegi program, illetve a sok egyéb tennivaló a kölykök áttelepítésén túl: a fiatal állatokat rendszeresen megvizsgálják, a betegségeiket kezelik, sérüléseiket ellátják, kiszedik a vízből a fókákra veszélyt jelentő hulladékot és kiszabadítják a begabalyodott állatokat. Azokat a túl agresszív hím egyedeket is máshová vitték, amelyek rátámadtak a többi fókára. Ezek így együttesen már számokban kifejezhető eredménnyel jártak a program vezetője szerint.
[ civilbeat.com nyomán ]