Szárazabb, jobb...
FelszerelésekHideg víz merüléseink során gyakran fázunk. A megoldás a szárazruha lehet, ám természetesen vásárlás előtt érdemes átgondolni a dolgokat.
A kiinduló helyzet pofonegyszerű: búvárok vagyunk és merülni szeretünk, fázni viszont nem. Az első kérdés amire válaszolni kell összesen annyi, hogy akar-e valaki hideg vízben viszonylagos rendszerességgel merülni. Ha nem, akkor szárazruhát venni meglehetősen értelmetlen beruházás. Az egyéni ízlés kérdése, hogy kinek mi a hideg, de nagyjából jó mérőszám a 15 fok, ennél pár fokkal melegebb vizekben alkalomszerűen egy jó nedvesruha is megfelel, 20 fok fölött pedig szinte bárki elvan szárazruha nélkül is. Egy-egy merülésre egészen hideg vizekben sokan vállalkoznak nedvesruhában is, de azért jó tudni, mondjuk egy jég alatti kalandnál 10-15 percen túl nehéz kibírni a fagyoskodást.Az első 1-2 ilyen hidegrázós kaland után merül fel az emberben a gondolat, hogy lehetne ezt másképp is csinálni. Ha sikerülne védekezni a hideg ellen, kitolódik a szezon, és az olcsóbb, kevésbé zsúfolt elő-utószezonban lehetne búvárkodni az Adrián, gond nélkül lehetne merülni osztrák tavakban, jég alatt és így tovább. A kezdő búvártanfolyamokon is beszélnek a szárazruháról, így a többségünk tud róla, hogy van ilyen, de azért nagy a bizonytalanság velük kapcsolatban. Jelen cikkünkben pár tényezőt szeretnénk körüljárni, ám természetesen nem szárazruhás képzésnek szánjuk ezt az írást.
A szárazruha alapelve az, hogy teljes zárt, vízhatlan mandzsettáinak és cipzárjának köszönhetően nem jut be alá víz, tehát a testet aláruha és levegő szigeteli. Sokkal tovább bírható így a hideg víz, és merülés után sem fázik a búvár, hiszen a teste szárazon marad. A szárazruhába levegőt lehet engedni inflátorral, és pont mint a mellénynél, az emelkedésnél ahogy tágul, ki is kell engedni. Drága mandzsetták, cipzárak, szelepek: megvan az indoka annak, miért drága a szárazruha. Sajnos a töprengésnek gyorsan véget vethet az, ha valaki elkezdni böngészni az árakat. Százezer forint alatt kivételes esetben lehet ilyen ruhát venni, de inkább 200-300 közé esik a tipikus ár. Használtan lehet olcsóbb is, de ebben az eseten nagyon észnél kell lenni: a ruha maga lehet picit lukas, javítani kell. Ha elöregedtek a mandzsetták, cserélni kell. Ha a cipzár nem jó már, szintén cserére szorulhat. Ezekre súlyos tízezreket is ki lehet csengetni, és kis balszerencsével a nagyon olcsó használt ruhából a javítások után drága, de még mindig használt ruha lesz. Tehát használt szárazruha vásárlásnál érdemes megbízható eladóval egyezkedni, és alkalmat kérni egy uszodai próbára, nehogy utólag érjen nagy csalódás.
Persze előtte még azt is el kellene dönteni, milyen anyagú szárazruhát keres valaki. A két tipikus lehetőség: kompresszált neoprén és trilaminált. Az alapvető elv mind a kettőnél azonos. A neoprén ruhák nehezek, jellemzően pászentosabbak is, így nehezebben vesszük fel és a merülés nagyon hasonlít a nedvesruhás merüléshez. Amiatt mindenképpen olcsóbb, hogy nem kell hozzá vastag, drága aláruha. A trilaminált ruhák tulajdonképpen rugalmasabban használhatók, mert meleg vízben elegendő egy vékony aláöltözet, könnyű felvenni és gyakori az elöl cipzáras megoldás, tehát egyedül lehet öltözni. A hobbibúvár szempontjából nincs jobb vagy rosszabb választás, mind a kettő képes elérni a kívánt célt, tehát a búvár szárazon marad alattuk és kevésbé fázik. A trilam kétségtelen előnye, hogy mivel eleve bővebb, könnyebben tolerálja a testsúly változásait. Mivel a trilam az aláruhával, a neoprén meg önmagában is nehéz, ezért sajnos nem egy repülő-barát felszerelési tárgy a szárazruha.
A szárazruhás merülés veszélyeiről talán még az is hallott, aki soha nem látott ilyet. A fejreállás réme, a rossz szelep miatti kontrollálatlan emelkedés és hasonló dolgok bár létező veszélyek, mégis azt kell mondani, ez a fajta búvárkodás nem ördöngösség. Akinek van érzéke a merüléshez, gyorsan beletanul. Egy uszodai, egy-két sekély vizes gyakorlás semmiképpen nem árt az alapok elsajátításához, akár tanfolyam keretein belül, akár "klubjelleggel", a szárazruhás merülésben jártas barátok támogatásával. Egyedül, minden előzetes tudás nélkül azért több mint rizikós kísérletezni vele, erről mindenkit le is beszélnénk. Úgyis mindig akad valaki, akitől tanácsot lehet kérni mert ért hozzá, őt kell meggyőzni arról, hogy a gyakorlatban is legyen a segítségünkre. Megjegyzem, az sem baj, ha először kölcsönruhát próbál valaki- egyszerűen van az úgy, hogy valakinek nem tetszik a szárazruhás merülés, és akkor vásárolni valami drágát csak pénzkidobás.Mint ahogy mindenki, úgy én is voltam kezdő szárazruhás búvár. Medencében próbáltam először egyet, ekkor vált egyértelművé, egy ilyen lehetőség jó arra, hogy a fejreállást meg más hasonló problémás helyzetet ki lehessen próbálni. Az én legfőbb tapasztalatom az volt, hogy bármennyire nagyobb a mozgástér, a szárazruhánál is fontos a jó méretezés. Szóval nagyon rossz kompromisszumot saját ruha vásárlásánál nyomott ár esetén sem érdemes kötni. A csizma mérete alapvető, ha túl kicsi, még zoknit sem lehet felvenni akkor nem lesz komfortos a búvárkodás. A csizma szorossága miatt kínossá tehet minden merülést, cserélni viszont drága. Ha túl nagy és a lábrész túl hosszú, szinte mindig azt érzi az ember, hogy bizonytalanul áll rajta a ruha, és egy kis levegő is képes bajt okozni. A túl bő ruhák eleve nehezebben kezelhetők, idegesítően vándorol bennük a levegő saját tapasztalataim alapján. A túl szűk ruha azért nem jó, mert nem lehet aláöltözni, a cipzár erőltetett rángatása pedig gyilkolja ezt a méregdrága alkatrészt.
Mivel volt trilam, neoprén és kompresszált neoprén szárazruhás merülésem is, mindenféle benyomást szerezhettem. Ezek alapján azt gondolom, a sima neoprén csak akkor éri meg, ha nagyon olcsó és nagyon alkalomszerűen van használatban. A kompresszált neoprén az én favoritom, nem nagyon kell vesződni aláöltözéssel, a merülés is közel áll a megszokotthoz. Azok közé tartozom, akik bő trilam ruhával kezdték az ismerkedést, és az első küszködések miatt nem is vált a szívem csücskévé ez a ruhafajta, bár józan eszemmel belátom, ez a legrugalmasabban használható változat. Azt el kell áruljam, ma is csak akkor használok szárazruhát, amikor az kifejezetten indokolt. Mindenesetre le kell szögezni, vannak helyzetek, amikor a szárazruhám segített abban, hogy ne csak túléljem, hanem élvezzem a merülést, szóval megérte az árát. Tisztán személyes véleményem az, hogy a szárazruhával való ismerkedésre időt kell hagyni biztonságos, sekély helyen, mert még a rutinos búvárokat is érhetik meglepetések. Ha valaki megérti és megérzi, mi a jó a szárazruhában, kezdheti a "vadászatot". Csak ismételni tudom magam, használt szárazruhát csak alapos megfontolás után, megbízható eladótól érdemes venni, amennyiben a mérete passzol. Ha már eldőlt a kérdés, és valaki ruhát akar, gondolja át, mennyit használná. Sok merüléshez jó minőségűt válasszon, hosszú távon meg fogja érni. Arra viszont új és használt ruhánál egyaránt fel kell készülni, hogy ezt a felszerelést ápolni, gondozni kell, időnként cserélni kell bizonyos dolgokat rajta, itt sajnos a nedvesruhánál megszokott felületesség nem működik: apró szakadásokra, kis lukakra nem lehet legyinteni. A beázó szárazruha ugyanis még a nedvesruhánál is sokkal rosszabb alternatíva.
GR
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Sopron
