A PADI Segédoktató
(Hirdetés)2/3. oldal
A microteching az egyik nagy mumusa a tanfolyamnak. Felépítése ugyanaz, mint egy komplett tudásfejlesztő előadásé, ugyanazokat a kulcselemeket tartalmazza, de jellemzően csupán egy-két prezentáció-fóliányi témát kell kifejteni az előadónak. Ezzel a módszerrel gyorsan, és hatékonyan lehet elsajátítani a tanfolyamok megtartásának technikáját, a fő pontjait, ezért ezek a kiselőadások gyakorlás céllal bizony sűrűn előkerülnek a tanfolyam során. Először természetesen mindenki meg van illetődve, hiszen ki kell állni a többiek elé, és meg kell tartani egy előadást. Az otthoni felkészülés még órákig tart, az ember gyakorol tükör előtt, leír mindent szinte szó szerint, hogy ne tévesszen, ne hagyjon ki semmit. Először még izzad a kéz, és ideges az előadó, pedig most nem is tanulók csak a tanfolyamtársak és az oktató előtt kell beszélni, tét nélkül- mégis a helyzet annyira valóságos, hogy a stressz is az. Ahogy aztán az első egy-két kiselőadásán mindenki átjut, már oldódik a feszültség, és a tanfolyam végére akár pár percnyi felkészülés után is képes lesz a leendő Segédoktató előadást tartani szinte bármilyen témakörben.
Az előadások megtartásához szükség van az Oktatói kézikönyv (Instructor Manual) tökéletes ismeretére is, ezért a jelöltek annak elsajátítására is komoly figyelmet kell, hogy szenteljenek. A tanfolyam során házifeladatokat is kapunk: előadásra, vagy védett vízi eligazításokra felkészülést, és bizony a nap végén búcsúzóul még a kezünkbe nyomhatnak egy-egy 50-100 kérdéses lapot is, amelyekre a választ az Oktatói kézikönyv tartalmazza- és másnapra kérik a válaszokat. Egy oktató számára az Instructor Manual a Biblia. Szó szerint nem kell ismernie persze, de tudnia kell kezelni, hogy a szükséges információt hogyan és hol találja meg benne.
Az elméleti képzés mellett természetesen gyakorlati képzés is szerepel a tanfolyamon. A 20 kötelező védett vízi gyakorlat tökéletes, úgynevezett bemutató szintű végrehajtását már a merülésvezetői tanfolyam keretében (vagy ha ott nem, a segédoktatói tanfolyam felkészítőn) mindenki elsajátította. Ezen a tanfolyamon megtanulják a jelöltek, hogy ezeket a gyakorlatokat bemutatás után hogyan tanítsák meg a tanulókkal.
A tanulókat és a segítséget, vagyis a Merülésvezetőt itt a tanfolyamtársak személyesítik meg, de egy ilyen szimulált védett vízi oktatás során minden szereplő számára komoly feladatok vannak. Egyrész van a Segédoktatót játszó jelölt, akinek nem csak az a feladata, hogy tökéletesen bemutassa a gyakorlatot. Irányítania kell a Merülésvezetőjét, észre kell vennie, időben lereagálnia és kijavítania a tanulót játszó jelöltek hibáit. És hiba az van, ugyanis a Segédoktatói tanfolyamot tartó (legalább Staff) Instructor a "tanulóknak" kioszt hibákat. Aljas, de teljesen életből vett hibákat amelyek egyre nehezebbek lesznek!
És itt jön képbe az, hogy a tanulót játszó jelöltnek is koncentrálnia kell, ugyanis neki tökéletesen végre kell hajtania a feladatot azzal az egy hibával, amit az Oktató számára kijelölt- se többel, se kevesebbel. Mert ha mást is elvét, azzal egyrészt a társának okoz gondot aki olyan hibát is észre kell, hogy vegyen, amit ki sem osztottak a tanulónak, másrészt ilyen esetben egy idő után felmerül, hogy a jelölt esetleg képtelen hibátlanul végrehajtani a gyakorlatot- akkor pedig nincs keresnivalója egy Segédoktatói tanfolyamon!
Hogyan is zajlik egy ilyen védett vízi gyakorló oktatás? Az oktató kiad egy gyakorlatokat, például részlegesen elárasztott maszk ürítése, amelyből a leendő Segédoktató felkészül, otthon elkészíti a briefing (merülés előtti eligazítás) és debriefing (merülés utáni értékelés) előadását.
Ezután a védett víz -itthon jellemzően medence- parton megtartja az eligazítást, kitérve minden részletre, végrehajtás módjára, a feladat céljára, használt kézjelekre és a továbbiakra mintha ténylegesen olyan tanulókkal kellene megismertetnie a gyakorlat végrehajtását, akik akkor fogják először végrehajtani.
Ezután az Oktató kijelöli, ki lesz a Merülésvezetője és ki vagy kik lesznek a tanulók, majd vagy felszínen, vagy a víz alatt, úgy hogy sem a "segédoktató" sem a "merülésvezető" ne lássa vagy hallja, kiadja a tanulóknak ki milyen hibát vétsen: például ne az orrán fújja a levegőt hanem a száján, vagy hagyjon egy kevés vizet a maszkban. Ezután a gyakorlatot mintha az éles lenne a Segédoktatót és Merülésvezetőt játszónak le kell vezetnie. Minden számít, hogyan készülődnek és helyezkedjenek el a tanulók, a Merülésvezető mit csináljon, hol legyen, és így tovább. A Segédoktató bemutatja a gyakorlatot, majd ugyanezt kéri a tanulóktól, akiknek a hibáját észre kell vennie, a lehető leggyorsabban le kell reagálnia, főleg ha az a tanuló egészségét veszélyezteti. Ha megvan a hiba, a tanuló ezután tökéletesen végre kell, hogy hajtsa a gyakorlatot.
Ha mindez sikerült, jön a debriefing, tehát a merülés utáni értékelés, végül pedig az Oktató értékeli a jelölteket, pontozva az eligazításokat és a víz alatti tevékenységet egyaránt, felhívja a figyelmet a hibákra, tanácsot ad, hogyan lehet megelőzni vagy jobban kezelni egy-egy eseményt, tehát teljes összefoglalást ad.
A tanfolyam végén vizsga következik. A PADI rendszerében van egy gyakorlat, ami végig kíséri a hivatásos képzés minden szintjét, ez az ún. "felszínen lévő nem reagáló búvár mentése" című mentőbúvári gyakorlat. A leendő Segédoktatónak is be kell mutatnia ezt a készséget amellett, hogy a védett vízben oktatást, nyílt vízben vizsgázást le kell vezetnie a vizsgáján.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Budapest
