Szerbiai Nyílt Apnea Bajnokság
SzabadtüdősDéli szomszédainknál jártak a magyar szabadtüdősök, és beszámolót is küldtek a versenyről.
A srácok szinte minden edzésen 6 perc közelében vagy felette tejesítettek, beleértve Lacit is nem kis meglepetésünkre. András közben uszonnyal döntögette egyéni legjobbjait. Ami engem illet, minden héten kijelöltem magamnak egy edzésnapot, amikor hosszút úsztam. Szépen növeltem a megtett távot 125 méterről egészen 150-ig. Úgy látszott, hogy jó formában érkezünk meg Belgrádba.
A helyzet egy kicsit változott, mivel a versenyt nem Belgrádban, a megszokott 50 méteres medencében, hanem egy kisvárosban, Veliki Crljani-ban rendezték. A medence 33-as volt. Ilyen hosszúságúban még sosem gyakoroltunk, de nem volt mit tenni. Tele várakozásokkal indultunk péntek délután és estére szerencsésen megérkeztünk a Slavia Hotel recepciójára. A szokásos szocreál feeling fogadott minket, de csak mosolyogtunk, hiszen tudtuk, hogy mi vár ránk. Miki elsőként a kedvenc narancssárga szobalámpát kereste. Hála Istennek tavaly óta semmi nem változott és a lámpa továbbra is a berendezés részét képezte. Megvacsoráztunk és lefeküdtünk aludni. Mindegyikünknek nehézséget okozott, mert az ágy gyakorlatilag alkalmatlan volt rá. Reggel azért összeszedtük minden erőnket és reggeliztünk pár falatot. András csatlakozott hozzánk -ő korán reggel érkezett- és a megbeszélteknek megfelelően közösen indultunk el az uszodába. Az út hosszabb volt, mint hittük. Körülbelül 70 kilométert autóztunk délnek. Az idő sem fogadott kegyeibe, komoly hóesés volt végig. Megérkeztünk! Üdvözlés, regisztráció, pakolás, beszélgetés. Pezsgett az élet. A mellékhelyiségek és az uszoda állapotát egyszóval tudnám jellemezni: balkáni. Ellenben jó volt látni a sok ismerős arcot, mindenkivel beszélgetni egy kicsit. Szeretem ezt az érzést. Mindenkin ott van az a feszültség. Goran Colak, Domagoj Jakovac és mások is idegesen sétálgattak Lassan kezdődött a statikus verseny. András volt az első köztünk. Ruha nélkül 4 perc 15 másodpercet teljesített. Kemény srác. Ezután Lackó jött. Edzéseken már teljesített többet, mint az országos csúcs, de tudtuk, hogy a verseny egy más dolog. Rutintalanul is 5 perc 15 másodperc elteltével tisztán jött ki, ami egy óriási eredmény az első versenyen. Közvetlenül ezután Miki és Szabolcs jöttek. Mikit áttoltam a bemelegítő zónából, hogy még erre se pazaroljon energiát, Szabolcsra egy helyi biztonsági búvár vigyázott. Jött a szokásos visszaszámlálás. 30... 20... 10... OT. Jól sikerült a lemenetelük, de utána éreztem, hogy olyan erős a befúvás, hogy végig tartanom kell Mikit. Féltem tőle, hogy ez megzavarhatja, de szerencsére ez nem így lett. Öt perc után éreztem, hogy megjöttek az első komoly légzésingerei. Megfogta a falat és küzdött tovább. Szabolcs Lackóhoz hasonlóan 5´15"-kor jött fel. Később kiderült, nem indította el az óráját, így nem tudta, hogy pontsan hol tart. Ennek ellenére szép teljesítmény. Közben Mikitől kértem a visszajelzést 6 perckor, hogy minden rendben van-e. Oké jelzéssel válaszolt. 6´15"... mondtam, hogy megvan amiért jöttünk, már csak a biztosra menjen. Végül 6´30"-nál kivette a fejét a vízből. Picit nehézkesen, de tökéletes surface protokolt mutatott be. Biztos voltam a fehér kártyában. Így is lett nagy örömünkre. Érdemes megemlíteni, hogy nála csak egy világklasszis, Goran Colak teljesített többet.
Sokat nem örülhettünk. Pihentünk, relaxáltunk, ettünk egy kis mézet, és kezdődött az úszás. Lackó volt az első közülünk. Uszony nélkül indult és 74 métert teljesített. Tisztán, biztonságosan, ahogy azt az első versenyen kell. András jött ezután. Egy nagyon jó úszást követően 92 méterrel beállította eddigi legjobbját. Nyugodtan úszott, a vége szambás volt egy picit, ami abban jelentkezett, hogy remegett a keze. Aki kiússza magát, annál ez előfordul. Ettől függetlenül érvényes gyakorlat volt. Szabolcs következett. Vártuk a 100 méter feletti úszást, de valami megint nem jött össze és teljesen tisztán feljött 89 méternél. Lassan én következtem. A medence szélén ücsörögve láttam, amint Jure Daic feljön 66-nál, majd Mitja Stampfer hatalmas ájulást mutat be 132-nél. Tudni kell, hogy mindketten 170 közül úsznak. Nem voltak jók az előjelek. Utolsónak jöttem. Túl későn vettem levegőt és nem maradt időm a packingre. Ezzel a művelettel extra mennyiségű levegőt juttathattam volna a tüdőbe a szájizmaim segítségével. Így kezdtem az úszást. Túlsúlyozva és kevés levegővel, de amennyire lehetett nyugodt tempóban. Itt a sietség nem használ. 100 méter megtétele után éreztem, hogy nem fog sikerülni. Még küzdöttem egy kicsit és feljöttem 132-nél. Értelmetlen volt tovább kockáztatni...
A versenyt Goran nyerte, teljesen megérdemelten. Ezután egy nagyon jó vacsorát és díjátadó ünnepséget szerveztek a helyi srácok. Jó lett volna tovább maradni, de fáradtak voltunk, indulni kellett haza. A tervet 100 százalékban nem teljesítettük, de lesz még rá lehetőség. Összességében egy nagyszerű élménnyel lettünk gazdagabbak, külön kiemelve az újakat és főleg Miki teljesítményét.
Horváth Róbert
[ AIDA Hungary ]
(átlag: 3.7) átlagos nehézségű 
Horvátország
