»» ««

Cápaenciklopédia: a röviduszonyú makó

Tudomány
2009. január 19.
1/2. oldal

Folytatódik a cápákat bemutató sorozatunk, amiből ezúttal is sokat tudhatunk meg, többek között a merülési lehetőségeket illetően.

Rendszertani helyzete, származása

Albumhoz klikk a képre.
A röviduszonyú makó (Isurus oxyrinchus, Rafinesque, 1809) a heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) sorolható, és annak az öt fajnak az egyike, amelyek a heringcápa-alakúak családját (Lamnidae) alkotják. (A másik további négy faj, a nagy fehér, a heringcápa, a lazaccápa, és a hosszúuszonyú makó.) Az Isurus nemzetségből két fajt ismerünk, az I. oxyrinchus mellett az előzőkben már említett, sokkal ritkább,és csak 1966-ban felfedezett hosszúuszonyú makót (Isurus paucus).

Az első ősi makócápa (és valamennyi, a nemzetségbe tartozó faj közös őse), az Isurus praecursor, a korai eocén időszakban, kb. 50 millió évvel ezelőtt jelent meg, és az oligocén végén, mintegy 34 millió évvel ezelőtt halt ki. A makócápák virágkora a miocén időszakban (24 millió évtől 5 millió évvel ezelőttig) volt. Számos fajuk, így többek között az I. retroflexus, az I. planus, vagy a nagy fehér közvetlen ősének tekinthető I. escherii, továbbá a legjobban elterjedt I. hastalis vadászott a miocén kor meleg tengereiben. (Az Isurus hastalis fosszilis fogait Magyarország miocén rétegeiből is ismerjük.) Ezek az ősi makócápák általában jóval nagyobban voltak mint a ma élő rokonaik, testhosszuk elérte az 5-7 méteres hosszúságot is.

A röviduszonyú makó biológiája, anatómiai sajátosságai

A röviduszonyú makót tekinthetjük a legaktívabb húsevő cápának. A harmadik legsebesebb óceánlakó, a kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) és a fekete marlin (Xiphias gladius) után. Bizonyított tény, hogy a leggyorsabb cápafaj, hitelesnek tekinthető mérések szerint rövidtávon képes elérni a 70-90 km/órás sebességet. Ezt a rendkívüli teljesítményt a tökéletesen áramvonalas testformája mellett az igen fejlett izomzatának, és a testhőmérsékletét a környező víz hőfokánál 9-12 C fokkal magasabban tartó vércirkulációs rendszerének,a rete mirabilis-nek köszönheti. A szeme nagyméretű és igen fejlett. A röviduszonyú makó annak ellenére, hogy jellemzően a felszín közelében tartózkodik, nem ritkán 400 méteres mélységig is lemerül. A szemfenéken lévő fényvisszaverő rétegnek, a tapetum luceumnak köszönhetően -a többi heringcápa-féléhez hasonlóan- a makó a bathyális (szürkületi) zóna fényszegény mélységeiben is tökéletesen lát.

Testének fajsúlya miatt a makó enyhén negatívan lebegőképes, ezért folyamatosan úsznia kell, hogy megfelelő felhajtóerőt hozzon létre, elkerülendő a mélyebb vízrétegekbe történő lesüllyedését. A lebegőképességet segíti az igen nagy, és a víznél könnyebb fajsúlyú olajat tartalmazó máj is. Teste tökéletes torpedóforma. A felhámot borító százezernyi, és a fogakhoz hasonlóan dentritből álló placoid pikkelyeknek hidrodinamikai funkciójuk van, mivel a nagysebességű úszás során a test körül fellépő vízáramlást vezetik el, optimalizálva az állat testének közegellenállását. A makó orr porca (rosztrum) rendkívül hegyes. Egy nagy, háromszög alakú hátúszóval, és egy apró második hátúszóval, valamint jól fejlett, félholdszerű mellúszókkal rendelkezik.

A farokúszó szerkezete kevésbé "cápaszerű", mivel az alsó és a felső lebeny hasonló méretű, és csak enyhén aszimmetrikus. (Hasonló a szintén igen sebes tonhal, vagy a kardhal farokúszó szerkezetéhez.) A röviduszonyú makó egyike a legszebb cápa-féléknek. Háta kobalt, illetve sötét szürkés-kék, a hasa fehér színű. Fogazata megnyúlt, keskeny, de erős, árszerű fogakból áll, az alsó és a felső állkapocs fogai - formájukat és méretüket tekintve-, igen hasonlóak.

A makóra jellemző tulajdonság, hogy időnként 5-6 méter magasra is kiveti magát a vízből. Ennek oka még nem pontosan tisztázott, de a legnagyobb valószínűség szerint ezzel a módszerrel próbál megszabadulni élősködőitől.

A kifejlett példányok elsősorban méretes nyílt vízi csontoshalakat zsákmányolnak, de megtámadják a kisebb cetféléket, és például a szintén pelágikus életmódot folytató kékcápát (Prionaceglauca) is.

Az írás a következõ lapon folytatódik!

Első   Visszalép Következő   Utolsó

1 2

Hozzászólást csak regisztrált felhasználótól fogadunk el. Regisztrálás/belépés.


 6. shark 2009 jan 31. 10:37  
Szervusz Jóska! ( Bálnabá)

A mediterrán térség tardicionálisan a negyedik legnagyobb nagyfehér populációnak ad(ott) otthont. A félig múlt idő
amiatt indokolt, mivel az elmúlt évtizedekben számottevően csökkent a mediterrán populáció, becslések szerint kb.
60%-al. ( Ezt az éves, bizonyított észlelések számának összesítéséből állapítják meg.) A radiáns pontok közül a leg-
jelentősebb a messinai szoros, Fergusson és Maddalena szerint ez a földközi-tengeri nagyfehérek szaporodási területe,
a második a toszkánai partvidék, a harmadik a Jón-tenger. Még ötven-hatvan évvel ezelőtt  az észak-Adria is a
legjelentősebb radiánspontok egyike volt ( Kvarner-öböl, Trieszti-öböl, Isztriai partvidék ). Málta és Szicília térségében
tavasszal ( március-április) környékén legvalószínűbb a felbukkanásuk, az Adrián inkább június és október között.
Való igaz, hogy a Földközi-tengerből ismertek a legnagyobb egyedek, a cikkben említettem a két adriai rekordert is.
Ausztráliában és Kaliforniában több sorozatmérést is végeztek a harapás erősségéről.Ne feledd, hogy a harapás inten-
zitását számos körülmény befolyásolja ( életkor, méret ) de alapvetően az, hogy a nagy fehér másként ragadja meg
sokszor a csalit, mint az élő zsákmányt. ( Volt szerencsém gyakran látni mindkét verziót.) Ezért egy-egy televíziós
ismeretterjesztő film céljára bemutatott harapásteszt még nem nyújt valós képet, csak a nagyszámú tesztsorozat.
Ha behatóbban érdekel a téma, ajánlom szíves figyelmedbe a reményeim szerint jövőre kiadásra kerülő " Nagy fehér
cápa" című könyvemet, amely a legújabb kutatási eredmények alapján igyekszik átfogó képet adni a fajról, bőséges
szakirodalmi függelékkel.
 5. Káplán 2009 jan 25. 19:48  
Tizennyolc tonnás erővel harapott az őscápa
http://index.hu/tudomany/megalo080804/

Mindössze 500-600 kp/négyzetcentiméter?  Az nem 500-600 bar?
Ilyen nyomású vízzel már követ lehet fejteni.....
 4. bálnabá 2009 jan 25. 18:52  
Tamás

Mostanában szinte évente fognak ki a Horvátok kaptális fehér cápákat. Nem lehet, hogy az Adria egyre gazdagodik halakban, hamár a nagyfiúk is ide úsznak?

Mi igaz a Málta körüli fehércápa populációból? Állítólag a világ 2. vagy 3.legnépesebb fehércápa populációja tanyázik az áramlatokban bővelkedő Málta körüli vizekben. Ahol az áramlat repíti a búvárt, ott tuti van cápa is.

Régóta babrálja a csőröm a következő állítás. Több szakkönyv a fehércápa harapását 1,6-2 tonna /négyzetcentiméteresre teszi. Egyáltalán ezt ki mérte le. A régebbi állítások a 2 tonnás harapásról tudósítanak, az újabbak szerényebb 1,6 tonnáról tesznek említést.
Ezzel szemben a geographicon tudományos kísérletet végeztek, csalihúsba épített nyomásérzékelőkkel, melyet audióvizuálisan dokumentáltak. Megdöbbentő eredmény született. A nagy fehér mindössze 500-600 Kp/négyzetcentinél nem harapott nagyobbat, még akkor sem amikor az egész testével rángatta a prédát! A magyarázat szerint nincs is nagyobbra szüksége mert egyedi spec fogsora, mint a késpenge elvág mindent. Ez kb. egy erősebb pitbull kutya harapása. A hiénák harapnak kb. 800 kp/négyzetcentit, míg az egy tonnás határt kizárólag a sólyomteknős és a krokodil harapása érte el.
Mondjuk a mi esetünkben mindegy, hogy hatszáz kilóval vagy 1000 kilóval harap pont kettőbe valaki, de a tényszerűség miatt fontosnak tartom, mi a valós érték? Miért ez a ferdítés?

Gondolkodjunk el ezen!? Én azt teszem egyfolytában. Akinek van írásos, vagy tudományos bizonyítéka az 1,6 tonnás harapásra kérem ossza meg velünk. Szerintem van némi túlzás a dologban...
 3. shark 2009 jan 19. 20:24  
Ha megengedtek pár kiegészítő információt. Az Adrián jelenlegi ismereteink szerint a 47 mediterrán fajból 27 honos, de
a "híresek" közül előfordul itt is a nagy fehér, a makó, a heringcápa, és - a relatíve a leggyakoribb a nagyobb testű fajok közül, - a kékcápa is. A hat-hét méter általában túlzás, de a földközi-tengeri nagy fehér populcióból ismerünk néhány igazi óriást is. ( Az Adrián 1998-ban Senigaliánál észleltek egy 6m 20 cm hosszú példányt, és a 2003 júniusá-ban Jabudánál kifogott 5m 70 cm-es egyed volt eddig a legnagyobb, amit a horvát vizekből ismerünk. ) A nagy fehér,
a makó, és a heringcápa az észak-adriai térségbe július és szeptember között vándorló szardínia illetve tonhal rajokat
követve hatol fel időnként az Isztriáig, de általában távol a partoktól és a búvároktól.
 2. elche 2009 jan 19. 16:23  
Utóbbit láttam én is, csak kicsit ellentmondásos. Hat-hét méteres, élelem után kutató cápa (azért nem sok faj van, aminek az egyedei ekkorák...), és közben a cikk ezt írja: "Az Adrián ritkán fordulnak elő cápák, azok is az emberre ártalmatlan fajtákból." Nem támadnak jellemzően emberre, de potenciálisan szerintem mégiscsak veszélyes 1-2 faj. És a kijelentés is talán inkább úgy igaz, hogy a part közelében nem gyakoriak az Adrián, bár nem vagyok a téma szakértője.
A további 1 bejegyzés a fórumban olvasható.

Merülőhelyek

Dolphin Reef

Israel, Eilat

1/1 db alapján:kimagaslóan érdekes(átlag: 5) könnyű körülmények
max: 13m, látótáv: 10-25m

parti merülésscenic, nézelődős merüléshomokos élőhely korallos, trópusi élővilág mesterséges élőhelydelfin

Búvárbazár

SubSee +10 Dioptriás Macrolencse

Ár: 49.000 Ft.

Látogasd meg angol nyelvű oldalunkat, lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.

A fórumban leírtakért a divecenter.hu felelősséget nem vállal, az kizárólag a hozzászóló magánvéleménye.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2019 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
impresszum / contact / Médiaajánlat / Adatkezelés