Megvan a hiányzó evolúciós láncszem?
TudományA szárazföldön talált, 650 millió éves koralltömböt vizsgálnak a tudósok.
Melbournei tudósok Dél-Ausztrália vadonjában olyan ősi masszívumra bukkantak, amely az eddig felfedezett primitív élőlények legkorábbi példáit rejtheti. A kutatók vizsgálatukat ma mutatják be egy geológiai szimpóziumon. Véleményük szerint a zátony 650 millió évvel ezelőtt még az óceán alatt lapult, s a benne rejtőző megkövesedett maradványok a kora állati élet evolúciójának hiányzó darabjai lehetnek. A lelet egyébként az ősi klímaváltozásokkal kapcsolatban is fontos bizonyítékokkal szolgálhat. A Melbournei Egyetem kutatói úgy vélik, a Flinders Rangesnél a napokban feltárt fosszíliák komplex organizmusok, azaz szerintük ezek a kövületek az első többsejtű élőlények maradványait rejthetik. Az ősi kövület egy elhagyatott dél-ausztrál hegyvonulat része, mely valószínűleg 650 millió évvel ezelőtt még a tenger alatt húzódott. A tektonikai mozgások során azonban a zátony a vízszintes pozíciójából "kibillent", s 90 fokkal az égbolt felé fordult. Ennek köszönhetően szinte teljes nagyságában a kutatók rendelkezésére áll. Az ősi zátony körülbelül húsz kilométer hosszan nyúlik el a föld felszínén, s tízszer magasabb, mint "rokona", a Nagy Korallzátony. Ám szakértők szerint nem korallokból, hanem részben sztromalitokból, részben szivacsszerű szervezetekből épült fel. A korallok ugyanis "csak" 520 millió évvel ezelőtt jelentek meg bolygónkon, vagyis százmillió évvel azután, hogy ez a zátony kialakult. Malcolm Wallace professzor és kollégája, Jonathan Giddings kutatók felfedezésüket ma mutatják be az Ausztráliai Geológiai Társaság tudományos szimpóziumán. A tudósok szerint a lelet azért is jelentős, mert a korai állati élet evolúciójának hiányzó láncszeme lehet. Ám még vizsgálatok sorát kell elvégezni ahhoz, hogy meg tudják határozni, a fosszíliák milyen típusú és milyen állapotú életformákat képviselnek.
Nagyjából kétmilliárd éven át a Földön az életet alga- és baktérium-szőnyegek, halmok jelentették. A magasabb szerveződési szintet képviselő többsejtű állatok megjelenése körülbelül 630 millió évvel ezelőttre tehető. Ezek a lágytestű állatok a híres ediacarai faunába tartoztak, s lenyomatuk kiváló állapotban maradt meg a dél-ausztráliai Ediacara Hillsben. Majd 570 millió évvel ezelőtt a "kambriumi robbanással" hirtelen nagyon összetett állatok jelentek meg a lenyomatokban. A kutatók között hosszú ideje vita tárgyát képezi, mi okozta ezt az evolúciós "kiugrást". A most feltárt leletek valószínűleg erre is választ adhatnak.
A Melbourne-i Egyetem kutatói szerint az is bizonyos, hogy a zátony a hiányzó evolúciós láncszem mellett ősi klímaváltozásokra is fényt deríthet. Ez a geológiai formáció körülbelül öt-tízmillió évig létezhetett, két extrém jégkorszak közé ékelődött trópusi éghajlat idején. Ezekben a jégkorszakokban a jéggel borított területek szinte az egyenlítőig értek. A tudósok, hogy az ősi éghajlat különös ingadozását megértsék, a zátony vegyületeit vizsgálják. Szerintük abban az időszakban az óceán összetétele, szerkezete is teljesen eltérő volt a jelenlegihez képest. Kevesebb tengeri áramlat létezett, s rengeteg szén volt elraktározódva az óceán mélyén. Emiatt azonban az atmoszféra szén-dioxid tartalma jóval alacsonyabb volt, s ez előidézhette az extrém jégkorszak kialakulását. Az ausztrál kutatók úgy vélik, az ősi kövületek tanulmányozása választ adhat arra, mi megy végbe napjainkban az óceánok mélyén, valamint a Föld éghajlatában.
[ Népszava ]
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Horvátország
