Sri Lanka, az Indiai-óceán gyöngyszeme
Utazási élmények2/2. oldal
A következő hat merülési napon szebbnél szebb zátonyoknál merültünk, ahol hasonlóan maradandó élményekben volt részünk, szinte minden élőlénnyel találkoztunk, ami erre a területre jellemző. Ám számomra talán a legnagyobb élményt az a nap nyújtotta, melyet egy roncsnál töltöttünk. Az első merülésnél, miután körbeúsztuk a roncsot, a homokos fenéken, a roncs darabjai alatt egy másfél-két méter átmérőjű tüskés ráját pillantottunk meg. Közel tíz percet vett igénybe, míg hason fekve a homokban egészen közel engedett magához és tűrte, hogy hosszasan simogassam. Fantasztikus élmény volt! Naponta a merülések között az időt a parkban töltöttük napozással, tengerparti sétával, ahol a bennszülött kézművesek kínálták portékáikat kedvesen mosolyogva, néhányszor szelídített elefántját szerette volna eladni nekünk egy szingaléz, máskor a kígyóbővülő akasztgatta nyakunkba kígyóit. Az esték fantasztikusak voltak, általában a kivilágított medencében ücsörögve, a helyi koktélokat kóstolgatva néztük végig a hihetetlen színű naplementéket, amilyent az ember csak az egyenlítőhöz közel láthat. Éjszakánként nyitott ajtónál aludtunk és a hullámok ismétlődő morajlása ringatott álomba bennünket.Az egyik merülés-mentes napra érdekes programot szerveztünk magunknak. Néhány kilométernyire délre torkollik a tengerbe egy kisebb folyó és mi ezen tettünk több kilométeres kirándulást. A bázis két motorcsónakjával indultunk, de később ezekből át kellett szállnunk helyi lélekvesztőkbe, mert a csónakok nem fértek át a városból kivezető híd alatt. A folyó mindkét oldalán egyre sűrűbb lett a dzsungel, ahogy beljebb jutottunk a tengertől, majd egyre kisebb és kisebb ágakra vált szét a folyó, végül olyan keskennyé vált, hogy a fák és a növényzet sűrű, zöld alagutat alkotott a fejünk felett. Rendkívül gazdag madárvilággal találkoztunk, láttunk óriási fákat, amiken rengeteg fekete termés volt (mi ezt hittük), mígnem kiderült, hogy az sok száz alvó denevér. A csónak gyakran irányt váltott, hogy kikerüljük a keresztben a felszínen úszó közel másfél méteres varánuszgyíkokat. Ügyes helyezkedéssel néha sikerült megérinteni a hátukat is.
Az utolsó napra hagytuk az egy napos kirándulást Kandybe, mely évszázadokon át királyi főváros volt. Útközben megálltunk Pinewalában, mely arról híres, hogy a szigeten megsérült vagy árván maradt elefántokat itt gyűjtik össze és nevelik, gondozzák őket. Naponta áthajtják őket a falun a folyóhoz fürdeni, a turisták nagy örömére. Mi is megnézhettünk egy ilyen fürdetést, sőt fel is pattanhattunk egynek a hátára. Egy helyen, ahol megálltunk útközben, majmok jöttek elő az erdőből és néhány perc ismerkedés után már a kezünkből vették el a savanyú cukrot, amit nagy szakértelemmel bontottak ki. Kandyben többek között meglátogattunk egy buddhista templomot, ahol őrzik és ezt évente egyszer elefántháton körbeviszik a városban, ezen kívül egy múzeumot, ahol Sri Lanka történelmével ismerkedhettünk meg, és egy fafaragó üzemet, ahol minden szobor, bútor vagy falikép kizárólag kézzel készül. Végül pedig egy tea üzembe látogattunk, ami szintén az angol gyarmati időkben épült és azóta is folyamatosan üzemel. Estefelé, kisebb-nagyobb szobrokkal, álarcokkal és több kiló teával megpakolva indultunk vissza Beruwalába. Másnap, a hazaindulás reggelén, valahogy mindenki szótlanabb volt, mint máskor. Útközben a repülőtér felé többen fogadkoztak, hogy ide még egyszer vissza kell jönni. Hát igen, bennünk, akik négy évszakhoz szoktunk, az örök nyár szigete, a kék óceán és a paradicsomi táj mély nyomokat tud hagyni!
Malmos Attila
Aquanauta Búvárcentrum
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Kecskemét
