Megoldódott a korall-rejtély?
TudományEgy amerikai kutató rájött, a Kréta kor elején miért tűntek el az ősi tengervízből a korallok, majd a földtörténeti kor végén, miért jelentek meg ismét.
A lehetséges magyarázat így hangzik: Az ősi tengervíz alacsony magnézium-kálcium aránya ezen közbenső korszak alatt megnehezítette a tengeri élőlények életét - melyek vázukat főként ásványokból, úgynevezett aragonit - hévizes, üledékes módon képződött, többnyire fehér színű ásvány - kalcium karbonátból építik fel - abban, hogy azok óriási zátonyokká terebélyesedjenek. Justin Ries doktorandusz kutató szerint tanulmánya megadja a választ a kérdésre. A lényeg, hogy a Krétakori tengervíz kémiai összetétele nem támogatta igazán az argonit ásvány kiválasztását, melyből a korallok létrehozzák vázukat. Sőt mi több, úgy tűnik az ifjú kutató tanulmánya azt sugallja, hogy a krétakori korallok majdnem biztosan testük egy részét kalcitból építették fel. Ez nagy áttörés, mivel régebben azt hitték, hogy ezek a szervezetek az idők folyamán sem változtatták vázuk ásványi összetételét.
Ries két hónapot töltött azzal, hogy a modern korallok három faját olyan tengervízben bírja növekedésre, melyet hat különböző kémiai összetétellel hozott létre. Ezek mind a korallok geológiai történelmét végigkísérő tengeri vegyületek voltak. A tengervizet Lawrence Hardie föld és bolygókutató professzor "receptjei" szerint állította össze. A professzor nemrégiben fedezte fel, hogy a magnézium-kalcium molekuláris aránya a vízben 1,0 és 5,2 között ingadozott az elmúlt mintegy 540 millió évben. Mindennek oka a feltörő magma és a tengervíz között fellépő kémiai reakciók lehettek.
A mesterséges tengervizekhez különböző sókoncentrációt adtak, amit Hardie számított ki. Ries azt akarta vizsgálni, hogy a modernkori korallok, hogyan válaszolnak az ősi magnézium és kalcium szintekre, ugyanis ezek a vegyületek, a szénnel és oxigénnel egyetemben szerves alkotórészei vázuknak. Ami még fontosabb, hogy ezen két vegyület aránya határozza meg, hogy aragonit vagy kalcit ásvány alakul-e ki.
A 10 tartályban lévő tengervíz elegyeket korall töredékekkel töltötte meg - a töredékeken polipkolóniák éltek - ezek olyan apró, milliméteres állatok, melyek a nagyobb korallokat és zátonyokat létrehozzák. Ries úgy készítette fel a polipokat a kísérletre, hogy egy hónapos "hozzászokási" időt adott nekik, modern tengervízben. Majd fokozatosan módosította a tartályok vegyi összetételét, míg azok nem hasonlítottak a receptekben leírt ősi tengervízhez.
Az állatkák kémiai sokkját elkerülendő, Ries lépésenként szoktatta hozzá őket az új elegyhez. Ez volt a projekt legkockázatosabb lépése. Már rengeteg kudarcba fulladt kísérleten voltak túl, mire sikerült a korallokat életben tartani, és megfigyelni azok növekedését és az ősi vízben történő ásványosodását. A korallok speciális fények alatt növekedtek, melyek valódi napfényt szimuláltak úgy, hogy a napkeltéhez és napnyugtához mérhető hullámhosszú fényt bocsátottak ki. Ries a növekvő korallokat plankton részecskékkel etette, és állandóan figyelte a tartályok pH értékét - valamint az olyan vegyületek szintjét, mint stroncium, jód, mangán és vitaminok.
A kísérlet két igen fontos dolgot fed fel a korallokkal kapcsolatban. Az egyik, hogy a korallok ősi tengervízben kifejlesztett váza sokban különbözik modern társaikétól. Az úgynevezett Krétakori tengervíz 35 százalékban kalcit ásványból építette az állatok vázát, míg a modern korallok 100 százalékban aragonitból állnak. Ez azt sugallja, hogy a korallok váza a geológiai változások során fokozatos változáson esett át.
A másik , hogy a tanulmány bebizonyította, a Krétakori tengervízben fejlődő korallok sokkal lassabban növekedtek, mint modernkori társaik.
[ hirado.hu ]
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Horvátország
