Az Aqabai öbölért aggódnak

A Jordániában megforduló búvárok meghökkenve tapasztalják, milyen sokat romlott a korallszirtek állapota.

Aqaba víz alatti világa kulcsfontosságú Jordánia turisztikai vonzerejében. Ám manapság egyre többen emelik fel a hangjukat az állapotok ellen. A helyi búvárkluboknak írt leveleikben a turisták aggódnak a merülőhelyeket ellepő hulladék miatt, míg mások azt is kijelentik, legközelebb máshová mennek merülni. Ahogy David Prentice, búvár és környezetvédő fogalmazott: "Csak jót mondhatok Önökről és a jordániaiakról, de nem valószínű, hogy szervezünk még búvártúrát oda." Egyszerűen a búvárok és sznorkelezők egyaránt csalódottak voltak az élővilág állapota miatt, és feldühítette őket az aljzaton feltűnő sok szemét. Prentice szerint a búvárüzletágban dolgozók megélhetését veszélyezteti öt éven belül a helyzet, hacsak nem történik valami gyors változás.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a rövid déli partszakasz helyi turisták ezreit vonzza hétvégente. A nap végére a partot beborítja a szemét, a cigarettacsikktől a kólásdobozokon át a műanyag zacskókig. Egy alkalommal pedig még egy kecske teteme is a parton maradt, ami természetesen végül a vízben kötött ki. Bár a Royal Marine Conservation Society (JREDS) és más környezetvédő szervezetek rendszeresen tartanak takarítást, a probléma az emberek szemléletével és a szabályok be nem tartatásával van.

A JREDS vezetője, Faid Sharaiha, aki maga is több hulladékszedési kampányt vezetett, arról beszél, hogy nagy kihívás a szemléletformálás: "Az idősebbeknél gyakorlatilag reménytelen a helyzet, ezért fókuszálunk inkább a fiatalabb generációk nevelésére." A JREDS, mint hivatalos szerv, együtt dolgozik a rendőrökkel és a nemzeti park őreivel is, de beismeri, ez a munka csak csepp a tengerben, ha valódi eredményt szeretnének elérni: "Nemzetünknek sajnos problémát jelent a közösségi terek megóvása. Meg kell tanítanunk az embereknek a környezetvédelem fontosságát, és annak jelentőségét a turizmusra. Ifjúsági klubokkal dolgozunk együtt, és új törvények hozását javasoljuk."

Jelenleg a környezetvédelmi őrök feladata a bírságolás. A szemetelés 20-25 jordán dínárba kerül, míg a korallrombolás 10,000-be. Ám a tapasztalatok azt mutatják, szinte soha nem szabják ki ezeket a bírságokat. Bizonyos lépések azért történtek, a szervezet iskolákban tart előadásokat, megtiltották a halászatot a park területén és a város északi részén egy korall újratelepítési program is indult.

Sarah Lyle, az 1998 óta Jordániába járó ír búvárfotográfus látja az erőfeszítéseket, de kételkedik az eredményességben: "Az itteni korallszirtek szinte egyedüllállóak a Vörös-tengeren, mert nem a túlmerülés veszélyezteti őket, hanem a partról besodródott hulladék. Ha nem lesznek korallzátonyok, a búvárok sem jönnek többé, és a könnyen elérhető egyiptomi úticélokat választják majd." ő is a tájékoztatás fontosságát hangsúlyozza, hogy az emberek ne szemeteljenek.

A búvárok biztonságukért is aggódnak, a halászhajók és az üvegfenekű hajók forgalma miatt. Egy petícióban, amit olasz és brit búvárok írtak alá, azzal fordultak a helyi búvárklubokhoz, hogy tegyenek valamit a zátonyokhoz túl közel elhaladó kis halászhajók ügyében, mert azok könnyen balesetet okozhatnak. Sarah Lyle is említett két olyan esetet, amikor egy üvegfenekű hajó átment a vízbemeneteli pont felett, nem törődve a víz alatt levő búvárokkal. Szintén problémát okoz a komp által keltett erős hullámzás is. Javaslata szerint jelentősen csökkenteni kellene a körzetben a hajók sebességét.

Egy brit turista, aki pedig üvegfenekű hajóról szerette volna megcsodálni a víz alatti élővilágot, csalódottan meséli, hogy több kólásdobozt látott a tengerfenéken, mint halat vagy egészséges korallt. Ám az igazi sokkot az jelentette, hogy a zátonyokhoz közel haladó hajó több alkalommal is korallágakat tört le. A JREDS próbál egyeztetni a biztonsági szabályokról az itt dolgozó 70 üvegfenekű hajó tulajdonosával. Ám a búvárok attól tartanak, végzetes baleset kell ahhoz, hogy végre hatékonyan lépjenek fel a szabályszegők ellen.

[ Jordan Times ]