A tűzrőlpattant sziget
Utazási élmények2/3. oldal
Ám be kell vallanom, mi elsősorban a merülés kedvéért mentünk Lanzarotéra, és választottuk ott Puerto Del Carmen turistagyárát, ahol több, könnyen megközelíthető és jónak ígérkező merülőhely felkeresésére volt kilátás. A bevált módszer szerint utazásunk előző állomásán, Corralejóban kértem tanácsot búvárbázis ügyben, és a tanácsot követve jutottunk el az Atlantica Diving Centerhez.Itt egy nagyon-nagyon alapos hölgyet találtunk az irodában, a németeket megszégyenítő alapossága után igazán kíváncsi voltam, milyen nemzetiségű is Lucia. Beszéde alapján nem lett volna könnyű megállapítani, mert több nyelven is kiválóan tudott -persze magyarul nem, senki sem lehet tökéletes-, így nem tudtam még tippelni sem. Nos, a hölgy a pontosságáráról híres Svájcból származott, és ez sokmindent megmagyarázott. Ám mit számít az, hogy valaki a merülések előtt kártyát, naplót nézeget, a lényeg a búvárkodáson van. Az Atlanticának saját kikötője van, a merülések jelentős része hajóról történik, de a parti merülések is teljesen kényelmesek, a bázistól nagyjából 13 lépés és lépcsőfok a víz. Mindez azért fontos, mert Puerto Del Carmenben a bázisok többségének nincs vízparti helye, nem hajóval merülnek, hanem a hotelek előtti parkolókban öltöznek, és onnan gyalogolnak elég hosszan a vízig. Nem kell mondjam, ez azért elég nagy különbség.
Abban viszont az Atlantica sem igazán jó, hogy megszervezze a merüléseket. Mivel a hajó naponta csak egyszer, délelőtt fut ki, és maximum hat búvár lehet rajta, bizony előre kell gondolkodni, ha nem akarjuk elszalasztani a merülést. Igaz, a parti merülés is kifejezetten jó, a bázis előtti részen a házi zátonyon kétszer nappal, egyszer pedig éjszaka merültem. Az első nappali merülésen mutatta meg a vezetőnk a csikóhalat, az üreget, ahol a nagy sügérek élnek, másodjára pedig már vezető nélkül navigáltam, és így a csikóhal mellett a homok alatt rejtőzött tintahalat és két tengeri nyulat is kiszúrtam. Éjszaka pedig Gran Canariához képest sokkal kevesebb tengeri sün társaságában merültünk, miközben sasrája, tüskésrája, polip, tengeri nyúl és angyalcápa-bébi tűnt fel.
Hajóval pedig a Blue Hole, a The Cathedral és a New Wrecks merülőhelyeket kerestük fel. A vulkanikus eredetnek köszönhetően a Blue Hole és a Cathedral érdekes sziklaalakzatokkal tűnt ki az élővilág mellett. A Cathedral például egy hatalmas, 25 méteren nyíló, gömbszerű üregről kapta a nevét. Itt az üreg bejáratánál fekete korallt láttunk és nagy sügérek követtek minket, valamivel mélyebben pedig egy tüskés rája tűnt fel. Az élővilág a strandolókkal zsúfolt partok ellenére kifejezetten dús volt, sok papagájhal, kőhal és rombuszhal tűnt fel, de az üregekben a szokás szerint ott rejtőzött pár rák is.A Blue Hole is hasonló merülés volt, itt egy kisebb folyosót lehetett átúszni, amelynek végénél muréna és szomszédságában kis rák tanyázott. A homokos aljzaton eel garden, majd pár pókhal tűnt fel, a bója kötelén pedig lila fonálcsigák. Egyszer csak pedig feltűnő sziluettre lettem figyelmes egy sziklacsoport tövében: alvó angyalcápa! Méghozzá szép nagy, legalább méteres volt, és természetesen kicsit sem zavartatta magát tőlünk. Azt hiszem, ritka alkalom, ha egy búvár perceken át fél méterről fotózgathat egy élő cápát, különösebb erőlködés nélkül...
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 2.9) átlagos nehézségű 
Szolnok
