Dave Shaw története - A merülés
A búvárkodásról5/8. oldal
Búcsú Davetől
Az elkövetkezendő napokban, ahogy terjedt Shaw halálának a híre, Dreyerék és a búvárcsapat nagyrésze hazautazott. Andre Shirley vasárnap érkezett a helyszínre, miután egész éjszaka vezetett Badplaasból, hogy a férjét további utókezelésekre Pretoriába szállítsa. Herbst, gyászos lelkiállapotban még hétfőn is a barlangnál tartózkodott. ő gyűjtötte össze a köteleket és a palackokat, melyek még mindig a vízbe eresztve lógtak a bejáratnál. Szerdára már csak a legmélyebben hagyott palackok maradtak, melyek felhozatalához afrikai merülőtársát Petrus Rouxot hívta segítségül, miközben a rendőrök a sekélyvízben felügyeltek. A barlang bejáratánál állva a résztvevők egy rögtönzött megemlékezést tartottak Shawnak adózva. A merülés rendőrségi felügyelője Ernst Strydom és Roux a bibliából olvastak fel részleteket. Herbst nem akart megszólalni, de végül az érzelmek magukkal ragadták, és néhány szót csak kipréselt magából.
"Hiányozni fogsz, haver", mondta, majd úgy folytatta, mintha Shaw is hallaná. "Ez egy kiváló hely. Pihenj csak, maradj itt." A csoport még elénekelte az "Amazing Grace" című dalt. A fejük felett gyülekező sötét felhők esőt sejtettek, miközben Herbst és Roux lemerültek a barlangban.
92 méterig süllyedtek, ahol a vezetőkötélhez rögzítették az emelőbójákat, hogy azok felhúzzák a még mindig 152 méteres mélységben lógó palackokat. Mikor visszaértek a felszínre Gert Nel búvárrendőr közelítette meg őket, aki a kéménynél segédkezett a kötelek húzásában. "Láttátok őket?" kérdezte nyugodtan. "Mire gondolsz?" értetlenkedett Herbst. "A testekre", válaszolta Nel. "Láttuk Deont és Davet a főteremben 20 méter környékén elakadva."
Herbst pihent egyet, majd visszatért a vízbe. Amint átúszott a kémény szűk nyakán, lámpájának fényében feltűnt Shaw, amint függőleges testhelyzetben, széttárt karokkal hátborzongatóan lebegett, tarkója és vállai pedig a mennyezethez nyomódtak. Lámpája a teste alatt lógott, melyre rátekeredett az a kötél, melyet még októberben rögzített Deon testéhez, annak végén pedig lefelé lógó lábakkal ott ringatózott Deon Dreyer fej nélküli teste. Herbst észrevette, hogy Shaw lámpája belegabalyodott a Deont rögzítő kötélbe. Amikor Roux segítségével a bójákkal felküldték a vezetőkötelet, az magával ránthatta az aljzatról ezt a kötelet is - Deonnal és Shawval egyetemben. Ahogy Shaw emelkedett a testében, ruhájában és a felszerelésében lévő gázok tágulni kezdtek, és végül magával húzta Deont is.
Herbst Deont vitte fel először. A rendőrök egy fehér hullazsákot terítettek a víz mellé és abba emelték be Deon testét. A búvárruhája alatt megelpő keménységre lettek figyelmesek, és a rothadó hús szaga egyenesen letaglózta Strydomot. Deon egyik leszakadt uszonyos lába volt az. Az egyik rendőr a test mellé helyezte a lábat és összehúzta a cipzárt. Shaw belehalt, de Deon teste végül csak kiszabadult a Bushman barlang fogságából.
Már csak Shaw felhozatala volt hátra. Gyötrelmes feladat volt. A teste abszurd módon felduzzadt a mélység és nyomás változások következtében, valamint a hullamerevség is beállt ebben a szabadesést imitáló pózban. Herbstnek a felszíni medencében le kellett vágnia Shawról a felszerelését. "Kegyetlen érzés volt", mesélte elcsukló hangon.
Herbst kiszabadította a kamerát is. Gordon Hiles, aki a reggeli munkálatokat filmezte, megkönnyebült, amikor meglátta, hogy a kamera vízhatlan tokja sértetlen maradt. Herbst kimerült volt és fejfájás kínozta. Fel kellett hívnia Don Shirleyt és Ann Shawt. De mindennél jobban szerette volna látni, hogy mit rögzített a kamera.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 4) nehéz körülmények 
Szolnok
