Kaland a mélyben
Egyéb2/3. oldal
Krimik a mélységben
Számos olyan film is létezett, ahol a búvárkodás inkább mellékszál volt. Most a bűnügyi történetek közül emelek ki néhányat, a teljesség igénye nélkül. A Lady in Cement 1968-ból jó példa arra, hogy akkortájt már a krimikbe is be tudták illeszteni a búvárkodást. Ennek a filmnek az elején a magándetektívet kellemetlen meglepetés éri, amikor egy nőt holttestére bukkan a víz alatt. A főszerepben nem más, mint Frank Sinatra nyomoz, és a csodálatos Raquel Welch is feltűnik az oldalán. Néha az indokom egy film említésére mindösszesen annyi, hogy valamikor, valahol láttam ezeket, mint például a Night Moves-t 1975-ből. Gene Hackman, Jennifer Warren és Melanie Griffith voltak a főszereplői ennek a nem különösebben érdekes kriminek. A búvárkodás is csak rövidke epizód, de az a jelenet mindenképpen emlékezetes, amikor a felszínre emelkedő hősnőt egy repülővel gázolják el...
Charlie exangyala, Farrah Fawcett 1979-ben a Sunburn című film kedvéért merült alá, ám egy gonosz búvár támadásának következtében majdnem tragédiával végződött a víz alatti kaland - persze csak a filmben. A film nem vált klasszikussá, az a kép viszont máig az interneten kereső Farrah Fawcett-rajongók kedvence, amikor a színésznő fürdőruhaszerű búvárrucijában pózol.
Az Escape to Athena (Műgyűjtők és kalandorok előnyben) 1979-es film. A második világháború végén játszódó történetben ötvözni próbálták a háborús- és a kalandfilmek elemeit, bár szerintem inkább az utóbbi kategóriába lehet besorolni. Telly Savalas, Roger Moore, Elliot Gould, David Niven kapták a főbb szerepeket, a víz alatt viszont Stefanie Powersnek akad dolga, még néhány német békaemberrel is meg kell küzdenie.
Akad egy tévéfilm szintén 1979-ből, aminél a forgalmazó kétségbeesésében azt a megoldást választotta, hogy mindenütt más címen adták ki. Így lett belőle The Fantastic Seven, Stunt Seven, Steel Glory, stb. (Nálunk A hét merész kaszkadőr néven adták le.) A sztori szerint egy elrabolt színésznőt rabol vissza az alkalmi kommandó, akik a víz alatt jutnak el észrevétlenül az ellenséghez. A főszerepekben Christopher Connelly, Morgan Brittany, Christopher Lloyd verekszik, fut és búvárkodik. A film készítői talán az 1968-as Daring Game című filmből is merítettek, ahol Lloyd Bridges, a filmtörténet elsőszámú búvára egy bátor csapat élén indul hasonló mentőakcióra. A rendező egyébként a magyar származású Benedek László volt, akinek nem ez volt az egyetlen vízhez kötődő alkotása. A kilencvenes évek közepén pedig a Lifeline (Emberrablók) főszerepét alaktó Lorraine Bracco merül többször is a filmben, mint eltűnt lányárt aggódó tengerbiológus. A szereplők között feltűnik a Nagy kékségből ismert Jean-Marc Barr.
Az emberrablásoknál maradva, az 1984-es Bimini Code valami oknál fogva több külföldi filmrajongó legrosszabb film-listáján megtalálható. A főszereplő két hölgy a Bermuda-háromszögben vállalkozik arra, hogy kiszabadítson egy gyereket, és közben sokat búvárkodnak - ráadásul bikiniben. Ám azért túl sok szót nem érdemes vesztegetni erre a "mesterműre"; talán elég annyi, hogy a főgonosz neve Madame X. Rémisztő.
A Black Widow (Fekete özvegy) egyike viszont a legkellemesebb krimiknek a nyolcvanas évekből, egészen pontosan 1987-ből. Rendezője Bob Rafelson, a két főszereplő pedig Debra Winger és Theresa Russell. Az egymással különös fogócskát űző FBI-ügynök és bűnöző történetének érdekes epizódja, amikor az együtt búvárkodó hölgyek közül az ügynöknek egyszer csak elfogy a levegője, és amikor már reménytelennek látszik a helyzet, éppen az általa üldözött társa segít neki. Hogy megérte-e, az a film végére derül ki - érdemes megnézni. A hollandok egy sötét hangulatú thrillerrel gazdagították a búvárfilmek sorát. Az Amsterdamned 1988-ban került a mozikba, a történet szerint egy olyan sorozatgyilkos nyomába szegődik a rendőrség, aki a víz alól ragadja el áldozatait. Ám a bűnüldözők eleinte tehetetlenek a zavaros csatornákban elrejtőző rémmel szemben, és csak számos fordulat után derül ki az igazság.
Az 1989-es Vanille Fraise a francia filmeket képviseli ebben az összeállításban. Műfaja szerint vígjáték, szerintem azonban kissé morbid ötlet volt a franciáktól ezt a filmet leforgatni. Főszereplője, Sabine Azema egy visszavonult titkosügynök, akit újra aktiválnak, míg mit sem sejtő férje (Pierre Arditi) megőrül a féltékenységtől. Az ügynökök feladata egy fegyverszállító hajó felrobbantása külföldön, amit végre is hajtanak, ám el is kapják őket. Nos, a Rainbow Warrior elsüllyesztése után pár évvel ez a film nem biztos, hogy minden nézőt felhőtlen kacajra ingerelt.
A németeket sem szeretném kihagyni a felsorolásból, ezért említem meg az Einladung zum Mord című filmet 2000-ből. A felhőtlen nyaralásán búvárkodni tanuló főhősnőt egy hajóroncsban akarja megölni a felbérelt oktató, ám a talpraesett lány annak ellenére a felszínre jut, hogy minden ellene szól. Ám az igazi hajsza még csak ezután kezdődik...
Talán erőltetettnek tűnik, de a James Bond-filmeket is a krimik kategóriájába sorolom. Az angol szuperügynök elég gyakran búvárkodik, de néhány filmet mindenképpen érdemes kiemelni. Az 1981-es For Your Eyes Only (Szigorúan bizalmas), ahol Roger Moore a 007-es ügynök, számos víz alatti jelenettel büszkélkedhet. Kár, hogy ezek közül többet a felszínen forgattak, nem pedig a szokásos módon, medencében felvett közelképekkel mutatták a főszereplők (Moore mellett Carole Bouquet) arcát. Az 1967-es Thunderball (Tűzgolyó) idején még Sean Connery volt James Bond, partnereként ebben a filmben Claudine Auger tündökölt. Ez az epizód egy azóta is páratlan víz alatti csatával végződik, a vörös és fekete ruhás búvárok küzdelme nagy kaszkadőrbravúr lehetett annak idején. Ezt a történetet 1983-ban nem hivatalos James Bond-filmként újra feldolgozták, Never Say Never Again (Soha ne mondd, hogy soha) címen, kicsit átírva a forgatókönyvet. Bár e film kedvéért Connery még egyszer vállalta Bond szerepét, rajta kívül is nagy nevek vettek részt a munkában, többek között a rendező, Irwin Kershner (A birodalom visszavág), valamint Klaus Maria Brandauer (Mephisto, Redl ezredes), Kim Basinger és Max von Sydow. Bár elmaradt a nagy víz alatti összharc, búvárjelenetekben bővelkedik a film, ami sokak szerint -többek között a Thunderball mellett- az egyik legjobb James Bond-film. Az említetteken kívül akadnak még víz alatti jelenetek például a The Spy Who Loved Me (A kém, aki szeretett engem,1977), az Octopussy (Polipka, 1983), a Licence to Kill (A magányos ügynök, 1989) vagy a Tomorrow Never Dies (A holnap markában, 1997) című epizódokban is.Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Horvátország
