Vízibarátok közt - Kiss Ramónával
Interjú2/3. oldal
Milyen búvár vagy, bevállalós vagy az óvatos fajta? Sajnos a bevállalós tipus. Nagyon fiatalon, 13 évesen kezdtem el a búvárkodást, szerettem fogdosni mindent, elbóklásztam, szóval nem voltam fegyelmezett búvár. Persze azóta már megkomolyodtam, de még most is szeretek rosszalkodni.
Mélységgel hogy állsz?
Az engedélyezett 40 métert már többször megjártam, maradjunk ennyiben. Nem vagyok mélységmániás, nyilván nem akarok sem a saját, sem más életével játszani, de nem okoz gondot. Még sosem éreztem a mélységi mámor jeleit például magamon.
Egyszer egy nagyon unalmas merülésen elkezdtem bukfencezni, felvettem-elkaptam dolgokat, szóval szórakoztattam magam, erre a párom odajött, megkopogtatott, hogy minden oké? Azt hitte, a nitrogén pedig csak unatkoztam :)
Volt valami balhésabb merülésed?
Hála istennek nem, voltak melegebb helyzetek, de semmi komoly.
Mesélj el egyet.
Közvetlen az OWD vizsga után, Rovinjban volt egy merülésem az Isztria nevű roncson. A vezető lazán eligazított minket: nagyon nagy az áramlat, középen élesített bombák vannak, elöl pedig vigyázzunk, mert a beszakadt hálókba beakadhatunk. 14 évesen első roncsom, első valódi merüléseim egyike. Kötélen mentünk le, kezdőként, koncentrálva a felszerelésre merültem, egyszer csak arra döbbentem rá, hogy mindenki eltűnt, egyedül lógok a kötélen. Sok OWD volt a csoportban, akik elengedték a kötelet és huss, elvitte őket az áramlat. Egyedül a kötélen, na akkor éreztem először, hogy para. Kapkodtam a levegőt, satöbbi.
Aztán vettem pár mély, lassú levegőt, végiggondoltam mit csináljak, fel vagy le. Lent kell, hogy legyenek búvárok, úgyhogy tovább merültem az elég gyenge látótávolságban. Ott ért aztán a második stressz, amikor előbukkant a zavaros vízből a nagy vas, a roncs.
Rendesen megijedtem, de szerencsére észrevettem a búvárokat is, akik mutatták, hogy túl erős az áramlás, a csapat is szétszóródott, menjünk fel. Fent ültem vagy 10 percet, de utána nagyon büszke voltam magamra, mert végülis megoldottam egy stresszes feladatot.
Túrákon mennyire kezelnek másként az emberek? Nem szokott ebből gond lenni, leginkább ismerős csapattal megyek egyébként is. Persze mindig vannak újak, akik rámcsodálkoznak, de semmi sztárolás. Inkább érdeklődés, kérdezgetnek a munkáról, forgatásról, de ez szerintem természetes, hiszen olyan a munkám, amit kevésbé ismernek az emberek.
Tényleg, Zsófi vagy Ramóna?
Baráti körben nyilván Ramóna, de utcán ha megismernek az emberek, többségének ott is Ramóna vagyok.
A párod búvárkodik?
Nem, de csak azért nem, mert még nem került sor a "beavatásra". De érdekli, és szeretné kipróbálni.
Érdekes helyzet lesz, általábban a srácok vonják be a barátnőt a búvárkodásba.
Hát igen, itt most majd a pasit kell befűzni :) Jöjjön be a vízbe legalább, aztán meglátjuk.
Levegőfogyasztással hogy állsz?
Most nyáron vizsgáztam nitroxra, és ott mondta az oktatóm, hogy nagyon jó a fogyasztásom. Amíg a többiek 30 bar körül jönnek ki, nekem 70 körül szokott lenni.
További tervek, tanfolyamok?
Először szeretnék többet merülni, úgy gondolom, hogy 100 merülés még kicsit kevés ahoz, hogy oktató legyek.
Oktatói terveid vannak?
Igen, nagyon szeretnék levizsgázni, de addig még a tapasztalatszerzés mellett meg kell barátkoznom a tájolással is, mert -mint ahogy a lányoknál általábban- az nálam is kissé homály. Persze, letájolom a négyzetet, de nem érzem, hogy jó lennék.
Igazából a mai napig nem tudom még mit is szeretnék majd csinálni. Nyilván előbb-utóbb családot is szeretnék, és azért az ember hosszútávon olyan szakmát szeretne, amiből el tudja tartani magát, és a családját. Lehet, hogy színészi pályán maradok, vagy közgáz vonalon -mert azt tanultam, tanulom most is a főiskolán és nagyon érdekel- de simán el tudom képzelni, hogy 1-2 évig oktatóskodjak valahol egy kellemes meleg helyen. De most jópár évig a televíziózás marad a munkám, imádom a sorozatot, a kollégákat, szeretek bejárni dolgozni.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Budapest
