Csatornabúvár: Aranyláz a Bering-tengeren

Tipikusnak mondható amerikai dokureality az aranyért merülő búvárok életéről szóló film.

Lassacskán hozzászokunk, hogy ismeretterjesztés címén nagy robbanásokat vagy az epizódokat veszekedéssel töltő "szakembereket" nézhetünk a televízióban. Üdítő kivételnek számít például az Autókereskedők (Wheeler Dealers), ahol nem egymással foglalkoznak a főszereplők, de a jellemző inkább az, hogy tetoválók, motorépítők, autónepperek vagy favágók esnek egymásnak egy-egy érdemi történés között. Úgy fest, a tengerentúli nézőknek szüksége van arra, hogy legyen konfliktus és harc is egy sorozatban, akár krimiről, akár dokumentumfilmről van szó.

A műfajok éppen ezért közelednek is egymáshoz. A nagyobb ismeretterjesztő csatornák meg is próbálnak sztárokat csinálni a szereplőkből, ám míg néhány embernél indokoltnak látszik a népszerűség, mások esetében legalábbis kétes a pillanatnyi dicsőség. Vélhetően az újabb sorozatokra éppen úgy castingolják a halászokat és aranyásókat, mint valami szappanoperába, és a konfliktusok is pont olyan kiagyaltnak tűnnek, mint a Barátok köztben levők.

Miért is kezdtem ezzel a hosszú bevezetővel? Megmondom őszintén, kicsit fáraszt az, hogy az ismeretterjesztés élharcosaiként feltűnő amerikai csatornákon hihetetlenül felületes, veszekedésekkel tarkított, netán a tényeket meghamisító (ld. Bear Grylls esete a valósággal) műsorok sorát mutatják be- majd ismétlik őket orrba-szájba. A bering-tengeri aranylázról szóló műsor eredeti címe többet mond a témáról (Gold Divers, a tengerentúlon Bering Sea Gold): búvárok illetve kotróhajósok kutakodnak Alaszkában, a tengerfenéken rejtőző nem kevés arany megszerzése érdekében. Ez eddig talán még érdekes is lenne, a probléma inkább az, hogy az ember érzi, kitalált konfliktusok, tudatosan rosszul összeállított csapatok belső viszonyai hatják át az epizódokat. Maga a sztori egyébként egy 50 perces dokura pont elég lenne: van, aki búvártechnikával merül le és "porszívózza" az aljzatot, a jobban eleresztettek pedig nagy markolóval szedik fel az aranyat rejtő homokot és kavicsot. A körülmények kemények, a búvárkodás nem nagy öröm ilyen vízben, de aki kitartó és szerencsés, az sok aranyszemcsét szedhet össze és jól keres.

Ez persze a Discovery csatornának kevés, ebből nem lehet leforgatni egy évadnyi epizódot. A nagy fenékkotrón a tulaj fiának munkáját az nehezíti, hogy egy verekedésben megkéselték és nem bírja úgy a gyűrődést. Van egy hajó, ahol egy üvöltöző, idegbajos kapitány vitatkozik állandóan semmirevaló emberekből álló legénységével- csak úgy repkednek a kisípolt káromkodások. Ott van a "szerelemhajó", ahol egy búvár egy egyetemista, operaénekesnek készülő kezdő lánnyal áll össze. Szóval van meló is, de csak módjával. Vannak "drámák", amikor a kezdő búvár rossz helyre nyúl és perceken át "az életéért küzd"- közben persze meg egy tévés stáb filmezi tétlenül. Hihető. őszintén szólva az ember folyamatosan gyanakszik, mi az ami tényleg véletlenszerűen történt a kamerák előtt, és melyik esetben volt megrendezve a "baleset"? Bizonyára van aki szórakoztatónak tartja ezt a műfajt, én viszont nem ezt várnám el. Nyilván az én hibám, nem tudom a helyén kezelni az Aranyláz a Bering-tengerent meg úgy általában ezeket a reality-ket. Talán ha egyszer efféle film készül a tévé előtt dühöngő nézőkről, esélyem lehet egy szerepre?...