Szigorúan ellenőrzött merülések
Utazási élmények1/2. oldal
Selmeczi Dani, aki legalább olyan lelkes fotós, mint amennyire az élővilágért aggódik, sipadani kalandjairól mesél.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
Még anno Bumbi barátom mesélt a szigetről és mutatott csodás képeket, hiszen ő többször is járt Sipadanon. Sokszor hallottam, hogy ez a sziget a teknősök otthona és nagyon változatos korall- és halpopuláció él itt. A 2000-es évek elején meglehetősen sokszor lehetett hallani a Sipadanról a búvárkörökben. Történt egy sajnálatos incidens pár éve, amikor 21 búvárt raboltak el szélsőségesek a szigetről, majd arról beszéltek sokat, amikor 2004-ben a 80-as évektől itt működő búvárbázisok bezárását rendelték el, és előírták az eredeti állapotok helyre állítását. Ezek után az itt működő bázisok többsége a közeli Mabul és Kapalai szigetekre költözött, és volt, akiknek ez a búvár üzletük végét jelentette. 2008-ban újabb változás történt, a sziget Nemzeti Park lett, és 120 búvárra korlátozták a naponta merülők számát. Ezt a keretszámot a környéken működő 10 búvárbázis vendégei között osztják el, és ez igen komoly korlátozást jelent, ami természetesen adminisztrációval jár együtt. Elutazásom előtt nem sokkal olvastam egy felmérést, miszerint a szigorítás jót tett az itt élő biodiverzitásnak, mivel a halak száma nőtt, és néhány helyen a korallok is "visszatértek"!
(Elgondolkodok, ahogy itt ülök egy szafari hajó fedélzetén a Vörös-tengeren. A Hurghadától nem túl messze levő Shaab el Erg zátonyon horgonyzunk, ami régen a delfinekről volt híres. De jelenleg pont egy tucat napi hajó hozta ki vendégeit és kisebb fajta zsibvásár hangulatot áraszt a hely. Régen csak szafarihajóval lehetett itt találkozni, általában az északra tartó túrák első merülőhelye volt, most meg... Sokszor fájdalmas a megszorítás és áldozatokkal jár, de néha valóban elgondolkodtató, sikerül-e ezt a víz alatti csodát megőriznünk a jövőnek? Olaj, lehalászás, rombolás, dinamitos halászat... emberek... nem tudok biztosat, de egyre kevésbé hiszek benne...)
Mabul
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
Ahogy közeledünk, a látvány lenyűgöző. A sziget körüli korallzátony türkizkékre festi a tengert, a fehér homokkal borított partot pedig pálmafák határolják. Közeledünk a mólóhoz, ahol a bázisunk lesz 8 napon keresztül. Mi a Sipadan Water Village-et választottunk, az egyik legrégebbi mabuli bázist, amely a korallzátony fölé emelkedve fantasztikus látványt és elhelyezést nyújt az ide látogatóknak. Ahogy közeledünk a kis bungalókhoz a stéget gyönyörű virágcsodák határolják. A teraszra kilépve hihetetlen látvány fogad, a végtelen kék édent és a horizonton egy sziluettet látok, ami csakis Sipadan lehet. Még csak kora délután van, így megejtjük a check dive-ot a házizátonyon. A szirt bejárata közvetlenül a búvárbázis mólójáról nyílik, igen kényelmes lehetőséget nyújtva a vízbejutáshoz. Mabul élővilága nagyban eltér a távolabb eső Sipadantól. Itt nincsenek nagy falak, leszakadások és nincs igazán nagy esélyünk nagytestű élőlényekkel való találkozásra. Erre a fő látványosság a makro világ. Szellemtűhalak, orángután rák, békahalak és a különlegesebbnél-különlegesebb élőlények sokasága bukkan elő, gyakorlatilag a szobánk előtt. Ami még különleges és ez idáig szokatlan volt, hogy minden merülésnél jó pár teknőssel találkoztunk, néha táplálkoztak vagy csak félálomban pihentek az aljzaton. Némileg elővetítette ez, mi is várhat ránk a következő merüléseken. Szerencsénk van, már másnap tudunk menni Sipadanra -ugyanis kaptunk engedélyt-, így némi izgalommal várom a holnapot. A lemenő nap fényében még egy utolsó pillantást vetek az ablakomból a távolban lévő kis szigetre és már alszom is.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.4) átlagos nehézségű 
Thaiföld
