Jacques-Yves Cousteau (1910-1997)
A búvárkodásrólA feltaláló
Cousteau feltalálói arcáról egy szabadalmi lista önmagában nem mutatna hű képet. A tengerészeti akadémián tüzértisztként szerzett mérnöki ismereteiből, gazdag búvártapasztalataiból és többféle tudományág iránti fogékonyságából táplálkozó szellemes megoldásait vagy éppen mások gondolkodását megtermékenyítő ötleteit számos felszerelés, jármű, technológia, megoldás hordozza, még ha részben vagy egészben más neve alatt vannak is bejegyezve.
Feltalálói hírnevét kétségkívül az Aqualung (vízitüdő) alapozta meg. A haditengerészetnél már az első években lehetősége nyílt olyan légzőkészülékeket megismerni, amelyek a könnyűbúvárok vagy úszóbúvárok által alkalmazhatók voltak. Ilyen volt például az angol Davis által feltalált (1903) zártrendszerű oxigénes mentőkészülék, a zseniális francia feltaláló Le Prieur kapitány kézi szabályozású sűrített levegős légzőkészülékei (1926 és 1933), vagy az ugyancsak francia Commeinhes már automatikusan adagoló sűrített levegős készüléke, amelyet 1937-ben a francia haditengerészet elfogadott, de nem került rendszeresítésre. Cousteau és az Air Liquide mérnöke, Emile Gagnan közös találmánya tehát 1943-ban nem minden előzmény nélkül való, de annyira letisztult, megbízható és időt álló légzőautomata konstrukció, hogy Mistral néven sorozatgyártva a modern búvársport és víz alatti tevékenység egyik alapkövévé vált. Amit a két konstruktőr a már ismert membránvezérlésű egy lépcsős gázreduktorokhoz a CG-45 jelzésű prototípusban hozzátett, az a kilégzett levegő visszavezetése egy másik gégecsövön át a nyomáscsökkentő házába. Ilyen módon a "kacsacsőr" szelepen át a kilégzés belégzéssel közel azonos nyomáson történt és így a légzőautomata bármely testhelyzetben könnyű légzést biztosított.
Az alkatánál fogva fázós Cousteau már 1938 telén heteket töltött védőruhák ragasztásával vékony gumírozott szövetből, de csak 1946-ban végezte el az utolsó simításokat ún. állandó térfogatú zárt gumiruháján, amelyet azután szabadalmazva "Phoque" néven sorozatban gyártottak.
Amikor 1945-ben barátaival megalapította a "Tenger alatti Kutatócsoportot" (GERS), a haditengerészeti felszerelések és eljárások -robbantás, aknarakás, aknaszedés, felderítő szán, úszóharcosok, "élő" torpedók, tengeralattjáró mentés stb.- vizsgálata és korszerűsítése mellett figyelme a búvárfiziológiai kutatások felé fordult. Ennek során a sűrített levegő légzőgázként való alkalmazásának élettani hatásaival, a kizsilipelési táblázatok korszerűsítésével, a gyógyrekompresszióval és hasonlókkal foglalkozott.
A negyvenes évek vége felé cápaveszélyes vizekbe merülve Cousteau-ék először alkalmazták az ún. cápabuzogányt és a védőketrecet. A cápabuzogány tulajdonképpen egy csuklószíjjal ellátott egy méter körüli szöges végű bot, amely a támadó cápától való távolságtartásban segít. Mindkettő ma is használatos eszköz.
A kutatások és filmfelvételek mélységi határainak kiterjesztésére Cousteau és Mollard 1955-1959 között megalkotta a Denise névre keresztelt SP-300 típusjelzésű kétszemélyes búvárhajót. Népszerű nevén a "merülő csészealj" 300 méter mélységig merülhetett és számos szellemes megoldást alkalmazott. Rendkívüli mozgékonyságát vízsugárhajtás és a higanyból álló, ide-oda szivattyúzható folyékony ballasztja biztosította, amelynek segítségével tetszés szerinti egyensúlyi helyzetet vehetett fel. Az SP-300 első típusa volt egy búvárhajó sorozatnak. Cousteau-ék cége, az OFRS tervezte és építette -később az amerikai Westinghouse céggel együttműködve- az SP-350, SP-500, SP-2000 (Deepstar), SP-3000 (Cyana) és az SP-4000 (Deepstar) búvárhajókat is.
Cousteau 1957-ben korvettkapitányi rangban leszerelt a haditengerészettől és a nagyhírű Monacói Oceanográfiai Intézet igazgatója lett. Miközben számos országból -köztük Magyarországról- származó tudósok kutatásait menedzselte, különféle tengerkutató eszközöket fejlesztett ki. Például az amerikai Harold E. Edgertonnal olyan vontatható, villanófényes fotoszánt alkotott, a "Trojkát", amellyel felvételeket készíthettek rendkívül nagy mélységben a tengerfenéken.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.3) átlagos nehézségű 
Kecskemét
