A cápák biológiája I.
Tudomány2/3. oldal
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
- Az orr (rosztrum) hossza, szélessége és formája Például, a kékcápát (Prionace glauca) a rendkívül hosszúra nyúlt keskeny rosztrum jellemzi. Ezzel szemben a nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) rosztruma rövid, hegyes és széles, míg a tigriscápát (Galeocerdo cuvier) az igen széles, lapos, és csúcs nélküli, trapézformájú orr jellemzi.
- A szaglónyílás alaktani jellemzői (méret, külső és belső lebenyek formája, száj-összekötő csatorna, és -esetenként- tapogató,bajusz megléte, vagy hiánya. Utóbbira kiváló példa a dajkacápafélék (Ginglomostomidae ) vagy a szőnyegcápafélék (Orectolobidae) családja).
- A száj állása, formája. Típusát tekintve megkülönböztetjük a közép (terminális) és az alsóállású (szubterminális) szájat. A cápa-alakúak többségét a szubterminális szájtípus jellemzi, de akad azért jó néhány kivétel is. A galléroscápa-félék (Chlamydoselachidae), az angyalcápafélék (Squatinidae), az érdescápa-félék (Rhincodontidae) vagy például a szőnyegcápafélék (Orectolobidae) családjaihoz tartozó fajok mind terminális szájtípussal rendelkeznek.
- A fogazat. A fogstruktúra igen fontos, fajspecifikus azonosító jegy. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a cápafajok túlnyomó többségénél, mind a felső, mind pedig az alsó álkapocsban lévő fogak alakja eltér egymástól. Méret és formabeli eltérés mutatható ki a felső és az alsó álkapocsban elhelyezkedő azonos típusú fogak között is. Ugyanakkor, a szakember számára a fajspecifikus fogak rendkívül fontos szerepet játszanak a fajok meghatározásában, illetve egymástól való elhatárolásában.
- A kopoltyúrések száma, mérete és elhelyezkedése. A cápaalakúak főrendjébe tartozó nyolc rend közül, egyedül a szürkecápa-alakúak rendjéhez (Hexanchiformes) tartozó fajok rendelkeznek hat, illetve hét kopoltyúréssel. (A mérsékeltövi tengerek parti vizeiben helyenként viszonylag gyakori pettyes tehéncápa (Notorynchus cepedianus) az egyetlen olyan cápafaj, amely hét-hét kopoltyúréssel rendelkezik.) Amíg például a lamnid fajok kopoltyúrései rendkívül nagyméretűek, addig a tüskéscápa-alakúk rendjébe (Squaliformes) sorolt fajok kivétel nélkül kicsiny kopoltyúnyílásokkal rendelkeznek.
- Az úszók elhelyezkedése, mérete, formája, és száma. Fő szabályként megkülönböztetjük a páros, és a páratlan úszókat. Tipikusan páros úszók a mell, és a has alatti úszók. Többnyire párosak a hátúszók is. Mindig páratlanok a farok alatti, és a farokúszók. Annak ellenére, hogy a cápafajok döntő többségének párosak a hátúszói, rendi szintű specifikum, hogy a szürkecápa-alakúakhoz (Hexanchiformes) tartozó fajok kivétel nélkül csak egyetlen hátúszóval rendelkeznek. Igen változatos formát mutatnak a farokúszók. Amíg a legtöbb cápafaj aszimmetrikus, ún. heterocerk farokúszóval rendelkezik, addig a felső és az alsó lebeny méretében rendkívül sok , és szintén fajspecifikus különbség észlelhető. A roppant nagy sebesség elérésére képes heringcápa-féléknek (Lamnidae) csak nagyon enyhén heterocerk a farokúszójuk, és a sebességrekorder csontoshalakhoz hasonlóan (mint amilyen a tonhal, a kardhal vagy a marlin) az úszólebenyek keskenyek, az alsó és a felső lebeny mérete majdnem egyforma, a farokúszó pedig félhold formájú. A fenéklakó angyalcápaféléknek (Squatinidae) igen visszafejlődött kicsiny farokúszójuk van. A pelágikus rókacápafélék (Alopidae) extrém módon megnyúlt aszimmetrikus farokúszójának a felső lebenye majdnem ugyanolyan hosszú, mint az állat törzse. Rendi szinten jelentkező specifikum továbbá, hogy a tüskéscápa-alakúak (Squaliformes) nem rendelkeznek farok alatti úszóval.
A fentebb felsorolt azonosító jegyek csak a legfontosabb külső anatómiai jellemzők. Számos
egyéb faji szintű azonosító jegy, (mint például, a placoid pikkelyek formája) segíti a cápafajok megkülönböztetését.
A cápák teljes testhosszának a rosztrum csúcsától a farokúszó felső lebenyének a végéig mért, és centiméterben meghatározott hosszát értjük. A cápaanatómiában a fej a rosztrum csúcsától az utolsó kopoltyúívig terjedő testrész. A törzs hosszát az utolsó kopoltyúívtől a has alatti úszókig mérjük. Faroknyélnek nevezzük a has alatti úszóktól a farokúszót ettől elválasztó kaudális gödörig terjedő testtájat. A fej, a törzs, a faroknyél, illetve a (kifejlett egyedek) átlagos testhossza szintén fajspecifikus anatómiai jellemzőknek tekinthetők.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Horvátország
