A Pavlopetri nevű város a görög partok közelében, a Lakóniai-öbölben található, alig három-négy méteres mélységben. A közös, öt évesre tervezett görög-angol munkában a britek részéről a Nottinghami Egyetem professzora, Jon Henderson és csapata vesz részt. A hatvanas években történt feltérképezés óta ők az elsők, akik engedélyt kaptak a vizsgálatokra. Sőt, a csapathoz csatlakozott a lelőhely 1967-es felfedezője, Dr Nicholas Flemming is.

A nagy kiterjedésű területen folytatott feltárások során sok tárgyi leletre bukkantak. Az első nagy meglepetést az okozta, hogy miközben a régészek úgy vélték, Kr. 1600 és 1000 között lakták a települést, a leletek alapján még ennél is régebben, 1200 évvel korábban telepedtek itt le az első lakók. Az eddigi vizsgálatok során vizsgált területeknek a részletes térképét is sikerült megalkotni, tehát láthatóvá vált, hol voltak az utcák, a házak, a szentélyek. Különféle, jelentősnek tartott felfedezések közül említhető például egy megaron (nagy négyszögletes épület) is. Hónapokon át folyik majd a merülés, a feltárás, a digitális felmérés, hogy a lehető legjobb képet kaphassák a régészek arról, hogy nézett ki Pavlopetri, és milyen volt lakóinak mindennapi élete.

Mivel a város maradványai hosszú ideje a tenger mélyén vannak és így nem népesülhettek be újra, ezért nagyon jó bepillantást enged a feltárás az ókori kikötő életébe, ahol élénk kereskedelem is folyt. A város pusztulásának okait viszont a mai napig nem tudják. A régészek arról is beszámoltak, hogy a helyi közösség nagy szeretettel fogadta őket, és minden segítséget megadnak a kutatáshoz.