Oldalunk cookie használatával tárol a működéséhez elengedhetetlenül szükséges információkat. Részletes információ itt.

»» Belépés ««

Digitális fotóstrükkök hobbi fotósoknak

2/8. oldal

Fotós alapismeretek

gépünk olcsó kompakt,
vízálló tokkal saját vakuval

A leírásban használok pár szakifejezést, megértésükhöz nem árt ismerni a jelentésüket. Fotós alapismeretekből egy elég jó kis leírást találhatunk ezen a linken: http://www.fotovilag.hu/foto/cimlapok/alapok.htm
illetve ajánlom az utolsó oldalon említett szakirodalom átolvasását.

Dióhéjban, fényképezőgépünk működése nagyon egyszerű, van egy fényérzékelő lapkánk, amire az objektív lencséin át fény érkezik. A lapka érzékelőihez jutó fény mennyiségét két eszközzel tudjuk befolyásolni.

Az ún. blende olyasmi, mint a pupilla, egy kör alakú rés, aminek az átmérőjét szabályozzuk - minél nagyobb a nyílás, annál több fény jut be. Gépünkben ezt nagy F betűt (néha kis f) követő tizedes számmal találjuk (például F2.8), minél kisebb a szám, annál több több a bejutó fény.

Másik lehetőségünk a zársebesség idejének szabályozása, ezzel azt befolyásoljuk, hogy ez a nyílás mennyi ideig legyen nyitva, értelemszerűen minél tovább annál több fényt kap az érzékelő. Ennek mértékét egy törtszámmal jelöli a szakma (például 1/500 vagy 500-ad), minél nagyobb a perjel utáni szám annál rövidebb az idő (a szám egyébként a másodperc törtrészét jelenti).

Tehát a fényképkészítés folyamata leegyszerűsítve: beállított ideig kinyílik egy megadott méretű nyílás, ami fényt enged az érzékelő lapkához, ami azt elektronikus jelekként továbbítja.

Nyilvánvaló, hogy ezt a bejutó fénymennyiséget mindig az adott fényviszonyokhoz kell beállítani, a túl sok vagy túl kevés fény sem jó. A blende és a záridő együttesen határozza meg a lapkára jutó fény mennyiségét, ami azt jelenti, hogy az optimális bejutó fénymennyiséget megtartva (jó az expozíció), bátran elállíthatjuk bármelyiket, csupán arra kell figyelni, hogy a másikat az ellenkező irányba szintén azonos mértékben elmozdítsuk. Tehát a blendét két lépcsővel kinyitom, akkor a záridőt két lépéssel gyorsabbra veszem, a végeredmény ugyanaz, de akkor mi értelme? Az érdekes az egészben, hogy a záridő és a blende változtatása más-más tulajdonságát befolyásolja a képünknek, és itt a lényeg, erről (is) lesz szó.

Érzékenység

makró módban még a mi gépünk is szépen teljesít

Biztosan emlékezünk az analóg fotós időkből arra, amikor a filmekre rá volt írva, hogy milyen érzékenységű (halandó ember ISO100-200-as filmet vett). Egyszerűen fogalmazva minél nagyobb az érzékenysége, annál kevesebb fény elegendő ugyanolyan expozícióhoz. A digitális világban is meg szokták adni, hogy a gép milyen ISO tartományban dolgozik, általában ISO50-400 között. A gond az, hogy digiben nem érzékelőt cserélünk az ISO érték változtatással, hanem mindenféle trükköket alkalmaz a gyártó, hogy a filmérzékenység növekedést szimulálja. Sajnos az emlékfotós árkategóriában ez a funkció teljesen hasznavehetetlen, 200-as ISO értéknél már legtöbb esetben zajosodás (zöld-piros-kék tiritarka pöttyök) vehető észre a képen, efölött pedig szinte mindig. (Ez hasonló az analóg időszak érzékenységi problémáihoz, az olcsóbb 400-as filmek mindig sokkal szemcsésebbek, mint a 100-asok.)

Ha szerencsések vagyunk és az ISO 200-as értéknél még nem zajos a kép, hát használjuk, de a mi árkategóriánkban általábban sokkal jobban járunk, ha a legalsó értéken rögzítjük az ISO-t (ne hagyjuk automatán!), az érzékelő lapka ugyanis oda van optimalizálva.

Milyen gépre van szükség?

Az emlékfotós - mint már megállapítottuk - nem búvárfotós, gépe általában egyszerű, olcsó kompakt gép. Ám ezek között a gépek között is vannak a mi szempontunkból jobb illetve rosszabb típusok. Ahhoz, hogy a most említendő trükköket használni tudjuk mindenképpen olyan gépet válasszunk, ami tudja legalább a félautomata záridő és blende- előválasztásos (Tv vagy T , Av vagy A), sőt nagyon hasznos, ha teljesen manuális (M) módot is. Előnyös, ha manuális fehér egyensúly állítást (manual WB) illetve hasznos ha a vaku erősségét is tudunk állítani.

Az ilyen gépek nem is túl drágák, egy 3 megapixeles Canon A75, ami mindent tud a felsoroltak közül 50.000 forint (40 méterig vízálló tok: 80.000 forint), de az Olympus, a Sony és más gyártók is kínálnak hasonló árszinten automata működésnél többre képes digitális fényképezőgépeket.
Ha gépvásárlás előtt állunk, a fentiek tudásán túl vizsgáljuk meg az optika látószögét (mm-ben megadott érték tartomány például 38-110mm), és válasszunk nagyobb látószögű felvétel készítésére is alkalmas gépet (a 28 mm vagy ez alatti kezdőszám igen jó érték). A zoom nagysága a mi szempontunkból nem annyira fontos, mint a nagylátószög. Szerencsére egy ilyen középkategóriás gép mint például az Olympus 5060WZ, vagy a Canon S70 egyre elérhetőbb áron vásárolható.

Az írás a következő lapon folytatódik!

Első Visszalép Következő Utolsó