Cápaenciklopédia: az óriásszájú cápa

1/2. oldal

Ezt a különleges cápafajt csak egészen rövid ideje ismeri a tudomány.

Eredete, rendszertani helyzete

Albumhoz klikk a képre.

A XX. századi cápakutatás egyik legjelentősebb felfedezése az óriásszájú cápa (Megachasma pelagios, Taylor, Compagno és Struhsaker, 1983) volt. 1976. november 15-én, az US. NAVY AFB-14. számú oceanográfiai kutatóhajója a Hawaii-szigetek térségében, Oahutól 42 kilométerre, a nyílt óceánon mintagyűjtést végzett. A 4600 méteres mélységbe leeresztett háló felhúzását követően a kutatók egy soha nem látott, 4 méter 46 centiméter hosszú különleges cápát szabadítottak ki a hálóból. A kifogott példányt -hosszas kutatómunka után- 1983-ban írták le, véglegesen tisztázva rendszertani hovatartozását. A taxonómiai kutatómunkát a cáparendszertan világhírű művelője, Dr. Leonard Compagno, a Fokvárosi Egyetem tengerbiológus professzora vezette. Az összehasonlító molekuláris biológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy az óriásszájú cápa -számos, a csoporttól eltérő anatómiai jellegzetessége ellenére-, a heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) sorolható. A kifogott példány, mint holotípus egyben egy új család (Megachasmidae) és új nemzetség (Megachasma) képviselőjének is bizonyult. A faj felfedezését követően ismertté vált újabb példányok további tanulmányozása kimutatta, hogy az óriásszájú cápa a plankton-szűrögető életmódot folytató óriáscápa (Cetorhinus maximus) közeli rokona. Leszármazása a kutatók többséginek mondható álláspontja szerint (Compagno, Gubanov, Kondjurin, Nelson, Stevens és Eschmeyer) a Cetorhinidae családhoz köthető. Morrisay, Dunn valamint Long és Waggoner a fogszerkezet alapos vizsgálata alapján publikált tanulmányaikban egy másik lamnid csoporttal, a krokodilcápák családjával (Carcharidae) is fennálló, lehetséges törzsfejlődési kapcsolatra hívták fel a figyelmet. Ismert fosszilis maradványok hiányában az óriásszájú cápa evolúciója még nem pontosan tisztázott.

Az óriásszájú cápa biológiája, anatómiai jellemzői

Albumhoz klikk a képre.

Az óriásszájú cápa a nagy, illetve rendkívül nagyméretű cápákhoz sorolható. A felfedezése óta ismertté vált 42 egyed méretéből megállapítható, hogy a kifejlett hímek általában 4,4-5,3 méteresek, a nőstények testhossza 5-5,5 méter közötti. Az eddig ismertté vált legnagyobb példány teljes testhossza elérte az 549 centimétert.

Az óriásszájú cápát számos, csak erre a fajra jellemző anatómiai bélyeg teszi igazán különlegessé. Egyik fő sajátossága a hatalmas méretű fej. A rosztrum nagyon rövid, és erősen lekerekített. Az óriási száj terminális, azaz középállású, ami igen ritka a cápák világán belül. Egyedül a fajjal semmilyen rokonsági kapcsolatban nem álló, de szintén igen különleges szerzetnek tekinthető galléros cápa (Clamydoselachus anguineus), valamint az angyalcápa-alakúak rendjébe (Squatiniformes) tartozó fajok rendelkeznek terminális állású szájjal. A megnyúlt test hengeres, torpedóformájú. A szemek közepes méretűek, és a többi lamnid cápához hasonlóan nem rendelkeznek pislogóhártyával. A retina fekete színárnyalatú. Közvetlenül a szemek mögött és azokkal egy vonalban találhatók a kisméretű fecskendőnyílások. Az öt-öt kopoltyúrés közepes méretű. (Számos heringcápa-félére az igen nagyméretű kopoltyúrések jellemzők.) A kopoltyúívek közvetlenül a mellúszók előtt találhatók. A mellúszók egyenesek, hosszúak, és csúcsos a végük. Az első hátúszó alacsony, lapos, háromszög formájú. A második hátúszó jóval kisebb, mint az első.

A páros has alatti úszók laposak, a páratlan farok alatti úszó kicsi, és a faroknyél előtt található. A farokúszó igen nagy, és erősen aszimmetrikus (heterocerk). A felső lebeny majdnem az állat testhosszának a harmadát teszi ki, külső éléről hiányzik a lamnid cápákat jellemző kaduális lebeny. A farokúszó alsó lebenye is jól fejlett. Szintén a heringcápa-félékkel ellentétes anatómiai jellemző, hogy a faroknyélről hiányoznak a kaduális élek. A fogazat az óriáscápáéhoz hasonlóan, erősen redukálódott. Az óriásszájú cápa, hasonlóan az érdescápához (Rhincodon typus) és rokonához, az óriáscápához, plankton szűrögető életmódot folytat. A nyitott kopoltyúrések belső ívein finom szűrőlemezek találhatók, amelyeken az apró, planktonikus élőlények fennakadnak.

Az óriásszájú cápa táplálékrendjét alsóbbrendű pelágikus rákok, és kisebb medúzák alkotják. Fő tápláléka egy, a nyílt óceán bathypelágikus régiójában gyakori apró rákféle, a Thysanopoda pectinata. Ez az átlag 3 centiméter hosszú rák a nyílt víz 300 és 1100 méter közötti mélységtartományában gyakori. Szintén fontos tápláléka az Atolla vonhoffeni fajnevű mélytengeri medúza. Vadászati szokásairól keveset tudunk, valószínű, hogy a mélyvízi rákok és medúzák rajai körül keringve szűri ki zsákmányát a vízből. Fajlagosan jóval kevesebb prédával beéri mint az óriás, illetve az érdescápa. A kifogott példányok gyomortartalmának vizsgálata mellett ezt bizonyítja továbbá, hogy szűrőrendszere fejletlenebb, mint az előbb említett fajoké. Bizonyított tény, hogy az óriásszájú cápát időnként elejti a mai óceánok legnagyobb húsevő ragadozója, a nagy ámbráscet (Physeter macrocephalus).

Az írás a következő lapon folytatódik!

Cápaenciklopédia: az óriásszájú cápa

Merülőhelyek

Rocky Point (island #7)

Technical Diving Training - Farkas Dóra