Cápaenciklopédia: a koboldcápa
Tudomány1/2. oldal
Különös, nagyon szokatlan megjelenésű és ritkán látott cápa bemutatásával folytatódik sorozatunk.
Albumhoz klikk a képre.
|
A koboldcápa biológiája, anatómiai sajátosságai
A koboldcápa a nagytestű cápafajokhoz sorolható. Noha a felfedezése óta eltelt bő egy évszázad alatt nem sikerült túl sok példányt azonosítani, megállapítható, hogy a kifejlett hímek átlagos testhossza 260-330 centiméter közötti, a nagyobb nőstények testhossza meghaladhatja a négy métert is. Az állat a kinézete alapján akár egy horrorfilmben is megállná helyét. Eltéveszthetetlen fajjegye a rendkívül hosszú lapátszerű rosztrum, amely lándzsaszerűen nyúlik a száj fölé. A száj szerkezete is különleges. A felső állkapocs a hosszú orrporc alatt boltozatosan ugrik előre, a vékony alsó állkapocs pedig csaknem azonos hosszúságú a felső állkapoccsal. Mindkét állkapocsban közel egyforma igen hosszú és keskeny koronával rendelkező fogakat találhatunk. A foglemez erősen beöblösödik, a homoki tigriscápa foglemezéhez nagyon hasonlóan. A kicsiny szemek magasan, közvetlenül a rosztrum tövénél helyezkednek el. A retina fekete színű. Az állat teste hengeres, megnyúlt, és más cápafajok testétől eltérően petyhüdt tapintású. Az öt-öt viszonylag széles kopoltyúrés a fejtől távolabb közvetlenül a mellúszók előtt található. A mellúszók szélesek, háromszög alakúak és lekerekített végűek. Az első hátúszó lapított, és szintén lekerekített végű. A második hátúszó a nagy has alatti, és az apró farok alatti úszók között helyezkedik el. A farokúszó erőteljesen aszimmetrikus. A felső lebeny tömör részét egy zászlószerű szegély övezi, amelynek vége az alsó farokúszóvá szélesedik ki. A koboldcápa életmódja nagyobbrészt ismeretlen. Az óceánok bathypelágikus régiójában, az ún. szürkületi zónában honos, általában 500 és 1200 méteres vízmélységekben fordul elő. Az állatnak sajátos karaktert kölcsönző dárdaszerű orrnyúlvány rendeltetése hasonló a pörölycápa-félék (Sphyrnidae) rosztrumához.
Az írás a következő lapon folytatódik!