Cápaenciklopédia: a szürkecápa
Tudomány1/2. oldal
Különleges, nagy mélységben élő cápafajjal ismerkedhetünk meg ezúttal sorozatunkban.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A szürkecápa biológiája, anatómiai jellemzői
A szürkecápa a nagy, illetve rendkívül nagyméretű cápafajok közé tartozik. A kifejlett hímek 3,5-4 méter hosszúak, a nőstények átlagos testmérete 4-4,8 méter, de ismertek 5 méternél is hosszabb egyedek. A legnagyobb példányok testsúlya eléri a 700-1000 kilogrammos tömeget. A szürkecápa-alakúak más csoportoktól megkülönböztető fajjegye, hogy csak egyetlen, a hát utolsó harmadában, a faroknyél felett elhelyezkedő hátúszóval rendelkeznek. További jellegzetességük a hat, illetve hét kopoltyúrés. A szürkecápa angol elnevezése,"sixgill shark", azaz hatkopoltyús cápa, szintén erre a fajjegyre utal.
A szürkecápát erőteljes, tömeges, torpedószerű testforma jellemzi. A rosztrum viszonylag rövid, tompa, és lekerekített végű. A nagy szájnyílás kissé alsóállású, ún. szubterminális elhelyezkedésű. A mellúszók rövidek, széles alapú háromszög alakúak, és a hat kopoltyúív mögött helyezkednek el. A páros has alatti úszók formája a mellúszókéhoz hasonló, és az egyetlen hátúszó előtt helyezkednek el. Közvetlenül a hátúszó alatt található a jól fejlett páratlan farok alatti úszó. A faroknyél rövid, a farokúszók erősen asszimetrikusak. A felső lebeny hosszú és szalagszerű, az alsó farokúszó kicsi. A retina opálos, sötétzöld színű, ami az állat mélytengeri életmódjával függ össze. A bathyális mélységek (200 és 1000 méter között) fényszegény viszonyaihoz történt alkalmazkodás eredményeként, a szemfeneket jól fejlett fényvisszaverő réteg, az ún. tapetum lucidum borítja. A sötétben történő zsákmányszerzést segíti a rendkívül fejlett, a víz alatti lökéshullámok észlelését biztosító oldalvonal, amely a test utolsó harmadában jó észlelhetően kidomborodik. Rendkívül sajátos a szürkecápa fogazatának a felépítése is. A felső álkapocsban fekvő fogak koronája keskeny, és horogszerűen megnyúlt. Az alsó álkapocs fogait egy hosszú alaplemezen található, a mellékcsúcsokkal fűrészszerűen összenőtt széles korona jellemzi. Háta sötétszürke, esetenként barnás árnyalattal, a hasoldali rész világosabb színű.
A szürkecápa egyike a legtermékenyebb cápafajoknak. A kifejlett nőstények 12 hónapos vemhességet követően 25-100 utódot hoznak a világra. Elevenszülő, ún. viviparus cápafaj.
Táplálékrendje igen széles. Elejti a mély vizekben élő tengeri macskákat, vagy kimérákat (Holocephali), de más, kisebb testű cápafajokat is megtámad, elsősorban a szintén a nagyobb mélységeket kedvelő tüskéscápa-féléket (Squalidae). A sekélyebb vizekben különféle rajhalakat, így tőkehal (Gadidae) és heringféléket (Clupeidae) zsákmányol. Bizonyított tény, hogy nagytestű tengeri állatokat is elejt, például kardhalakat (Xiphias sp.), vagy melegvérű úszólábúakat (Pinipedidae).
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Szolnok
