Nakariból busszal, ld. az északi zátonyról írtakat.
A homokos-tengerifüves öbölből úsztunk ki délre. Nagyon változatos geológiai formációk, kanyonok, üregek, kis barlangok, "ablakok" a nyílt vízre, amelyeken átúszva újabb és újabb varázslatos zugokba jutottunk el.
Hal viszont alig volt...
Kicsi feketefoltú szirtcápa (Carcharhinus melanopterus) - én nem láttam, mert óvatosan hátramaradtam a cápajelzésnél, de a guide azonosította (...).
Gyönyörű agykorall (Platygyra lamellina), gömbkorallok (Goniastrea és Favia fajok), tűz- és kőkorallos kanyonfalak, lágykorallok (Sarcophyton trocheliophorum és Xenia umbellata).
Nagy kékcsíkos íjhal (Pseudobalistes fuscus) a "lemészárolt" ceruzasün (Heterocentrotus mammilatus) tetemei felett. Kedvenceim, a kis zöld Chromis viridis-ek az Acroporá-k ágai között, sárga dobozhal (Ostracion cubicus), egy ostorhal-pár (Heniochus intermedius), kis raj hosszúorrú papagájhal (Hipposcarus harid - eddig én csak magányos példányokat láttam), velük egy Vörös-tengeri márna (Parupeneus forskalli). Végre láthattam egy seprűsfarkú ajakoshalat is (Cheilinus lunulatus). Mennyei sügér (Cephalopolis argus - lehet, hogy beteg volt, mert közeledtemre se menekült el), aranyos tüskésmakréla (Carangoides bajad), kis poroszhalak (Dascyllus aruanus).
Lila kis villanásokként több Salamon király hala (Pseudochromis fridmani), és a világ egyik legszebb buborékos anemónája, ami csak létezik: hajnalszínű volt, bohócokkal és dominókkal (Entacmaea quadricolor).