A Bells egy nagyon remek lehetőség szép falat merülni hiszen a partról indulva akár sekélyebb akár mélyebb helyen is lehet nézelődni a Blue Hole-ig.
A búvárokat a víz felszínén snorkellezők figyelik akik a kráter külső részéhez érve már a 7 méteres bejárat fölött a roppant gazdag élővilágban gyönyörködhetnek.

Kicsit az embert visszafogja a Bells felé még a parti séta során az emléktáblák szaporodó száma. Friss 2008-12-es német-osztrák-svájci-lengyel búvártragédiákról van szó amelyek a szomszédos Blue Hole merülése során történtek.

A merüléshez szerencse is kell mert a napóleonhal vagy a teknős nincs kikötve valami szirthez és a nagy kékségben sem köröznek folyamatosan látható távolságban a pörölycápák.

Szokásos leereszkedés a félcsőben. Kiúszás a kékbe, majd a fal mentén a Blue Hole felé úszunk. Csodás lágykorallok a falon. Piros anemóna. Korallkert a sekélyben. A Blue Hole-ban apró garnélák! Pizsicsiga.

A leereszkedés nagy élmény, különösen amikor az ember 30 méteren előbukkanva látja a meredek falat és várja a többieket. A kiúszás a Blue Hole felé nem olyan érdekes, nagy freediver aktivitás.

Szerencsére kevesen voltunk, kényelmesen nézelődhettünk. Leereszkedtünk az aknán, át az ív alatt kijutottunk a fal mellé. Mindjárt egy tisztogatóhal jelentkezett munkára, kivettük a reduktort, és szépen végigvizsgálta mindannyiunk fogazatát...
A Blue Hole-ig sok trombitahal kisért, az élővilág gazdag, de a nagyvadakat már elzavarták az előttünk járók. A Blue Hole-t szinte teljesen körbeúsztuk, de a szokatlanul rossz látótáv miatt nem voltak érzékelhetők méretei...

A Blue Hole felé vezető klasszikus merülőútvonal kezdőpontja. Belépés szűk helyen, alámerülés 25-30 m-ig sziklahasékban, majd kiúszás, és dél felé közelíthető meg a Blue Hole. Izgalmas hely, de hosszabb nézelődésre már alkalmatlan a forgalom miatt, viszont a Blue Hole felé vezető fal nagyon szép.

A klasszikus Bells to Blue Hole utat tettük meg ezúttal is.
Engem a sokadik megmerülése után is lenyűgöz a Bells és az abban történő leereszkedés majd a kiúszás a nyilt vizbe a közel 800 méteres mélység fölé...van valami különös bája, hogy egymás után süllyedünk a keskeny kürtőben, majd kibújunk a hasadékon a kékbe...
Az út a Blue Hole-ig nyugis és nagyon szép a fal. Az áramlat segit, nincs más dolga az embernek, mint élvezni a látványt. Most ezt két hatalmas napóleon szinesitette!

Szokásos bemenetel a Bells-nél, majd az áramlásban a Blue Hole-ig. Nyugis merülés volt, egy termetes napóleon várt bennünket a Hole belsejében:)

Akkori túránk legfantasztikusabb merülése. A bemenetel a félcsőbe, az ereszkedés a bells-ben, szuper. Iszonyat élmény kijönni a hasadékból, kiúszni a kékbe! Ezt soha nem felejtem el. Utána könnyű csordogálás a Blue Hole-ig. A fal nagyon szép volt addig, a lyuk pedig tényleg lenyűgöző - főleg elsőre:)
A merülés hivatalos mélysége 18, de lecsúsztam 24-re...hja, az a fránya nagy kékség megbabonázott.