Merülőhely adatbázis listázás

Igazából ez nem is merülőhely, de talán megbocsátotok. Itt tilos merülni, csak snorizni lehet, de azzal sem lehet alámerülni.

Ugyanis ez a világ talán egyetlen garantált MANATEE (amerikában így hívják és kicsit más mint az egyiptomi dugong), vagy ha úgy tetszik DUGONG.

Kis merülésű hajóval vittek minket, alpjáraton járó motorral, hogy a manatee-knek legyen idejük kitérni. Egy anyánál és borjánál ugrottunk vízbe és 100 percet töltöttünk ott. Nagyon barátságos állatok és imádják,ha vakargatod róluk az algát. A borjú gyakorlatilag végig velünk volt, az anya jött ment. Később egy harmadik is csatlakozott, akinek tele volt a teste tengeri makkal. A helyi srác mesélte, hogy van ott a folyóban egy állandó populáció, és télen pár ezres tengeri populáció is felúszik, mert itt melegebb a víz.
Kihagyhatatlan élmény

Toya Pakeh annyit jelent sós víz, mely a helyszínen található falu neve. Ez Nusa Lembongan szigeten van (ide hordják a túristákat sznorizni).

Mivel egyedül voltam a dive masteremmel óriási élmény volt úgy száguldozni pár centivel a korallok felett az áramlattal,hogy senki nem úszott a nyakamba, vagy állt az utamba, ami ilyen erős áramlatnál gyakran előfordul nagyobb csapatban.
A fenék kb vízszintes volt, minden négyzetcentin benőve korallal. Gyönyörű a hely, rengeteg makrós témával, színes csigák kavalkádja, angolnák, kis rákok, csikóhalak. Ha nézelődni akarsz meg kell kapaszkodni, vagy izomból szembe úszni az áramlattal, hogy egy helyben maradj (áramlattal könnyú, vele szemben lehetetlen a haladás).

A korallok, mint írtam máshol is nagyon mások,mint a vörösön, így ha semmi mást nem látsz már akkor is érdekes a merülés.
Javaslom a www.bidp-balidiving.com bázist. Profi, kedves csapat, ingyenes nitrox, max 2 fő/guide és nincs hülye merülési idő limit. Amíg a levegőm birta, addig merültünk.

Nem volt könnyű a merülés, erős szembeáramlás volt.
Mola Molára mentünk, azt mondták 20-30% esély volt rá és egyet sikerült lencse végre kapni.
Számomra nagy élmény volt :-)

Mola-molára mentünk, sajnos nagyon brutál szembeáramlás volt, kapaszkodtunk ahogy bírtunk. Mola-mola felbukkant egy rövid időre

Molamola expressnek hívtam csak, durva áramlás, lobogtunk a szélben és másztunk mert úszni nem lehetettt ellene. Két ilyen merülés volt egymás után, mola-mola mindkettőn volt, de rövid időre és nem jött fotózható közelbe. Azért láttuk, mocsok nagy.

Durva áramlás, mola-mola de nem jött közel, tengeri kigyó vagy azt utánozó angolna. Két merülésből mindkettőn mola, egy páros külön ment, nekik közel jött.

Crystal Bay a Mola Molák, azaz Oceanic Sunfish, vagyis a Holdhal (hogy miért hold nem tudom) miatt híres.
Éves vándorlásuk során július-augusztus tájékán csak idő kérdése,hogy találkozz velük. Gyakran 4-5 fős csapatokban.
A BIDP-sek mondták,hogy nagyon kicsi az esély,hogy most találkozzunk velük, de muszály volt megpróbálnom, sajnos hiába.
A hely mola mola nélkül is szép. A korallok gyönyörűek és teljesen mások,mint a vörösön. Rengeteg murénát, ribbon eel-t és 2 polipot is találtunk. A halak óriási csoportokban, teljesen aquarium feelingben nyomták.
Az áramlás ahogy mentünk kifelé és lefelé eléggé goromba lett. Kezdőknek ajánlott az öbölben maradni, csak akkor félő,hogy kimarad a mola mola élmény.

.....sajnos nekem is kimaradt:-(

A két napos tulambeni káprázatos merülések után jónak ígérkezett az Atlantis DC gyors hajóján a Manta Point megközelítése Nusda Penida mellett. Mindenkinek ajánlani tudom a francia Jerome klubját: www.atlantis-bali-diving.com
Gyönyörű felhőmentes napunk volt de a víz kellőképpen zavaros.
Nagyon vártam ezt a merülést mert mantát még nem láttam élőben.
Ez sajnos itt is elmaradt hiába utaztam ( egy irányban ) 12.000 km-et érte.
A briefingen elmondták, hogy "csak" 90% a valószínűség mert azért nincsenek kikötve az állatok.
Így is lett előbb 8 m-en majd 15m-en végül 23 m-en lévő teraszokon ( tisztító állomásokon ) szemlélődtünk a planktonos ( zavaros) vízben.
A kékpettyes ráják 6-8 fős csoportjai kárpótoltak a manták távol maradásáért.
A tengervíz még 10-20 m-en is mozgott s hol előre hol hátra húzott / tolt bennünket 2-3 métereket.
Én jól nevelt búvárként a giude nyomában tartottam magam várva a manták felbukkanását.
A többi merülőpár lemaradva jóval kevesebb uszonyozással követett bennünket.
A játék vége az lett, hogy a levegő 45 perc után 50 bar alá csökkent és fel kellett emelkedni. Fent a hajóban éppen annyi erőm maradt, hogy lerakjam a felszerelést és kibújjak a neoprén ruhából. Egy picit ledőltem az árnyékban és úgy keltettek fel az ebédhez.

Manta point, mint a neve is mutatja, merülésünk alkalmával2-3, 4-5 fős csapatban voltak. hatalmas élmény volt ekkora halakat ilyen közelről látni.
5-9 m között hullámoztunk....

Intró merülésnek induló, búvár szerelem első merülése! Erős hullámzásban érkeztünk, de a sziget tövében ahol a merülőhely található rendben volt minden. Csodálatos volt az élmény, mintha egy menetrend szerint közlekedő buszra vártunk volna kb a 3-4 perc elteltével megjelent az első manta aztán sorban a többi, nem is tudom mennyi. Hihetetlen eleganciával suhannak a vízben.

A merülés kezdetétől folyamatosan felbukkant valahol egy, vagy több manta :-) Nem úsztak iszonyú közel, de nagy élmény volt. A hely maga nem túl látványos, a víz zavaros volt és a hullámzás ide-oda mozgatott minket.

Elég zavaros víz, és hullámzás mozgat a víz alatt is, a hely sziklás, gyengén korallos de kit érdekel, amikor a lényeg, hogy itt vannak a hatalmas manta ráják! Nálunk talán 3-4 körözött, szezonban (kicsit korábban) tucatjával. Hatalmas élmény volt.

Másnap újra merültem itt, akkor a látótávolság elég ramaty volt, nagyon erős áramlással, vagy inkább a felszíni hullámok sodrásával. A rossz látótávolság oka medúza kirajzás volt, gyakorlatilag olyan volt mintha medúza esőben (kis 0,5-1 cm-es medúzák akik felfelé igyekeztek) úsztam volna. Csak két manta volt a big rocknál, akiket nehéz volt megközelíteni, mert abszolút a víz irányította a mozgásunkat, és nem nagyon tudtunk mit tenni ellene abban a kis mélységben. Ezért a mélyebb vizekbe vettük az irányt, ahol egymás hegyén hátán találtunk jó sok foltos ráját. Gondolom párzási időszak lehetett, hisz helyük lett volna bőven elférni.
A merülés végén kijebb úsztunk a szigettől (Nusa Penida) nagyobb mélységbe ahol fehér homok volt alattunk. Ekkor jött jobbról alattunk egy szép nagy manta és komótosan elhaladt. Vagy jó 2 percig tartott míg kiment a látóterünkből, és gyönyörű kontrasztot adott a fehér homok felett a fekete teste. Tökéletes búcsú volt az utolsó Bali-i merülésemhez.

Egy jótanács. Bali-n úton útfélen búvárbázist találsz, azonban némelyikük minősége erősen megkérdőjelezhető, márcsak az általuk használt hajókból is (sokuk helyi "bennszülőtt" hajót használ, amivel esélyük sincs elvinni olyan helyekre ahova speedboattal 50 percet mentünk (Manta Point, Chrystal Bay, Blue Corner). Keressünk profi csapatot gyors hajóval!

A hely a manták majdnem állandó jelenlétéről híres. Július-Augusztus a szezon amikor párzani járnak ide, így februárban nem garantált, de elég esélyes.

Van egy big rock nevű szikla kb 5 méterrel a felszín alatt, illetve egy másik 15 méteren melyek tisztító állomásként "üzemelnek". Ahogy megérkeztünk már a hajóról látszott 2 manta kis mélységben. Nagy izgatottságomban uszony nélkül ugrottam a vízbe, mely igen buta ötlet volt a nagy áramlásnak köszönhetően.

Valószínűleg a csobbanás miatt a manták elúsztak, de a merüles 4. percében visszatértek. Összesen 5 különböző mantát tudtam megszámolni, melyek közül kettő kb 4, kettő olyan 3-3.5 méteres lehetett, egynek pedig elég szürke volt a hasa.
Abszolút nem zavartatták magukat, gyakorlatilag csak lebegtek ott ahogyan a felszíni hullámok dobálták őket, és csak akkor úsztak el,ha túl közel merészkedtünk.
A 68 perces merülést többnyire 8 és 3 méter között töltöttem, gyakran cm-ekre sem :-) a mantáktól, akik gyakorlatilag végig ott voltak csak egy egy percre tűntek el.
Hihetetlen és leírhatatlan élmény volt.

Az 59. percben egy alattam elúszó mantára startoltam rá, ami alól a másik irányba elúszott egy dajka cápa:-)

Szerencsénk volt, találkoztunk mantákkal! Enélkül egy rém unalmas merülés lett volna, egy rém átlagos helyen...Elsőnek érkeztünk aznap reggel, hála a felturbózott speedboatnak:) Az első mantát én pillantottam meg a tisztitóállomás felett pár perccel a merülés megkezdése után. Intettem a többieknek, hogy húzódjunk közelebb, és le nem véve a tekintetemet a mantáról, közelitettem felé. Hirtelen jobbról, pár méterre előttem egy dajkacápa úszott el keresztben! Később még egy manta felbukkant, iszonyú sebességgel szárnyalt...
Amig nem voltak manták, addig nyugodtan bogarászgattunk, de semmi extrát nem találtunk...

Közepesen jó korallos hely, elején csigák, végén a kékben egy mola-mola! Első merülés Nusa Penidán, és megvan a fődíj, sajnos nem jött közel. Merülés egy része drift, aztán áramlás, sőt mosógép (forgó) is akadt. Érdekes volt.

Első merülés Balin. Korallos rész, mola-molát a távolban láttunk csak. Áramlás változó volt

Ide szintén a mola mola miatt mentem, ismét hiába (lásd Crystal Bay)
Maga a hely párhuzamosan fut a parttal (Nusa Penida) és elég meredeken zuhan alá. Az áramlás erősen visz, gyakran el kellett bújnom egy egy nagy korall mögé,hogy bevárjam az 50 kilós guide-omat, aki kicsit kevésbe vitt, mint engem:-)
Szép, korallos merülés,semmi extra nagy vadat nem láttam. Sajnos.

Mola Mola keresésen voltam. Újfent hiába. Az áramlat elég goromba, kicsit kellett is győzködnöm a bázist,hogy vigyenek el, mert volt 2 kevésbe képzett búvár a hajón, akit végül ki sem vittek a sarokra, csak a hajó körül nézelődtek.

A sarokra erős szembe áramlattal kellett kiúszni. Ott megkapaszkodtunk és kémleltük a nyílt vizet. Tudom unalmasan hangzik, de megint csak hiába. Hát ilyen az amikor nincs mola mola szezon.
Visszafelé jövet miért is ne megfordult az áramlat, úgyhogy küzdhettünk megint (hát ezért nem kezdőknek való hely). Találtunk polipot, és sok kis csigát.
A korallok itt is gyönyörűek, de korallnézésre akad itt bőven sokkal nyugisabb hely.

Ezen a helyen, ha elég hideg a víz van Mola-Mola. Na nem volt elég hideg a víz. Az áramlás piszok erős volt, olyan 5 csomóra saccoltam. Szálltunk, mint a levél marha jó érzés volt. At erős áramlás miatt a koralok aprók voltak. A vízalatti száguldás volt a merülés csúcsa. :)