A kompaktkategória élvonalában
Fotózás1/2. oldal
Ideálisnak tűnt egy laza hurghadai túra ahhoz, hogy végre alaposan ki tudjam próbálni a víz alatt a sokak által dícsért, külső vakuval felszerelt Olympus 5060-szettet.
Régi Olympus digitális gép-tulajdonosként számomra könnyen áttekinthetőnek tűnt az Olympus 5060 menürendszere, igaz, számos új funkciója és beállítási lehetősége miatt új gombokkal is meg kellett ismerkedjek. Amikor a gépet
számomra kölcsönző tulajdonos felhívta a figyelmemet, hogy sok munkám lesz az O-gyűrűkkel, gyorsan összeszámoltam, legalább 6 darabot kell kezelésbe vennem rendszeresen, és akkor még a többi, meg nem bontott alkatrészről nem is beszéltem - nos, lelkileg igyekeztem felkészülni a feladatra. Az 5060-as gyári búvártokja, a PT-020-as meglehetősen termetes, de jól kézre áll. Két O-gyűrűs megoldású, illetve a cserélhető, az objektívhez illeszthető előtétek miatt az objektívnél is van O-gyűrű. A FL-20-as rendszervaku a PFL-01-es búvártokban vihető a víz alá, a meglehetősen sajátos megoldás miatt tehát újabb két O-gyűrű jelent hibalehetőséget. A TTL-vezérléshez szükséges kábel két végén levő található O-gyűrűket sem szabad elfelejteni, ha szeretnénk, hogy a szerkezet tényleg vízhatlan legyen. Ennek ellenére nem kérdés, hogy az 5 megapixeles, 27 mm legkisebb fókusztávolságú gép megéri a befektetett többletenergiát. A hajón már a szett méretével is sikerült némi rangra szert tennem, a víz alatt viszont egyáltalán nem éreztem bumfordinak a gépet. Előzetesen kérdésesnek tűnt, hogy a vakut, fénymérést, zársebességet, rekeszt vagy az érzékenységet a különféle almenükből mennyire tudom gyorsan és könnyen változtatni, de a gép oldalára kivezetett gyorsbillentyűk és az állítást megkönnyítő tárcsa révén mindez gyorsan ment, én ezt jó megoldásnak találtam. Igaz, szokni kell egy darabig a dolgot, hogy az ember valóban gyorsan tudjon dolgozni, és elsőre eltalálja,
melyik gomb megnyomására jön elő a szükséges menü. De aki hosszú távon dolgozik ilyen géppel, az összeszokás után pillanatok alatt állíthat a segítségükkel, olyan gép pedig nincs, ami úgy készít kifogástalan képeket, hogy hozzá sem kell nyúlni. Az 5060-nál manuális üzemmódban a gyorsgombok segítségével azonnal állítható a zársebesség, a blende, a fénymérési-, fókusz- és vakuüzemmódok, valamint az érzékenység. Például a fókusz lehet manuális vagy automata, normál, makró és szupermakró üzemmódban egyaránt. Tehát nekem személy szerint az ergonómia szempontjából nem volt kifogásom a géppel, a gombok kesztyűben is jól kezelhetőek, könnyen elérhetőek.Sajnos nem hallgathatom el, hogy az én régi Olympus gépemen már megtapasztalt, idegesítő vezérlési hibák ezúttal sem maradtak el, időnként a gép szinte semelyik gomb megnyomására nem volt hajlandó reagálni, néha ezen csak több egymást követő ki-bekapcsolás tudott segíteni. Érdemes odafigyelni a módválasztó tárcsát a tokra kivezető tárcsa állapotára, hogy a tok nyitásakor-zárásakor fel legyen húzva. Utána viszont ne felejtsük el rendesen a helyére nyomni, mert előfordult, hogy egy ilyen figyelmetlenség volt a problémák oka.
A tokozott külső vakus megoldás nem tűnt igazán masszívnak, és igazság szerint elsőre nem látszott ideálisnak sem. Viszont ezért cserébe TTL-es vezérlést kapunk, ami az esetek többségében jól működött. A külső vakunak köszönhetően gyakorlatilag elhanyagolhatóvá vált a "hóesés" a képeken, viszont jobban oda is kellett figyelni fotózáskor, hogy a vaku tényleg ott villanjon, ahol arra szükség van. Pilotfény nélkül viszont mindezt nem volt egyszerű beállítani, mindig sorozatképeket kellett lőni. Beállítható, hogy a külső vakuval együtt villanjon-e a beépített vaku is vagy sem. A vakut kizárólag TTL-vezérléssel használtam, az elkészült képekre viszont jellemző volt, hogy sok jó expozció mellett gyakran alulexponáltra sikeredtek. Emiatt talán a vaku aránylag kis teljesítménye is felelős, és ez valamelyest korlátozta a mozgásteremet a zársebesség és a blende beálltásánál. Néha az is segített, ha a téma megkívánta, akkor változtattam a fénymérési üzemmódon. Egyébként az egész túrán folyamatosan manuális üzemmódot használtam, mert véleményem szerint elsősorban így lehet kihasználni a gép képességeit. Nem nagyon változtattam a fehéregyensúly beállításokon, makrófelvételenél általában helyes volt a fehéregyensúly, távolabbról készített halportrék esetén pedig utólag korrigáltam a kékes-zöldes árnyalatokat. Az autofókusz szupermakró üzemmódban néha cserbenhagyott, és az életlenséget a kijelzőn nem láthattam, csak a teljes méretű kép visszanézésénél vettem észre. Amikor viszont kartávolságnál távolabbi témát fotóztam, gyakorlatilag minden kép élesre sikerült.
Amatőr fotósként a legpozitívabb dolog számomra a nagyobb látószög volt. Bár a 27 mm nem igazi nagylátószög, de azért végre lehetőség volt úgy egyben lefotózni nagyobb koralltömböket, roncsrészleteket, hogy nem kellett a Teleki térig hátrálnom. A négyszeres optikai zoom pedig elég rugalmasságot adott ahhoz, hogy makrótémákat is megörökítsek. A nagylátószögű felvételeket teljes méretre nagyítva azonban bizonyos mértékű torzulás is felfedezhető.
Fontos tudni, hogy 5 megapixellel fotózva még akkor is nagyon nagy helyet foglal el egy-egy kép, ha nem RAW, hanem SHQ JPG formátumban dolgozunk. Az 512 Mbyte
méretű kártya nagyjából 140-150 képre volt így elegendő, de mindenképpen előnye az 5060-asnak, hogy az Olympusokban megszokott, sajnos méregdrága xD kártya mellett a CompactFlash kártyák is használhatóak. Azért mindenképpen érdemes valamit magunkkal vinni egy hosszabb útra, amire letölthetjük az aznap készített fotókat. A gép Li-ion akkumulátora teljesen feltöltve kifogástalanul működött egy napig, a következő feltöltésig, tehát 2 merülést és 200 fotót gond nélkül tudtam készíteni vele. Ugyanez igaz a vakura is, amit tölthető AA akkumulátorokkal használtam, elemcsere nélkül fotózva végig a napot. Felszínen elég keveset dolgoztam az géppel, de a képességei alapján nyilván nem rosszabb ezen a téren sem a kategória többi gépénél. Összegzésként talán annyit mondhatnék, hogy az Olympus 5060 tudása, főleg így, külső vakuval felvértezve, már egy amatőr fotós számára is esélyt kínál a szokásos "zöldes halacska a színtelen korallok előtt"-jellegű képek helyett izgalmasabb fotók készítésére, amit bátrabban mutathat meg ismerőseinek. A sokkal több lehetőség természetesen azzal jár, hogy a gépet is jobban kell ismerni, és tudatosabban kell fotózni, hiszen igazán csak így használhatjuk ki a gép nagyobb tudását. Emiatt ez a gép már nem a teljesen kezdő fotósok számára ajánlható. Az az igényes amazőrt, aki egy túrán viszont sokat szeretne fotózni és már nem elégíti ki belső vakus fényképezőgépe korlátozott tudása, annak bátran merem ajánlani, hogy próbáljon szert tenni egy 5060-ra. Az ára - főleg ha teljes szettben gondolkodik valaki - bizony nem kevés, viszont kölcsönözve már aránylag kis befektetéssel is lehet ilyen gépet szerezni.
Köszönjük a Búvárfotó Bt. segítségét a teszt lebonyolításában, a tőlük bérelhető Olympus 5060-Olympus FL-20 összeállítással dolgoztam az Egyiptomban töltött hét alatt.
Gonda Rudolf
Kapcsolódó galéria: Hurghada, 2005 január
Az Olympus 5060 WideZoom víz alatti szett adatlapjai a következő lapon találhatóak!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Málta
