A sorozat szereplői közül többen kerültek a bulvárlapok címoldalára viselt dolgaik miatt, ő azonban azon kevesek közé tartozott, akikkel kapcsolatban nem hallhattunk botrányokról - elvonókúrák helyett forgatásokon bukkant fel továbbra is. A filmezésen túl viszont amiatt is hallani lehetett róla, hogy bátran kiáll elvei mellett, rendszeresen részt vesz tüntetéseken, felemeli a szavát a környezetvédelem érdekében, és saját életével is példát mutat környezettudatosságból. Nagy örömünkre Alexandra szívesen válaszolt kérdéseinkre, amikor az őt híressé tevő sorozatról, búvárkodásról, környezetvédelemről kérdeztük.
Magyarországon elsősorban a Baywatch sorozatból ismerhetnek téged a nézők. Mit gondolsz a sorozatról most, pár év után visszatekintve?
Büszke vagyok arra, hogy szerepeltem a Baywatch-ban. Nagyszerű időszak volt az életemben, és mindenkit szerettem a stábból is. Remek társaság! És természetesen különleges dolog volt benne lenni az első igazi globális televíziós műsorban.

Téged tartanak a sorozatban szereplő színészek közül a legsportosabbnak, és úgy tudom, mindmáig rendszeresen sportolsz. A sorozatban emlékeim szerint számos veszélyes jelenet volt, ezeket a valóságban is nehéz volt forgatni, vagy inkább élvezted az ilyen helyzeteket? És a többi színész hogy állt ezekhez, előfordult-e, hogy valamelyik “életmentőt" kellett menteni?
Imádtam az életmentési jeleneteket! Yasmine Bleeth mondogatta mindig, “adjátok az én mentéseimet Alexandrának, ő úgyis mindig többet akar". Ha a jelentben mondjuk nagyon magasról kellett ugrani, akkor kaszkadőrök szerepeltek a színészek helyett, de egyébként minden más szituációban mi szerepeltünk, mi úsztunk, búvárkodtunk, és így tovább. Minden színész nagyon profi módon dolgozott a vízben, még akkor is, ha nagyon hideg volt. Mivel mindenki jó úszó volt, senki nem került bajba, bár olyan fordult elő, hogy nekem kellett kimentenem egy vendégszereplőt - túlságosan messze vittek ki az óceánba, és ő nem tudott volna visszaúszni.

Több izgalmas víz alatti jelenetet láttunk a sorozatban, de bevallom, nem igazán tudom, hogy veszik fel az ilyeneket. Medencében vagy nyílt vízben dolgoztatok általában, biztosító búvárokkal?
Általában a színészek búvárkodtak, hacsak éppen nem volt felvétel egy másik díszletben, mert akkor dublőr helyettesítette őket. Mivel az óceán Los Angeles közelében igencsak koszos, még a kinyújtott kezedet sem látod, általában egy nagy tartályban forgattuk a víz alatti jeleneteket. Ez egy nagy úszómedence volt, a tengerfeneket imitáló kövekkel és növényzettel az alján (ha netán feltűnt, miért csak szikla van az aljzaton, nos, a homok eltömíthette volna a szűrőrendszert). Mivel a medence csak 10 láb mély volt, ha a jelenet szerint alá kellett merülnünk, mi vízszintesen úsztunk, amit elforgatott kamerával vettek fel, szóval végül úgy nézett ki, mintha lefele úsznánk! Vissza kellett tartani a lélegzetünket, nehogy eláruljanak a buborékok... Ha hullámos vizet kellett imitálni, akkor néhány stábtag hordókat mozgatott le-fel a felszínen. Nem egy high-tech megoldás, de működött! Mindig ott volt két biztosító búvár is a medencében. Az egyik vendégszereplő annyira megbízott bennük, hogy belement abba, hogy a medence fenekén hagyják, mert a jelenet szerint eszméletlen volt - noha nem tudott úszni! Meghatott ez a bizalom, igaz, kaszkadőrcsapatunk tényleg nagyon jó volt. Ilyen helyzetekben mindig ott volt valaki egy reduktorral a vízben, ha szükség lenne rá. Greg Barnett, a vezető kaszkadőr volt egyébként Kevin Costner dublőre a Waterworldben.

Tudom, hogy szoktál búvárkodni kedvtelésként is. Úgy érzem, elég nagy különbség van a kedvtelési búvárkodás, ami elsősorban az örömről szól, és a filmekben látható búvárkodás között, mivel az utóbbiban mindig van valami veszélyhelyzet, feltűnik egy cápa, egy gyilkos, vagy valami más. Mit gondolsz, befolyással lehet ez a búvárkodás megítélésre, nem fordulhat az elő, hogy az emberek úgy gondolják, a víz valami szörnyen veszélyes hely, és csak őrültek merülnek a mélyére?
Azt hiszem, igen, ezek a filmek elriasztják az embereket attól, hogy kipróbálják a búvárkodást! De a dolog másik része az, hogy léteznek csodálatos filmek is, mint például az egyik kedvencem, az IMAX technikával készült “Into the Deep". Meg tudja mutatni, milyen varázslatos a tenger élővilága, és vissza tudja adni a tenger békéjét. Tehát szerintem mind a két irányba hatnak a filmek. Én magam is búvárkodtam már Ausztráliában, Tahitin vagy a Kajmán-szigeteken.

Mivel a valóságban is igencsak szeretsz úszni, gondolom te nem hiszed azt, hogy a víz igazán veszélyes. Meg tudnád fogalmazni, mi jár a fejedben, amikor 6 mérföldet úszol le, vagy egy korallzátonyban gyönyörködsz?
Néha azért még számomra is félelmetes az óceán. Különösen éjjel - soha nem merültem éjszaka! Óvatos vagyok a mólók és más ilyen építmények körül is, mert félek a szörnyektől! Tudom, hogy ez butaság, de néha átfut a fejemen a gondolat. Amikor Bonaire szigete mellett részt vettem a 6 mérföldes úszásban, akkor biztonságban éreztem magam, mert a part közelében úsztam, de a nyílt tengeren nyilván félelmetesebb lett volna. Egy korallkertben nem félek, mert nem vagyok egyedül és mindent jól látok magam körül. Amikor viszont úszol, igazán nem vagy a vízben, csak lenézel néha, szóval talán csak az ijesztő benne, hogy hátha hirtelen meglátok valamit félelmeteset.

Az írás a következõ lapon folytatódik!