Dupla szerencse
KülföldAmatőr roncsvadászok találtak rá egy 18. századi hajóra, majd a további kutatások során ugyanott egy másik roncsra.
Howard Jones búvár Blind Faith címmel könyvet is írt arról, hogy zajlott le a kutatás az Aagtekerke, egy 1000 tonnás hajó után, amit a Holland Kelet-indiai Társaság üzemeltetett. Jones biztos abban, hogy a mellette található roncs a HMS Pallas nevű hajó maradványa, ami 77 évvel a holland hajó után került a hullámsírba.
A búvár, aki egyébként a Falkand-szigeteken is harcolt a királyi tengerészgyalogság kötelékében, elmesélte a váratlan felfedezés történetét: némileg bővíteni akarták az Aagtekerke körüli kutatás területet, amikor egyszer csak észrevettek egy kis ágyút. A korban tipikus ágyút két darabban találták meg, azt viszont csak a felszínen vették észre, hogy a részek tökéletesen összeillenek. Ezek után viszont az igazi meglepetést az okozta, hogy a brit haditengerészet jelzését vették rajta észre. Az eredetileg VIII. Henrik által bevezetett jelölést a 17. századtól már valamennyi, a királyság birtokában levő fegyverre rátették, és még ma is használatban van.
A további kutatások során kiderítették, hogy olyan típusról van szó, amit a HMS Pallas fedélzetén használtak. Hamarosan pedig a királyi haditengerészet hajóin használatos közepes méretű horgonyt is előkerült a lelőhelyen, helyzete megegyezett a süllyedésről szóló leírásokkal. Ezek után ki lehetett mondani, valószínűsíthetően az 1793 decemberében vízre bocsátott HMS Pallast találták meg. A 41 méter hosszú, 11 méter széles hajó 254 fős legénységgel hajózott Henry Curzon kapitánysága alatt. 1798 április 3-án horgonyzott le a hajó Plymouth Sound-ban, amikor a szél erősebbre fordult. Éjszakára némileg csendesedett a vihar, de másnap reggel újra feltámadt a szél. A Pallas sorsa akkor pecsételődött meg, amikor az egyik horgony leszakadt, és a hajó a sziklák felé sodródott. Úgy festett, hogy a legénységet sem sikerült megmenteni, de szerencséjükre a hajó nem süllyedt el azonnal, és egy matróz kivételével valamennyien megmenekültek. Ez a nap viszont nem hozott mindenkinek szerencsét, a HMS Canadához indult mentőcsónak a viharban felborult, és ez négy ember életét követelte.
A búvárcsoport egyik tagja a 77 esztendős Ray Ives (akiről szép dokumentumfilmet készítettek a közelmúltban) arról az elméletéről beszélt, hogy nem véletlen a két roncs hasonló helyzete. Valószínűleg ugyanolyan időjárási viszonyok okozták a vesztüket, hasonló az elsüllyedésük története. Howard Jones pedig arról elmélkedett, talán a megtalált hajóágyú volt az, amiről a vihar napján a vészjelzést leadták- de ez már soha nem fog kiderülni. A roncskutatók a leleteket bejelentették a hatóságnál, és az English Heritage képviselői is látogatást tesznek majd a maradványoknál.
[ DIVE ]