Cápák a mosógépben
Utazási élmények2/4. oldal
A Maldív-szigetek fővárosa Male. Nem egy átlagos világváros, tekintettel arra, hogy egy durván 1.2 km szélességű és 1,8 km hosszúságú szigeten terül el, tengerszint feletti magassága 3 méter- persze csak ott ahol nagyon magas. Csak emeletes házak vannak, mivel a horizontális terjeszkedés teljeséggel kizárt, minden tapalatnyi föld be van építve. A turisták itt általában tranzitban vannak, számunkra egyetlen igazi látványossága talán a piac meg a halpiac volt. Néhány árucikket, főleg cipőt, olcsón lehet vásárolni, de azért túlnyomóan nem a vevőknek okozandó örömszerzés a fő célkitűzés. A boltok jócskán eltérnek árakban, az eladók pedig mentalitásban a Délkelet-Ázsiában megszokottól. Szóval vásárolni ide nem érdemes jönni. Klasszikus értelemben vett éttermeket sem nagyon találunk, ha pedig valaki fel szeretne hajtani egy jó hideg sört a melegben, az bizony nagyot fog csalódni, ugyanis nincs.A reptér a fővárossal szomszédos szigeten van, illetve rajta is van, mert elöl-hátul lelóg róla vagy 1 kilométert. A terminál mellett nem taxik és buszok várnak, hanem kisebb-nagyobb hajók, amik aztán viszik az embert az úti céltól függően egyenesen a kiválasztott szigetre, vagy nagyobb távolság esetén a transzfert lebonyolító speedboatokra, hidroplánokra.
Minket egy komp-szerű hajó várt, amiről később kiderült, hogy az a helyi -bár kissé méretes- zodiac. A maldív szafarizás ugyanis jócskán eltér a Vörösön megszokottól, sőt, talán egyedüli a maga nemében az egész világon. Van egyszer maga a hajó, amin laksz, eszel, alszol és tartózkodsz egész nap. A miénk egy 28 méteres, fából készült, az egyiptomiakra cseppet sem hasonlító szép kis alkalmatosság volt. A taton az "étterem" hatalmas asztallal, 14 székkel, ventillátorokkal (és egy odakötözött hatalmas fürt banánnal, amelyből bármikor szakíthattál), középen egy zárt szalon, bárral, plazmatévével, PS3-mal, satöbbivel. Előtte egy fedett, de nyílt társalgó, és az orr részen néhány napágy. Egy szinttel feljebb, még több ágy a napozófedélzeten, a légkondis, saját fürdőszobás kényelmes kabinok meg lent. Mindehhez hét főnyi személyzet. De sehol semmi jele a hajón annak, hogy búvárkodni megyünk...
No, hát erre való a nem sokkal kisebb másik hajó, amelyikkel merülni jársz, és ezzel bonyolítod le az összes jövés-menést, transzfert, szigetre kikötést, stb. Ezen van a kompresszor és a palackok, no meg ha már felszereltél, a komplett búvárcucc. Merülés előtt ez a kishajó (helyi nevén a dhoni) beáll a nagy mellé, és a csapat átszáll rá. Ez visz aztán el a merülő helyhez, közben van idő felöltözni, felkészülni. Több kijárat is van az oldalán a vízbeugráshoz. Ha vége a merülésnek, ezzel szedik össze a búvárokat (ami nem mindig egyszerű feladat, de erről majd később) és viszik vissza a(z anya)hajóra. Útközben isteni kókuszdiót szolgálnak fel az elvesztegetett energia pótlására. Aztán a dhoni elvonul megfelelő távolságba, hogy a kompresszor zaja ne zavarja a pihenni vágyó vendégeket...Most pedig egy kis geológia- ha nem is túlzottan tudományosan. Azt hiszem, a Maldív-szigeteknek teljesen egyedülálló a szerkezete. Az Indiai-óceánban van egy hatalmas, észak-déli irányban húzódó, átlagosan 150 kilométer széles fennsík, amely jócskán kiemelkedik a környező tengerfenékből. Ezen a fennsíkon, amelyet 2000-2500 méter mélységig korall alkot, és csak az alatt kezdődik a földkéreg, vannak a kisebb, jól körülhatárolható, 20-60 kilométer átmérőjű, korallból álló képződmények, az atollok. Ezek nagyjából két sorban, a fennsík két oldalán sorakoznak, de persze akadnak kisebbek, összevissza is. Maga az atoll is önálló egység, gyakorlatilag egy korallgyűrű (helyi nevén faru), amelyet néhány helyen megszakítanak a csatornák, az ún. kandhoo-k, főleg a külső, tehát a fennsík szélével egybeeső oldalakon. Az atollokon belül, de gyakran a csatornák torkolatában- és ezek a merülés szempontjából kiemelkedő helyek- találhatóak a thilák, amelyek legmagasabb pontja is legalább 8-12 méter mélyen van a felszín alatt, valamint a girik, amelyek épphogy ki nem érnek a vízből, és ebben hasonlítanak leginkább a vörös-tengeri zátonyokhoz. Aztán vannak még természetesen a -búvár szemmel semmire sem való- szigetek, amelyek a képeken sokszor látott igazi "giccses" maldív hangulatot árasztják: fehér homoksáv, pálmafák, cölöpökön álló bungalók, pár csónak és hidroplán, azaz a nagybetűs nyaralóparadicsom.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) nehéz körülmények 
Kecskemét
