Koh Tao-i kalandok
Utazási élmények1/2. oldal
Thaiföld egyik izgalmas lehetőségeket kínáló régiójával ismertet meg minket ez a beszámoló.
Tizenegy órás repülés után, valamikor a reggeli órákban érkeztünk meg a tizenkét fős búvárcsoportunkkal Bangkokba. Szikrázó napsütés, hatalmas hőség, párás levegő. Ez volt az első élményünk, a második pedig az, hogy egy kicsit eltévedtünk a hatalmas reptéren. Tanácstalanságunkat ugyanaz a rendkívüli segítőkészség és vendégszeretet oldotta meg, ami végigkísérte utazásainkat az ország minden területén. Hamarosan a légkondicionált buszban ülve suhantunk a belvárosi hotelünk felé. Kitartóan figyelve sem tudtam felfedezni egyetlen használtnak, vagy ócskának tűnő járművet sem. Lehet, hogy azokat hozzánk exportálják? Utunk nagy részét több emelet magasban futó három-négy sávos gyorsforgalmi utakon tettük meg, melyek minden irányban keresztbe kasul futnak a városban. Első este csak egy rövid városnéző sétára volt már erőnk. Iszonyú forgalom, rengeteg ember (6 millió lakos), kipufogógáz. Ez volt az, amihez legelőször hozzá kellett szoknunk. Szerencsére csak néhány háztömbnyire volt a Lumphini park, így oda igyekeztünk, térképünk segítségével. Kocogók és egyéb más sportot űzők töltötték meg a parkot, de a legérdekesebb az volt, ahogy egy kisebb tömeg méretű ember aerobikozott a füvön, egy, a dobogón mozgó oktató vezényletével.
Másnapi programnak a királyi palota és a Wat Phra Kaeo megtekintését eszeltük ki. Nehéz lenne szavakkal hitelesen leírni azt az élményt, amit ezek az épületek, szobrok, színek, formák nyújtanak egy európai ember számára. Az ősi Sziám meseszerű világa elevenedik meg a szemünk előtt. Kicsit bátortalanul léptünk be az épületekbe az ajtók két oldalán álló nyolc méter magas, goromba arckifejezésű szobor-őrök miatt.A következő és egyben utolsó bangkoki napunk reggelén testközelből nézhettük meg a világhírű úszópiacot. Öt-hat személyes keskeny és hosszú motoros ladikokba ültettek bennünket, és keresztbe kasul hajóztunk a keskeny csatornákon, egészen a központi piacrészhez. Először mozdulni sem mertünk, nehogy felboruljunk és a krokodilok reggelijévé váljunk, bár ez egy élénk fantáziájú útitársunk ötlete lehetett, mert én egy szem vérszomjas krokodilt sem láttam. Közel száz hasonló csónakokból árusították a legkülönfélébb zöldségeket, gyümölcsöket. Természetesen néhány, számunkra ismeretlen, de bizalomgerjesztő formájút mi is megkóstoltunk, a nevüket azóta sem tudom. Délután Kanchanaburi hírhedt látványosságán, a Kwai folyó hídján sétáltunk át és hazafelé a tévétorony méretű, (127 m magas) Phra Pathom templomot néztük meg, ahol i.e. 150-ben elsőként kezdték hirdetni a buddhizmust.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Budapest
