A fenékhálós halászat vége?
KörnyezetvédelemKorszakalkotó megegyezés jött létre a mélytengeri vonóhálós halászat ügyében. Ez a világ legártalmasabb halászati formája, a világ óceánjainak közel negyedén alkalmazzák.
"A megállapodás egy nagy előrelépést jelent a tengeri biodiverzitás csökkenésének megfékezésében, és hozzájárul a helyes mélytengeri-halászati igazgatás kialakításában", mondja Alistair Graham, a WWF mélytengeri igazgatással foglalkozó felügyelőség részéről.
A megegyezés értelmében beszüntetik a fenékhálós halászatot azokon a vizeken, amelyekben vagy valószínűsíthető vagy már bizonyított a sérülés az ökoszisztémában mindaddig, amíg jelentős összegű adót nem vetnek ki a tevékenységre, és amíg felméréseket nem végeznek a tengeri élőlények pusztulásának megelőzése érdekében, mint amilyenek a gyenge alkalmazkodóképességű halak, a hideg vízi korallok és szivacsfajok.
Megfigyelőkre van szükség minden halászhajóra annak érdekében, hogy biztosítva legyenek a szabályok betartatása. A megfigyeléssel járó költségeket a halászhajóknak kell állniuk. Ez az emelkedő üzemanyag árak, és a kutatásokra valamint az adóra fordított összegek a halászat költségeit meg fogják emelni, ezzel valószínűleg gazdaságtalanná válik majd a halászatnak ez a formája, és felhagynak vele.
A megállapodás szeptember 30-án lép életbe, ez az a határidő, amit az ENSZ szervezete hozott a mélytengeri vonóhálós halászat beszüntetésére azokon a területeken, ahol nem hoznak érdemi szabályozást a halászati igazgatásban 2007 végéig.
Az értekezlet kevésbé volt sikeres a nyílt vízi halászat megítélésében.
Nagy jelentőségű állományok vannak tintahalakból és makréla fajokból a tengerekben. Számos halrajt súlyosan érint a halászat túlzott intenzitása. A Chile partjainál élő közönséges makréla (Scomber scombrus) gazdaságilag az egyik legfontosabb halfaj a Csendes-óceán déli régiójában, beszámolók szerint azonban mára annyira túlhalászták, hogy teljesen eltűnt a területről. A WWF aggódik amiatt, hogy azok a megegyezés szerinti, időszakonként elvégzendő mérések, melyek a nyílt vízben élő makréla populációjának megóvását célozzák nem megfelelőek, miközben a megállapodás kidolgozása már a végéhez közeledik.
Ha a makréla esetében engedélyezik az állomány túlhalászását, annak ökológiai, szociális és gazdasági kihatása egyaránt komoly lenne, különösen a segélyekből élő helyi közösségekre nézve, nem beszélve arról, hogy olyan fajoknak, mint a tonhalak vagy a kardhalak, a makréla az egyik fő tápláléka.
Tóth Andrea
[ Greenfo ]