Könyvismertető: Merülés!
A búvárkodásrólAz ember nem is tudja, mit gondoljon elsőre egy tinédzsereknek szánt kalandregényről. Ha elfogadható szinten sikerül tartani a búvárszemüveg szó előfordulását, nagy gond már nem lehet.
Nos, Gordon Korman három kötetes könyve (ez a formátum kissé pazarlónak tűnik, mert a nagy betűméret miatt egy este alatt simán kivégezhető egy epizód) a búvárszemüveg terén nem áll rosszul, mert csak egyszer szerepel leírva ez a szó. Viszont az oxigéntartályokban nincs hiány, és ez főleg azért meghökkentő, mert tiszta oxigénnel teli palack is előfordul a könyvben. Mindenesetre szakmai lektor híján nem árt a búvárkodásban járatlan gyerekeknek "fordítási jegyzéket" is mellékelni, mert pár csúnya hiba becsúszott a magyar változatba.Ezt azért megszokhattuk sajnos, és legtöbbünk már fel sem akad az ilyesmin. Végülis kalandregényről van szó, mi tudjuk, hogy mi lett volna a helyes fordítás, és el is tudjuk magyarázni, ha szükséges. Maga a történet a lényeg, a fordulatos sztori, ahol négy, nyári vakációját egy kutatóállomáson töltő gyerek keveredik hajmeresztő búvárkalandokba. A hajmeresztőt komolyan gondolom, ugyanis ahhoz képest, hogy a négyből hárman igencsak kezdők, olyan dolgok kerülnek elő, amit sokmerüléses profik is csak filmekből ismerhetnek. A kincsre vadászó búvárifjoncok és körmönfont ellenfeleik több, mint meglepő helyzetekbe kerülnek a víz alatt, hogy finoman fogalmazzak.
Ezek után talán én is meglepetést okozok: várakozáson felül olvasmányos könyvnek találtam ezt a munkát, a befejezésre kíváncsian, gyorsan haladtam vele. Sem a képtelen helyzetek, sem a fordítási hibák nem voltak elegendőek ahhoz, hogy dühösen lecsapjam, mert szó, ami szó, ügyes munka, és barátnőm is lelkesen olvasta velem párhuzamosan (mégiscsak előny a három kötet?). A történet végig lendületes, tehát ez egy jó kis kalandregény. De én már öreg búvár vagyok, olvastam is már mindenféle dolgokat, szóval talán nem én vagyok az ideális kritikusa a Merülésnek, gondoltam. Így aztán olyan tinédzser véleményét szerettem volna megtudni, aki életkora alapján sokkal közelebb áll a könyv célközönségéhez.
Nos, Lilla volt olyan szíves, és segítségemre sietett. Abból, hogy ő is igen gyorsan végére jutott a könyvnek (sőt, az egy hét alatt még húga, Hanna is elolvasta), arra következtettem, a maga módján szórakoztatónak találta. Aztán amikor beszélgettünk arról, mi a véleménye, kiderült, hogy gyakorlatilag megegyezik az enyémmel: izgalmas, csak néhol már erősen túlzó. Lilla szerint érdemes lenne a borítóra nagybetűvel felírni, hogy ez mese, nem a valóság. Persze a felkért kritikus nem csak egy átlagos ifjú olvasó, hanem a főszereplőkhöz hasonlóan búvár, csak talán tapasztaltabb náluk. Így aztán sokkal feltűnőbb volt számára a búvárszemmel képtelenségnek tűnő eseménysorozat, mint egy hétköznapi 13-15 éves gyereknek. Meglátása szerint viszont a nem búvár gyerekeknek meg az időnként felbukkanó szakkifejezéseket kell elmagyarázni. Így aztán arra jutottunk, hogy talán az ideális olvasó olyan gyerek, aki maga nem merül, viszont valamelyik hozzátartozója igen.
Ennyi hát közös értékelésünk összegzése. Én személy szerint ajánlanám-e a könyvet? Nos, úgy gondolom, ha manapság egy tizenéves nem tévézik, hanem mindenáron olvasni akar, már jó. Ha ráadásul érdeklődik a búvárkodés iránt is, szórakoztatónak fogja találni a Merülést. Hogy mennyire, az ízlés kérdése. Talán egyszer pedig annyira népszerű lesz a kedvtelésünk, hogy nem kell sopánkodnunk az oxigénpalackok miatt- mindenki tudni fogja, hogy az átlag hobbibúvár bizony sűrített levegőt visz magával.
GR
Gordon Korman: Merülés!
Egmont Hungary Kiadó
2006
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Szolnok
