BSAC baleseti jelentés 2006
A búvárkodásrólValamelyest csökkent az esetek száma az előző évihez képest.
Összesen 379 eseményt jelentettek, ami azt mutatja, hogy a kilencvenes évek folyamatosan növekvő tendenciája után kisebb-nagyobb eltéréssel állandósulni látszik a 400 körüli szám. Az esetek 65 százalékát a nyári időszakban jelentették, amikor nagyobb a búvárok aktivitása.A kilenc fő csoportba osztott események listáját 105 esettel a dekompressziós betegség vezeti, hasonlóan a korábbi évekhez. A felemelkedés közben történt események száma folyamatosan nő, most 99 ilyen szerepel a jelentésben. Itt tipikusan kontrollálatlan, túl gyors emelkedésről van szó, és ha az eset dekompressziós betegséget eredményezett, akkor oda sorolták be, nem a felemelkedéssel összefüggő esetekhez.
Stagnál a mélymerülés során történt esetek száma, a legtöbb eset pedig 21-30 méteres mélységben történt merülések során következett be. A konkrét esetek viszont a leggyakrabban a felszínen történtek, például a dekompressziós betegség tüneteit a búvár jellemzően a merülés után érzékeli. Hasonló módon a felszínen történnek a hajózáshoz köthető esetek például. Az esetek elszenvedői a leggyakrabban a Sport Diver és az Advanced fokozatú búvárok. (A Sport Diver nagyjából az amerikai rendszerek haladó fokozatának felel meg, míg az Advanced kifejezetten magasan képzett kedvtelési búvár, a mester búvárhoz hasonló fokozatú.)
A jelentés 16 végzetes eseményről számol be, ami valamelyest alatta marad az utóbbi tíz év 17,7-es átlagának. A 16 áldozatból 4 volt BSAC tag. Részletesen szólva az okokról, egy esetben szívrohamot állapítottak meg, de még további esetek vizsgálata is folyik, ahol ez lehetett az ok. Három esetben a semleges lebegőképességet fenntartani nem képes búvárok vesztették életüket, egy a felszínen süllyedt el közülük. Hét esetben az áldozat elszakadt társától, egyszer sem tervezett szétválásról volt szó. Négy esetben a felszínen találtak rá az eszméletlen áldozatra, három esetben a búvár nem emelkedett fel. Négy esetnél a felszerelés okolható, ebből kettőt egy alapos társellenőrzés megelőzhetett volna, a másik két esetben a reduktorral volt probléma. Két haláleset köthető szólómerüléshez, szintén két esetnél pedig hárman merültek együtt. Két esetben fogyott el a búvár levegője. Három esetnél az áldozat újralégzővel merült, szintén három esetben lépett fel végzetes dekompressziós betegség. Egyetlen eset volt, amikor a búvár 50 méternél mélyebbre merült, ő 66-ról minden megállót kihagyva emelkedett a felszínre.
Mint látható, gyakran az egyik probléma következménye volt a másik, és néhány esetben még további vizsgálatoknak kell tisztáznia, pontosan mi is zajlott le. Az utóbbi éveket tekintve pozitívum, hogy messze most volt a legalacsonyabb a mélymerülés során bekövetkezett tragédia. Három búvár külföldön vesztette életét, ketten újralégzővel merültek 80 méterre, a harmadik búvár pedig egy 50 méteren levő roncsban rekedt.
A dekompressziós betegségek elemzésekor is kiderült néhány fontos információ. 35 esetben nagyobb volt a mélység 30 méternél, 30 esetben volt szó kontrollálatlan emelkedésről, 27 esetben ismételt merülés után következett be, 15 pedig dekompressziós megálló kihagyása után. Az inkább a szerencse kérdése, hogy a többi kontrollálatlan emelkedés után nem jelentkeztek tünetek. A kontrollálatlan, túl gyors emelkedés bekövetkeztében még mindig a szárazruha vagy a mellény az egyik vezető ok, 18 ilyen eset történt. De 53 esetben egyszerűen csak arról volt szó, hogy a búvár nem volt képes szabályozni a lebegőképességét, ami egyszerűen a képzettség hiányára vezethető vissza.
Összességében elmondható, hogy a balesetek száma stagnál, új veszélytényezők nem merültek fel. Folyamatos gyakorlás és alapos társellenőrzés segítségével sok eset elkerülhető lett volna. Ismét fel kell pedig hívni a figyelmet a kontrollálatlan emelkedések növekvő számára, ami indokolttá teszi, hogy még nagyobb hangsúlyt a lebegőképesség a búvárképzésben.
A teljes jelentés itt olvasható.
[ BSAC ]
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Málta
