Ikuani pápua nyelven zátonyt jelent. Minden magyarázat, jelző, becenév nélkül "a" merülőhely neve, hajóval alig húsz percre a bázistól.
Hosszú zátony, a vonulat teteje 8-12 méter mélyen húzódik, északi oldala meredekebben és biztosan fut a mélység felé, nyíltvíz hangulatot sugall. Nem a koralljairól híres, bár a déli vonulata mentén rengeteg koralltömb kínálja a kemény korallformációk változatos szépségét. Ellentétes, déli áramláskor ez a lankásabb, tagolt déli oldal vonzza a halakat - sajnos a látótávolság kisebb ilyenkor. Ha fordul az áramlás, lassan teszi, ilyenkor nem érezhető az, hogy kis mélységnél a víz néha durva erővel akarja magával ragadni a búvárt. Ez az átbukó áramlás nem gond, ha az ember megkapaszkodik a reefen lobogni és figyelni.

Ha nincs áramlás, nincs cápa! - ez pedig cápanézős hely. No meg halakkal táncolós. A merülés második felére érünk be általában abba a zónába, ahol a feltűnnek a főszereplők: bemelegítésnek zászlós halak, a nyílt kék víz felől pedig sokkal több diszkoszhal rajzolódik ki, mint a koralloknál. Pár tucat is akár! Van tonhal, torpedótestű predátorok, makrélák, cirkáló travelyk, azaz mindenki hajtja az apró halakat. Fortyog a víz a doktorhalak rajaitól, kis kék íjhalak verődnek légiókba, hatalmas barakudatestek húznak el kötelékben a nagy hallevesben.

Dobban a víz, ahogy halrajok egyszerre rebbennek, ahogy a cápa elrugaszkodik: mintha a tenger pulzusát érezné az ember. bővebben:www.kerasub.hu/?p=799