Kipróbáltam a merülést az idén októberben hivatalosan megnyitott Molnár János barlangban.
A honlap még feltöltés alatt de a Facebook oldal már tele friss képekkel és promóciós videóval.


A Kessler Hubert terem és annak a környéke amit érvényes orvosi igazolással haladó , szárazruhás búvárok is megcsodálhatnak a helyi merülésvezető útmutatásával.
A komolyabb barlangi végzettséggel rendelkezők merülési lehetőségei szinte korlátlanok mert több km járat van bekötelezve.

A kocsit zárt parkolóban lehet hagyni és van kulturált öltöző is. Biztonságos, rozsdamentes trepnin közelíthető meg a víz és krómacél lépcsőn lehet kijönni a merülés után. Lent 6 méteren stage állomás 100%-os oxigén palackkal.

A teremben a látótáv kicsit gyengébb a víz 27 C fokos de ahogy a járatokba beúszni úgy a hőmérséklet lecsökken 20-21 fokra és addig látni amíg a lámpa csak elvilágít.

Mindenkinek ajánlani tudom ezt az élményt !

Remélem nem sértek semmilyen szabályt!
Véletlenül néztem be ide, megláttam a Molnáros beszámolót,
gondoltam beajánlom az enyémet is! No meg az oldalunkat!
www.ittmerultunk.hu/?action=cikk&cikk_id=12
Szép napot!
Mr.Big

István terem, dupla palack.
A delfin szikláig ismerős szakasz, onnan ismeretlen terepen és én mentem elől. Előzetes térkép vizsgálat és a merülés előtt eligazítás szerint eltévedni nem lehet, mert nincs hol.
Egyenes folyosó, mellékjárat nincs csak merülés lefele a nagyteremig. Nem is volt gond, szépen lassan nézelődve a falon kitámasztva magam lesunnyogtam az Oti- keserveként tisztelt kiszélesedésig ahol átugrottam a túloldalra és haladtam tovább. Egyszer csak a járat elfogy, és egy csodálatos terembe érkeztem.
A kb. 3 méter magas és 6-8 méter széles teremben álomszép alakzatok, kristályos falak tárultak a szemem elé. Hoppá, megérkeztünk István terembe. A vezető kötél befut a terem közepére a tükörsima üledékből kinyúló vasrúdhoz, ott két ágra szakad balra és jobbra lehet haladni. Előzetes eligazítás szerint itt balra fordulok a Neo-Dexion ág felé.
Mután jól felvertem az üledéket nekem még volt látásom, hiszen a felhő mögöttem volt, így elsunnyogtam a dexion ághoz, bekukucskáltam de nem nagyon mertem bemenni - lefele menet egy párszor felakadt a kissé rendezetlen felszerelésem, nem akartam kockáztatni. Azért onnan nézve is be lehetett látni azt a szakaszt, nagyon szép volt.
Megfordultam, jeleztem hogy forduljunk vissza. Vezetőm áttette a kezem a mögötte lévő kötélszakaszra -visszafele is én mentem elől- és elindultam kifelé. Itt már meg sem próbáltam lebegni, óvatosan kilépegettem. A kereszteződéshez elérve tiszta víz várt ránk, így be tudtam nézni a terem másik felébe is. Egy merüléssel egyébként tipikusan csak az egyik oldalt szabad végignézni, mivel az olyan kocabúvárok mint én jól felverik az üledéket.

Hideg víz útja, dupla palackkal.
A rövid eligazítást követően átbandukoltunk az utca túloldalán lévő barlang bejárathoz. A dupla kicsi palackokkal lényegesen könnyebb volt átcsusszanni a műanyag cső feletti szűk résen a bejáratnál, mint az első merüléskor a mono 15-tel.
A fent megbeszéltek szerint odafelé nem sokat nézelődünk, hanem lemegyünk a 25-28 méteren lévő "hídegvíz útja" járatba, és majd visszafele szöszölünk. Így is lett, lefelé egy kicsit megáltunk a cápa fogas résznél, és a baritos falnál de csak rövid ideig. A merülés "neheze" akkor következett, miután elértük az első merülés végét jelentő baritos falat. Innen ugyanis nem volt tovább sziklás rész, az aljzatot üledék borította, ezért aztán az óriásterem túlsó végében álló hatalmas szikláig el kellett úszni. Ez nem hangzik nehéznek, de ne felejtsük el, hogy nincs uszonyunk, nincs jacket amivel lebegni tudunk, kicsit túl vagyunk súlyozva a nagyobb stabilitás miatt és a lábunkon csizma van, így a lábtempó semmit sem ér.
A megoldást az erős elrugaszkodás, és a mellúszáshoz hasonló evickélés jelenti.
Nem volt túl könnyű feladat, de azért megvalósítható, végül mind a hárman szerencsésen követ fogtunk a szikla túlsó üledékmentes oldalán.
Ezután lemerültünk a hidegvizes járatba, ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a hatalmas szikla hátsó oldalán lefutottunk egy alattunk nyíló járatba.
Itt aztán ismét kicsit felfelé kellett mászni, mivel a járat alja üledékes, ezért a két lábunkat a sziklafalon megtámasztva -mintha kútban akarna felmászni az ember - araszoltunk fel a járat végébe. Ott benéztünk egy szük, és nagyon hosszú vágatba - az már nem járható embernek, majd vissza araszoltunk az óvatlanul felvert üledékben. Érdekes volt, ahogy az odafele kristálytiszta víz hogyan válik egyik pillanatról a másikra opálos, alig átlátható szmötyivé. Szerencsére a vezetőnk ismerte a barlangot mint a tenyerét, így visszavezetett minket a nagy kőhöz, ahol már ismét tiszta víz fogadott. Felfelé a sziklákhoz tapadva a kötél segítségével eljutottunk a baritos falig a melegvizes ágba, ahonnan ismét a már ismert útvonalon - köveken ugrálva, a műanyag csövön járva - visszajutottunk a bejárathoz.

Budapest Budai oldalán található víz alatti barlangrendszer, 2002-ben szabadon merülhető volt, akkori legmélyebb pontja az István terem 36m. Kristálytiszta meleg termálvíz, érdekes alakzatok és baritos kristályok, de kőkemény zárt tér egy levegős üreggel. Általában több merüléssel, szakaszonként lehet megmerülni. 2003-ban egy új szakaszt fedeztek fel, amivel európa egyik hanem a legnagyobb víz alatti barlangrendszerévé bővült, hatalmas terek és hosszú járatok, technikai mélységek. 2007 év végi állapot szerint üzleti befektetők ingatlan érdekei miatt a barlang szinte egyáltalán nem merülhető.
Élővilág nincs benne, fosszilis maradványok mint cápafog, csiga és a barlang a látnivaló.
Bővebb ismertető a régi járatokról: buvar.bunny.hu/molnarjanos