2023. március 4-én a New-York-i ENSZ központban majdnem két évtizedes küzdelem és a célegyenesben 38 órás maratoni tárgyalás után megszületett az ENSZ óceánvédelmi egyezménye. Csaknem 200 nemzet vezetői megállapodtak arról, hogy 2030-ig a nyílt tengerek 30%-át védetté lehet nyilvánítani. Ez az arány a tudósok szerint minimálisan szükséges ahhoz, hogy megőrizzük és helyreállítsuk az óceánok élővilágát, ami azért is létfontosságú, mert a tengeri élővilág nélkül nem maradhat fenn a szárazföldi élet sem.

A Greenpeace óceánvédelmi kampányának helyszínen lévő munkatársa, Laura Meller elmondta: "Ez egy történelmi nap a természetvédelemben, amely bizonyítja, hogy még ebben a megosztott világban is képesek vagyunk összefogni és a természetvédelem, valamint az emberek érdekei győzelmet arathatnak a geopolitikai érdekek felett. Ez okot ad a reményre. Dicséret illeti a nemzeteket, amiért kompromisszumokat kerestek, félretették a nézeteltéréseket és olyan szerződést fogalmaztak meg, amellyel megmenthetjük az óceánokat, erősíthetjük az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességünket, és biztosíthatjuk emberek milliárdjainak az élelmét és megélhetését."

A munka java azonban még most következik. Minden megállapodás annyit ér, amennyit betartanak belőle, úgyhogy most azon kell dolgoznunk, hogy ezt az egyezményt valóban végrehajtsák. A következő lépés, hogy a nemzetek minél előbb ratifikálják a szerződést és elkezdjék kijelölni a védett területeket, hogy ezáltal megvédhessük az óceánokat és azok élővilágát a következő generációk számára!

Miért olyan fontos ez nekünk itt Magyarországon, amikor nincs is tengerünk? Azért, mert tengeri élőlények nélkül nem maradhat fenn az élet a szárazföldön sem. A tengeri fitoplanktonok termelik a légköri oxigén 50%-át, és a tengerek nélkül 50%-kal magasabb lenne a levegőben a szén-dioxid mennyisége – azaz a Föld lakhatatlan lenne.

Az óceánok élővilága óriási veszélyben van. A halállományok 93%-a már túlhalászott, vagy annak a küszöbén áll. Ez azt jelenti, hogy a halak nem képesek olyan gyorsan szaporodni, hogy pótolják a veszteséget. Az összes ragadozóhal, köztük a tonhalak, tőkehalak állományainak nagy részét már lehalászták, a kékúszójú tonhal közvetlenül a kipusztulás szélére került. A legpusztítóbb halászati módszereket, a fenékhálókat és a "halálfüggönyöknek" is nevezett, majdnem láthatatlan nejlon hálókat még mindig használják. A műanyag hulladékok kétszer akkora felületen borítják a tengert, mint az USA területe. Mostanra 400 oxigénhiányos "halott zóna" jött létre a tengereinkben az élővilág elpusztítása és a műtrágyák bemosódása miatt.

[ Greenpeace ]