A novemberi fordulónk témája az Ember a roncson volt, és olyan roncs fotókat várunk, ahol búvár is szerepel a víz alatti képen.

A győztes kép:
Fefe - The world of silence - A csend világa (15 pont)

Bunny - Utolsó landolás (11 pont)
elche - Cím nélkül (8 pont)
macok - Zenobia (8 pont)
Thomasbuvar - Cím nélkül (3 pont)

Gratulálunk a győztesnek és köszönjük mindenkinek a képeket. Köszönjük a zsűrinek - Előd László, Gulyás Zsolt, Násfay Béla - a több éves munkáját! 

A december hónapra nem lehet képet küldeni, az elmúlt 10 év összes fordulójának nyertes képét fogjuk megmérettetni.

Előd Laci ebben a hónapban is értékelt, de előbb következzék néhány mondat a mestertől.

Köszönöm szépen az elmúlt évek figyelmét, türelmét de legfőképpen, hogy élve hagytatok! Néha talán keményebben fogalmaztam, de soha nem a bántás vezérelt hanem a jobb képek készítésének reménye. Talán néha nem is volt igazam, de hát ez egy ilyen szubjektív műfaj! A tévedés jogát a szerző fent tartja! Azt viszont mindig bánni fogom, hogy Garfield képeit az anonimitás miatt néha megdicsértem, talán néha még első helyhez is juttattam, de ezzel már együtt kell élnem, ezt a terhet magamnak kell tovább cipelnem. Mindenkinek sok jó képet kívánok, és ne feledjétek el, hogy nem a díjakért fotózunk, hanem a jó képekért, és ha így fogunk gondolkodni akkor a díjak is jönni fognak! - Előd László

Bunny - Utolsó landolás A képen azt érzem, hogy a szerzője merülése elején ahogy közeledett a roncshoz tolt egy képet, vagy amikor éppen távozott búcsúként rányomott az expo gombra. Lent a fotósok keményen nyomják, a középső be is takarja a roncsot és teljesen véletlenszerűen helyezkednek el. Kétségkívül nem mondható zavaróan műnek, beállítottnak a modellek pozíciója. De ettől kicsit amatőr is lesz a kép, miközben hangulatos is, nem gyakran látni repülőgép roncsot egészben a víz alatt. Talán egy jobb, profibb ff feldolgozás még kicsit javíthatott volna a képen.	Thomasbuvar - Cím nélkül Ezen a felvételen, annyi minden van, hogy a ff választás tovább ront a helyzeten, még kivehetetlenebb minden. Első ránézésre szinte alig lehet felismerni mit is látunk. A jó képek egyszerűek, letisztultak és a tekintetet vonzzák a fő téma felé. Itt ez nem tud megtörténni, azt sem tudom mit nézzek. A színek, a vaku használata talán kicsit ki tudta volna emelni a kép alján a dolgokat és jobban kivehetővé tette volna mit is látunk, picit egyszerűsítette volna a látványt. Talán.
macok - Zenobia Tetszik az átlós elrendezése a roncsnak és a búvár sem középre került, talán még is szerencsésebb lett volna, ha inkább a bal alsó részre lett volna helyezve, így nem kifelé úszna a képből, hanem befelé a roncs irányába. De attól, hogy a búvár kontrasztosabb a képen, jól érzékelhető a mélység, ugyanakkor jó, hogy nem túl nagy a kollega úr, mert így a roncs nagyságát is szépen hangsúlyozza. Az arányok szépen el lettek találva.	Garfield33 - Unalom Nem tudom a kép címe, a fotóra vagy a történetre vonatkozik, de engem tényleg nem hozott tűzbe ez a felvétel, szerény döntésem szerint nem fért be az első ötbe, pedig nagy esélye volt rá. Már nem a minősége, hanem a kevés induló miatt. Csoffadt korall, felesleges buborékok, unalmas környezet sem tudta kiemelni a búvár unalmát, inkább egy unalmas kép lett csak belőle. Érzelmeket egyáltalán nem sikerült kiváltania belőlem, csak unalmat. Na jó még egyszer leírom: unalmas.
Fefe - The world of silence - A csend világa A hónap legerősebb képe volt. Én megpróbáltam volna úgy is, hogy az előtérben levő korallokat nem vakuzom, egy vakut kapcsoltam volna csak be és azt is úgy irányítottam volna, hogy semmit ne világítson meg, egyedül a modell vakuját indítsa be, vagy csak a jobb oldalt világítottam volna a bal alsó rész szerintem feleslegesen van kiemelve fénnyel. A túlszaturált színek a megvilágított részeken már jellemzők a szerzőre, ami egyfelől jó ha valakinek van egy felismerhető stílusa, másfelől én már többször megszóltam, nekem nem tetszik, nem valós. Egyébként meg hangulatos, jól komponált felvétel, megérdemelten lett nálam első ebben a hónapban.	elche - Cím nélkül Amit először tanultam meg apámtól a fotózásról, hogy az ember fejéből ne álljon ki semmi. Nem beszélt a harmadolási szabályról, átlós elrendezésekről, mélységélességről, de azt a fejembe verte, hogy a villanyoszlop nem jöhet ki a fotózott alany fejéből! A szeméből végképp nem. Lehet ezért van az, hogy ha ránézek erre a képre, összehúzom a ráncokat a homlokomon és felszisszenek. Szinte fáj ahogy a roncs rúdja beleáll a búvár fejébe. Itt lett volna érdekesebb a kép, ha a modellnél van egy rabszolga vaku és ő világítja meg a tűzhalat, nem a szerző. Inkább így egy "fájdalmas" emlékkép lett csak.