Minden víz alatti fotós rémálma, hogy a drága és érzékeny felszíni gépét víz éri. Általában nem az a kérdés, hogy ez be fog-e következni, inkább az a kérdés, mikor... A legtöbb ilyen esemény emberi mulasztás miatt történik, egy rossz helyen lévő hajszál, vagy egy odacsípett O-gyűrű miatt a tokunk védtelenné válik a körülvevő víztömegtől.

Személyesen is megtörtént velem amikor Szudánban az Umbria roncsánál szerettem volna egy felvételt készíteni. Merülés előtt még gyorsan cseréltem egy másik objektívet és közgyürűt és már mentem is a vízbe. Rutinból a beugrás után néztem a gépet, hogy minden rendben van-e, de egy nagy buborék máris a maszkomat találta el- tudtam, hogy ez sok jót nem jelenthet. Azonnal visszafordultam a felszín felé és a csónakban próbáltam felmérni a károkat. A merülési profil: maximális mélység 3 méter, merülési idő 15 másodperc. Károk: egy gépváz és egy objektív, menthetetlenek. Hiba a bajonett mellé kapatott közgyűrű.

Számomra ilyenkor az elvesztett anyagiakon kívül a búvártúra hátralevő részében a fotós felszerelés hiánya jelenti a legnagyobb problémát. Gondoljunk bele, hogy elutazunk egy nagyon távoli helyszínre mondjuk a Galápagos szigetekre, ami mondhatjuk, hogy szinte minden búvár bakancslistáján szerepel. Megvásároljuk a teljes felszerelést kismillió kiegészítővel, tesztelünk, olvasunk és készülünk, hogy a lehető legjobb képeket tudjuk majd készíteni az alatt a rövid idő alatt amit a vízben töltünk. Végigcipeljük a nehéz és drága felszerelést a fél világon, eljátsszuk hogy a 15 kilós kézipoggyászunk milyen pihekönnyű, mindezt azért hogy megörökítsük a víz alatti élményeinket. Szerencsétlenül az első merülésen hazavágjuk a fotós felszerelést, így az elkövetkezendő 20 merülést kamera nélkül fogjuk megtenni, és szinte biztosra vehetjük, hogy a szemünk előtt megismételhetetlen szituációk fognak lezajlani. Mi pedig hiába látjuk ezeket, végig bosszankodva merülünk szinte az egész túrán. Hogyan is tudjuk ezt elkerülni illetve megelőzni?

Több mint 15 éve már jelen van egy elektronikus beázás érzékelő a tokokban, ami jó, de már csak akkor jelez, ha megtörtént a baj.... Nagyon klassz érzés hogy egy piros lámpa jelzi minden villogásával az elvesztett tízezer forintokat. Tehát akkor szerzünk tudomást a gondról, amikor már sokat nem tudunk tenni, csak a felszín felé venni az irányt. Abban az esetben ha fatális hibát követtünk el, hiába jelez a tokunk, már valószínű félig van vízzel. Amennyiben csak csepegő víz jut be a tokba és a porton keresztül kémlelve próbáljuk kideríteni mekkora is a baj, majd sietünk a felszínre két csepp miatt, oda a merülés amikor feltehetően végig fotózhattunk volna. Ez általában akkor következik be amikor egy nagyon speciális feláras merülésen veszünk részt, döntenünk kell, hogy kockáztatunk vagy oda a merülés. Szóval ilyenkor csak annyit tudunk, “ázok" szituációval állunk szemben, de pontosat csak a felszínen lehet tudni.

Vannak még különböző praktikák, mint például a merülés előtt a kamera mosóba helyezve a tokot megvizsgálhatjuk, kiderülhet, hogy nem követtünk el valami hibát az össze szerelés közben. Azonban mindezek ellenére sem mehettünk biztosra.

Szükség volt egy olyan eszközre amivel úgy tudunk tesztelni, hogy ha valami nem stimmel rendszer tömítettségében az még a merülés előtt kiderüljön. Ez pedig a vákuum, tehát azt kell elérnem, hogy a tokon belül vákuum keletkezzen és amennyiben ez a vákuum csökken úgy a víz is be fog jutni a tokon belülre. Tehát szükség van egy egyirányú csatlakozóra, egy pumpára és egy mérő órára. Amennyiben a tok fél órán keresztül tartja a vákuumot nyugodtan merülhetünk, hiszen szinte biztosra vehetjük, hogy nem fog semmilyen meglepetés érni. Ennek van egy további előnye: a merülés legkritikusabb szakaszán, a vízbeugrás során ahol a legkisebb a tömítettségünk, a vákuum “összetartja" a tokot.

Nézzük meg hogyan is működik valójában ez a rendszer. Mivel meglehetősen furcsán nézne ki a tokon egy manométer ami az aktuális vákuumot mutatja ezért előnyösebb az elektromos érzékelő. A összeszerelés és a teszt “lövés" után elkezdjük pumpálni a vákuumot. A visszajelző LED piros jelzéssel mutatja, hogy az eszköz üzemkész, de a vákuum nem elégséges. Amikor elértük a kívánt értéket a LED zöldre vált, azaz megvan a kellő negatív nyomás. Amennyiben a LED 20 perc után is zölden villog a tokunk tartja a vákuumot így biztonsággal merülhetünk. Amennyiben pirosra vált ez idő alatt, a tömítettség nem megfelelő így ellenőrizni kell, mert szivárgás előfordulhat. Egyszerűen fogalmazva: ha a LED zölden világít, rendben van a tok, ha pirosan, akkor gond van a tömítettséggel.

Ezeket az egységeket általában az elektronikus vakucsatlakozó helyére lehet felszerelni. Különösebb átalakításokat nem igényel a felszerelése. Saját elemről megy, ami átlagos használat mellett nagyjából 100 óra működést biztosít. Többféle egység van a piacon megközelítőleg 200 eurótól 500 euróig terjedően. Ez az ár elsőre nem tűnik olcsónak, de ha megvizsgáljuk, milyen károktól és bosszúságoktól kímélhet meg, már mindjárt nem is drága, hogy nyugodtan merülhetünk a víz alatt. A vákuumos ellenőrző elektronika bármilyen fényképezőgép- vagy videokamera tokra felszerelhető amin található menetes csatlakozó.

És a gyakorlati tapasztalatok? Az elmúlt túrán öt vákuum egység működött, különböző tokokban és közel összesen 250 merülés alatt a legkisebb ázás sem fordult elő.

Selmeczi Dániel

További információ: selmeczi.daniel@gmail.com